Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

266 Az országgyűlés képviselőházának 49. ülése 19S2 február 16-án, kedden. lakásban, 7 lakó 4000 lakásban, 8 lakó 2000 lakásban, 9 lakó 1000 lakásban, 10 lakó 618 lakásban és —' hogy még megemlítsem — 20 lakó esik egy szobára 3 lakásban. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Hallatlan!) Tessék elképzelni, ha veszek egy középarányost, 7, iiletőleg 6 lakóval van 9000 lakás. Nem országos érdek, hogy ezeken a viszonyokon változtassunk 1 Ma, amikor mindenki tudja, hogy a tiszta, szellős lakás életet, egészséget jelent, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ma, amikor mindenki tudja, hogy a lakássűrűség szerint a halálozás egyre nagyobb áldozatokat kíván, amikor mindenki tudja, hogy a tiszta belvárosi lakásokban a halálozási arány háromszorta kisebb, mint a külvárosok zsúfolt lakásaiban, fenntartható-e az az állapot, hogy ilyen viszonyok között a kereset 50%-a menjen a háziurak zsebébe? Ez a kérdés mármost nemcsak a munkásokat érinti. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Érinti az iparosokat, kereskedőket, magánés köztisztviselőket is. Erre ismét felhozok néhány érdekes adatot. Egyszobás lakásban lakik 212.000 munkás, 21.000 önálló iparos, 14.000 önálló kereskedő, 5000 magántisztviselő, 4800 köztisztviselő. A nrn mozgalmunk tehát nemcsak a munkáskategóriákat érinti, és nem lehet azt mondani, hogy egy elszigetelt osztálvérdekből származó akció az, amelyet mi csinálunk, hanem a lakosság egész egyetemét érintő kérdés. (Ügy van! Üpy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Végre nálunk is tudatára kell ébredni annak, hogy nemcsak oepecselni kell, hanem komolya hozzá kell fogni a kérdés megoldásához és a megváltozott kereseti lehetőségekhez az egész vnnalon hozzá kell idomítani a kiad Ásókat is. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert stagnálni hagyni, vagy^ folyton emelni az árakat, ez nem jó politika és mem is jó állampolitika. A statisztikai adatok bizonyítani fognák a t. kormánvnak. hogv vasúti tarifa emelése csak számokban jelent költségvetési emelkedést, mert a felemelt tarifával együtt egyre kevesebb lesz az utas. (Ügv van! Üay van! a bal- é$ a szélsőbaloldníon.) Már megtanulhatták eddig is, hoery a trafikárak felemelése is a fogyasztás csökkentésével jár. Igv van ez az egész vonalon, mert a posta emelése, az illetékek emelése mind ebben a keretben mozog. Egyszóval nem lehet a való éle+től elvonatkoztatva oapiroson budget-t csinálni. Az élet megcáfolja ezeket a hamis számokat. Alapos elgondolás kell, úi utakra keH menni, a szegénységhez, a nyomnrúsághoz kell idomítani etrész társadalmi és állami életünket é« ebben kiindulópont a lakbérek leszállítása. (PJénk hehieslés a, bál- és a széMŐhnloldaJnn.) Ahogy a drágasáf? lavináját a házbérek inrlnknlatlan emelése indította el, ennen úgy a házbérek leszállításával kell megindulnia annak az olcsósági folvamatnak, amely ezt az országot meggyógyítja. Ebből a szemoontból, fi nyelem be véve mindazt amit elmondottam, állítom, hogy téliesen indokolatlan útjába, állni eery ilyen mozgalomnak, mert ezt mindennek lehet nevezni inkább, mint egyoldalú osztályérdeknek. Az ipgész társadalmi réteget érinti ez, kivétel nélkül. Életviszonyaink, egészségügyi viszonvaink javulnak meg, ha. a lakások terén biztosítjuk azt, hogy az emberek olcsó lakásokban lakjanak. Botrány és* szégyen, hogy 12—18 ember lakik egy szobában, nem emberhez méltó állapotban. Amikor ezen segíteni akarunk, nem rendőrségi eszközökkel lehet segíteni ezen, hanem szabad utat kell engedni a főváros lakossága véleménye megnyilatkozásának. