Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

262 Az országgyűlés képviselőházának 4-9. ülése 1932 február 16-án, kedden. figyelembe^ véve minimálisan 3—4 ezer pengőre van szükség és ha figyelembe veszem még a törlesztő részleteket, — akármilyen kicsiny törlesztő részleteket, akármilyen hosszú időre, elosztott törlesztés mellett — ha figyelembe veszem a kamatot, ha figyelembe veszem azt. hogy elemi csapás is érheti a gazdát, hogy tehát tartalékról kell gondoskodnia, hogy biztosítási díjat is kell fizetnie, akkor bízvást kell legalább 5—6 ezer pengőt venni. Tisztelettel választ kérek szavaimra azoktól, akik könnyen odadobják, hogy új földbirtokreform kell. Kell, én is azt mondom, de azoknak, akik csak úgy könnyen odadobják a millió katasztrális holdakon megvalósítandó új földbirtokreformot, figyelmükbe aiánlom, hogy ha én 4—5 ezer pengőt veszek az élő- és holtfelszerelésre és az egy-két esztendei biztonsági koefficiensre, hogy az illető rögtön tönkre ne menjen az első elemi csapásnál, akkor egy millió katasztrális holdra legalább 4—500 milliót kellene áldozni. Ha pedig, mint BajcsyZsilinszky Endre képviselőtársam említette, legalább 3 millió katasztrális hold földön kell sürgősen, azonnal, halaszthatatlanul megvalósítani az új földbirtokreformot, akkor legalább 1200 millió pengő az az összeg, amit rögtön oda kell adni, mielőtt a földet birtokába bocsátanánk ezeknek a földbirtokreform útján földhöz juttatandó egyéneknek, mert ha ezt nem bocsátom rendelkezésükre, akkor olyan egyéneknek adtam földet, akiknek a két kezükön, a körmükön, a lábukon kívül egyéb nem áll rendelkezésükre abból a célból, hogy megmívelhessék a földet. Elhibázott volt megítélésem szerint, hogy statisztikai adatok és azokból levont helyes következtetések hiányában nem a törpe- és kisbirtokos kategóriáknak juttattatott föld, olyan kategóriának, amelyek már addig is rendelkeztek gazdasági ismeretekkel, legalább gyakorlati ismeretekkel, rendelkeztek élő- és holtfelszereléssel és némi tőkével, hogy ha elemi csapás bekövetkezik, az első és a második katasztrofális esztendő földönfutókká ne tegye ezeket az egyéneket. Igenis, a jövőben telepítéssel kapcsolatos földbirtokpolitikát kell folytatni, de ezt csak helyes statisztikai felvételek mellett tudjuk megtenni. Tudom, hogy a falvakban évek óta nem történt állatszámlálás, pedig tudom azt is, hogy az állatállomány háromnegyedrésze szintén a kisbirtokos kategóriára esik. Tudom, hogy a méhészet^ a gyümölcstermelés, a toll, a baromfi tekintetében — tehát ami az exportnál a legszámottevőbb, legfontosabb, sőt vetekedik a búzaexportból eredő bevétellel — a kisbirtokos kategória, és éppen az 50 holdon aluli kategória, 80—90%-kai van érdekelve. (Ügy van! jobb felől.) Manapság az agrárállamokban — belföldön és külföldön egyaránt — elhangzik az a követelmény, hogy át kell szervezni a termelést, amit ugyan igen sokan helytelenül értelmeznek, mert az átszervezést máról-holnapra gondolják lehetőnek, már pedig ez csak egy hosszú, sok esztendőre elosztott programm eredménye lehet. Ezt a sok esztendőre elosztandó programmot sem lehet azonban részletes statisztikai adatok gyűjtése és feldolgozása nélkül keresztülvinni. A helyes statisztikai adatok feldolgozása mellett és az azok eredményeire alapított helyes, hosszú évekre céltudatosan elosztott és kere^ztülviendőnek kontemplált átszervező termelési politika mellett ki fog derülni, hogy a termelés átszervezésének abban az irányban kell haladnia, hogy a nagybirtok-kategória termelje a vetőmagot, termelje a kenyérmagvakat, mert a racionálissá tétel, a standardizálás a fő követelmény, előfeltétel ahhoz, hogy mi exporta

