Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

Az országgyűlés képviselőházának U biztosítási bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy előadói beszédemet a következő ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa, és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirenden szereplő, de meg le nem tárgyalt ügyek tárgyalása azzal a változtatással, hogy a könyvtári és múzeumi bizottság jelentése a napirend utolsó pontjaként szerepeljen. Van valaki feliratkozva? Takách Géza jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Ház! Tisztelettel indítványozom, hogy az elnök úr napirendi indítványával szemben a Képviselőház legközelebbi ülésének napirendjére tűzessék ki Farkas István és^ társainak a lakbérek és üzletbérek leszállítására vonatkozó indítványának indokolása. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Sürgősebb, mint a statisztika!) T. Ház! A legutóbbi időben a lakbérek és üzletbérek dolgában kormányintézkedések történtek. Azt hittük és azt reméltük, hogy végre a külföldi államok példáján felbuzdulva, nálunk is történik valami az élet olcsóbbá tétele érdekében, ehelyett azonban nagy garral elhatározta a mélyen 1 kormány, hogy havonként lehet fizetni a házbéreket. Ez történt mindössze abban a sokat hirdetett kormányintézkedésben. Aki nem tudja negyedévenként fizetni a horribilis házbért, az nem tudja havonként sem fizetni. Ez nem kormányintézkedés. Ha figyelembe vesszük, hogy az égés-" gazdasági pusztulás elindítója a túlmagas házbér, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi házbérek egyáltalában nem állanak aranybánya kereseti lehetőségekkel, akkor a legminimálisabb követelés, hogy a lakbéreket és az üzletbéreket megfelelő módon leszállítsuk. Aki a városban jár, láthatja külső jeleit is annak, hogy milyen lehetetlen viszonyok vannak. Láthatja ennek külső jeleit, amikor egyre többször olvashattuk az elmúlt esztendőben: a túlmagas bérek miatt üzletemet feladom, bezárom, ^megszüntetem. Napról-napra, nemcsak a külső perifériákon, hanem a Váciúton is, egymás mellett szűntek meg az üzletek a magas üzletbérek miatt. Ha tisztában vagyunk a^zal, hogy a gazdasági válságban cselekedni kell, akkor elsősorban ott kell cselekedni, ahol a lakosság óriási rétegei vannak érintve. A kereseti lehetőségek lecsökkentek, a munkabérek 50—60 százalékkal kisebbek, mint azelőtt voltak. Akik azelőtt 90 fillért kerestek, ma boldogok, ha óránként 40 fillért kapnak. (Zaj.) Meg kell néznünk, hogy kikkel szemben kell cselekednünk. Tizenötezer háziúr áll szemben majdnem egy millió lakóval. Ennek a rétegnek, amely jól meg van szervezve és is ai át érdekeit iól meg tudna védelmezni, egyáltalán nem indokolt a/védelme. Ez az egyetlen réteg, amely a világháborúból teljesen áldozatok nélkül menekült ki, (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) az egyetlen réteg, amely nem áldozott ahhoz a vagyonhoz mérten, amely birKÉPVISELÖSAZÍ NAPLÓ. IY. ; ). ülése 1932 február 16-án, kedden. 265 tokában volt. Mi lényegében nem is azokat védelmezzük, akik becsületes munkával szerezték meg ezeket a vagyonokat, mert azok már úgyszólván eltűntek. Ma a háziuraknak egy egészen új rétegével állunk szemben, amelyet ilyen óriási apparátussal védelmezünk. Figyelmébe ajánlom a t. Háznak azt, hogy annak idején, a béke idejében majdnem minden háztulajdon magas jelzálogkölcsönnel volt megterhelve. Ezeket a jelzálogkölcsönöket papirossal, egy-két-három-öt-tíz dollárral fizették ki (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.), azonkívül jött az inflációs idő, amikor az inflációs nyerészkedők rávetették magukat a házakra és egészen olcsó bérekért, egészen olcsó pénzekért szereztek meg valósággal nagy háztömböket. Az a régi háziúri réteg, amely megtakarításokkal, gyakran nélkülözésekkel iszerzett magának házat, úgyszólván ma nincs is érintve, mert voltak tisztességesek közöttük, akik még házukat is eladták és hadikölcsönbe fektették, stb. és elvesztették egész pénzüket. A mai háziúrí réteget védelmezni az egész lakosság kárára, nem tudjuk, miért kell, és miért kell megvédeni oly módon, hogy a lakosságot nem engedik védekezni? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szociáldemokratapárt akciót indított, amely mindenképpen megbecsülésre méltó és egyáltalában nem elítélendő, hogy 30%-kai szállítsák le a lakbéreket és üzletbéreket. A lakosság gazdasági érdeke az, hogy ezt a jelszót megvalósítsa, hogy ennek a követelésnek érdekében síkra szálljon. Bejelentettünk 170 értekezletet. Ezeken az értekezleteken arról lett volna szó, hogy akik összejönnek, aláírnak egy ívet és követelik a házbéreknek 30%-kai való leszállítását. Erre kapunk egy rendőrségi értesítést, hogy a fővárosi rendőrség, ha kell, karhatalommal is megakadályozza ezeknek az értekezleteknek megtartását. (Nany zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdezem: politikai cselekedet ez? Nem! Politikai cselekedet abból a szempontból, hogy a lakosságnak életét és egészségét védelmezi. Ez országos érdek, és ilyen tömörülést, ilyen értekezletet örömmel kellene üdvözölnie mindenkinek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kertész Miklós: A rendőrség a háziurak profitját védi!) Mint mondottam, a háztulajdont átmentették. Csak néhány számadatot akarok felolvasni, hogy mennyire egyetemes és országos érdek, hogy a bérháztulajdont ne védelmezzük enynyire. Kikerekített számokat mondok. Budapesten 21.000 lakóház van legfeljebb 15.000 háziúr kezében. Ezekben van egyszobás lakás 107000. Ezekben az egyszobás lakásokban 403.000 lakó van. Egyszobás lakásokban él a főváros lakosságának úgyszólván 50%-a. A valamire való egyszobás lakásnak, amely egy szobából és konyhából áll, tiszta évi bére 600 pengő. Minimális bért mondok. Ez a 600 pengő azt jelenti, hogy havonta 50 pengőt kell fizetni egy szoba-konyháért. A mai viszonyok között, amikor a lakosság óriási rétegei nem keresnek többet, mint 100 pengőt havonta, kérdem: indokolt-e, hogy ebből 50 pengő a háziúré legyen? (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ha mindennek az ára lement, a lakbér is lemehet!) Fenntartható-e az az állapot, hogy a mai csekély jövedelemnek 50%-a menjen a háziurak zsebébe? Hogy milyen viszonyokra vezet ez, mutatja az, hogy Budapesten 3 lakó esik egy szobára 44.000 lakásban, 4 lakó esik egy szobára 27.000 lakásban, 5 lakó esik egy szobára 17-000 lakásban, 6 lakó esik egy szobára 9000 37