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Mi a magunk részéről azt a tanácsot adjuk és adtuk a főváros lakosságának, hogy házanként jöjjenek össze értekezletre, beszéljék meg a dolgokat és adjanak^ be a kormányhoz tiltakozást a mostani lakbérek ellen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ez nem felforgató cselekedet, hanem egyszerűen szükséges védelem életünknek és egészségünknek biztosítása érdekében. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérem a Házat, hogy ezt az indítványomat napirendre tűzni méltóztassék. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Az elnöki napirendi indítványt fogadom el. Elismeréssel adózom Weltner Jakab igen t. képviselőtársam tárgyilagos és mindannyiunkat meggyőző fölszólalása előtt. Elismerem, hogy azok a tárgyilagos érvek, amelyeket itt Weltner t. képviselőtársam a Ház színe előtt nyugodt és meggyőző hangon előadott, mindanynyiunkat arról győztek meg, hogy ebben a kérdésben cselekednünk kell. (Zaj a

r szélsőbaloldalon.) En nem tartozom azok közé, akik azt hiszik, hogy ha a gazdasági élet bajaiba, menetébe és bonyolult szerkezetébe erőszakos kézzel beleavatkozunk, s ezzel a gazdasági törvények menetét megzavarjuk, mindjárt rendet is tudunk teremteni, mégis úgy^ találom, hogy a kormányzat a mai nyomorúságos helyzetben nem nézheti összetett kezekkel életünk folytonos drágulását és az emberi együttérzés, az emberi szolidaritás és az okosság érdekében is feltétlenül indokolt éppen a házbérek területén is megfontolt, körültekintő kormányzási intézkedésekkel rendet teremteni és a házbérek árát a mi megváltozott, nyomorúságos viszonyainkhoz alkalmazni, leszállítani. Közöttünk, köztem és Weltner Jakab képviselő úr között ebben a tekintetben nincs nézeteltérés, de, azt hiszem, talán az egész Ház véleményével is találkozik. (Kabók Lajos: Fogadják el az indítványt!) Azonban nem vagyok híve annak sem, hogy az egyik társadalmi osztály kárára és bőrén át oldjuk meg a mi súlyos gazdasági bajainkat. (Pever Károly: Hát csak a hadiözvegyek és hadikölcsönzők kárára?) Végre is gazdasági bajainknak nem a magas házbérek az okai s a rendcsinálást nem itt kell kezdeni. Elnök: Csendet kérek! Váry Albert: Nem itt kell kezdenünk, nem egyszerűen a házbérek leszállításával a háztulajdonostól kell elvenni jövedelmét, hanem elsősorban a háztulajdonosok közterhein kell enyhítenie a kormánynak. (Zaß) Kérem, egyáltalán nem védelmezem a háztulajdonosokat, csak az igazságot. Az igazság pedig az, hogy a kérdés rendezését azon kell kezdeni, hogy a háztulajdonosok közterhein enyhítsünk. A háztulajdonosoknak nemcsak házbérük, de közterheik is vannak. Ezek a közterhek, azok a javítási és egyéb költségek, amelyek a háztulajdonost ma terhelik, olyan súlyosak, hogy méltóztassék elhinni, hogy a mindig gyérebben befolyó házbérekből ezek alig fedezhetők és elégíthetők ki. Tehát, ha mi ezt a kérdést megnyugtató módon akarjuk megoldani, akkor elsősorban a háztulajdonosok terhén kell segíteni, mert egy olyan intézkedés, amely a háztulajdonostól egyszerűen elveszi azt a jövedelmet, amelyből él és a terheit pedig tovább fizeti, (Büchler József: Nagyon sajnáljuk a