1 ni tudjunk, hogy versenyképesek legyünk a világpiacon; viszont a kisbirtok-kategóriáknak át kell térniök az állattenyésztésre, át kell térniök az intenzívebb gyümölcstermelésre, a baromfitenyésztésre, az állati termékek produkciójára; a mindenkori kormányzatnak pedig irányt, támogatást, felvilágosítást kell adnia. S ehhez kell a szakoktatást berendeznie, ehhez kell szabnia a hitelpolitikát a kisbirtokkategóriáknál nyújtandó hiteleknél, mert csakis ekkor érhetjük el azt az eredményt, amelyet igazán okszerű termelési politika mellett rövid időn belül elérhetünk, hogy t. i. 150—200 millió pengővel több lesz termelésünk értéke annak a szinte egyik évről a másik évre elérhető többlet-termelésnek a révén, amelyet maid a kisbirtok-kategória fog a jövőben nrodukálni. Elnök: Leiárt a képviselő úr beszédideje. (Esztergályos János: Megadjuk! — Derültség.) Simon András: Befejezem fejtegetéseimet. Befejezem^ azzal, hogy ezek azok a kérdések, amelyeknél a múltban is mellőzni kellett volna, a Jövőben is mellőzni kell a politikai szenvedelmek felkeltését, a hangzatos jelszavakat, a szavalást és ok^erü, tárgyilagos, gazdasági adatokon, statisztikai adatokon felépített következtetések eredményeit figyelembe véve, kell helyes termelési politikát, ehhez simuló oktatási politikát és ezeken nyugvó helyes földbirtokpolitikát megvalósítani. A jelentéit különben elfogadom. (Helyeslés és é

JJ

>enzés iobh felől.) Einöle: Szólásra következik'? Pakots József jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök:. Kíván valaki még szólni? (Nem!) Az előadó úr kíván .szólni. Dencz Ákos előadó: T. Képviselőház! Kertész Miklós igen t. képviselőtársam a vita folyamán szóvátette, hogy erről a helyről előadói beszédemben nem emlékeztem meg a székesfővárosi statisztikai hivatalról, amely hivatalnak közérdekű, tudományos munkássága nemcsak elsőrangú, hanem sok tekintetben újszerű is. Magam is ismerem a központi .statisztikai hivatalon kívül a fővárosi statisztikai hivatalnak munkásságát is. A.?, utóbbi hivatal valóban az a második hivatal az országban, amely a statisztikai szaktudománnyal szakszerűen foglalkozik. Ismerem és tanulmányozni is szoktam ennek a fővárosi statisztikai hivatalnak kiadmányait is, ennélfogva valóban nem lehetett semmi okom sem arra, hogy szerény elismerésemet éüpen én tagadjam meg ettől a hivataltól. Az tény, hogy előadói beszédemben nem tértem ki a fővárosi statisztikai hivatal munkásságára, meg kell azonban mondanom, hos"^ erről a helyről általában mindig a bizottság állá^Dontját szoktuk képviselni. Legyen szabad utalnom a hivatalos statisztikai szolgálatról^ szóló törvénynek két évvel ezelőtt lezajlott általános vitájára, amikor elmondott beszédemben a legnagyobb elismeréssel emlékeztem meg a székesfővárosi statisztikai t hivatal közérdekű tudományos munkásságáról. Ezt az álláspontomat természetesen most is télies egészében fenn kell tartanom, mert az a körülmény, hogy nem emlékeztem meg a fővárosi statisztikai hivatal munkásságáról, azt hiszem, mit sem változtat azon az általános elismerésen, amellyel ennek a fővárosi statisztikai hivatalnak tudománvos közérdekű munkássága iránt úgyszólván párt-