Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-49
Az országgyűlés képviselőházának 49 sem tilalmazzák, mert semmiféle törvény őket ebben nem gátolja — a leghatártalanabb módon kizsákmányolják munkásaikat; akkor igenis teljesen jogos az a követelés, hogy munkabérstatisztikai adatgyűjtés folyjék. Ez azonban szerintem nem a miniszterelnökség hatáskörébe kell, hogy tartozzék, hanem annak a minisztériumnak hatáskörébe, amely egyéb vonatkozásban is foglalkozik ipari és kereskedelmi kérdésekkel, mert ezek egymással szorosan összetartoznak.^ Beszéljek-e a bányaipari »munkások kizsákmányolásáról, a textilipari munkások hallatlanul alacsony munkabéreiről? Nem azt követeli-e ez a tényállás, hogy igenis történjék ezen a téren valami, történjék oly intézkedés, amely megszünteti azt az egyoldalú és kizáróan munkáltatói adatokra szorítkozó tájékozódást és legyen igenis olyan adatgyűjtés, amely a munkabérek igazi és valódi nívóját mutatja ki. Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatik t. Ház, a beszédidő meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a beszédidőt 15 perccel meghosszabbítja. Kabók Lajos: T, Képviselőház! Beszélni lehet igenis arról, — hiszen itt a Házban is nagyon sokszor szó esett róla — hogy^ például a nehéz vasipar milyen módon zsákmányolja ki munkásait. Amidőn erről vita folyt, akkor mi — a munkások képviselői — csak állításokra voltunk kényszerülve és állításunkkal szembenállt a munkáltatói állítás. Biró Pál képviselő úrral, a nehéz vasipar képviselőjével nem egy csatát vívtunk meg, amely csata meddő maradt azért, mert két állítás állt egymással szemben, két érdekeltség állítása s éppen ezért a kérdést eldönteni nem lehet. Ha bérstatisztikai adatgyűjtés folyt volna hivatalosan és pontosan, akkor kétséget kizáróan meg lehetett volna állapítani, hogy Biró Pál úrnak mennyire nincs igaza akkor, mikor azt mondja, hogy ő tisztességes megélhetést nyújt munkásainak s mennyire igazunk volt nekünk, amidőn azt állítottuk, hogy Biró Pál úr is kihasználja a helyzetet s oly munkabéreket állapít meg, amely munkabérek tisztességes emberi megélhetést nem biztosítanak. Akármelyik iparág munkabér-nivóját vizsgáljuk, minden iparágban ma azt a sajátos helyzetet lehet tapasztalni, hogy súlyosan visszaélnek a gazdasági válság tényével^ a munkáltatók és nincs oly alacsony munkabér, amelyből ők még lefaragni ne akarnának, pusztán arra való tekintettel, hogy r elég sok munkaerő áll rendelkezésre s az elégedetlenkedő vagy esetleg alacsonyabb bérért dolgozni nem akaró munkás, vagy alkalmazott helyébe — akár többszörös változtatással — kaphat másikat. T. Képviselőház! A munkaidő-statisztika szerintem szorosan összefügg a munkabér-statisztikával. Ez a kérdés is igen sok vita tárgya volt és különösen amióta nemzetközi ajánlás van a Ház előtt, amelyet már régen el kellett volna intézni, fontos volna annak megállapítása, vájjon hogyan állunk a munkaidő kérdésével. Ezt sem lehet csak állításokkal elintézni. Ehhez is szükséges volna megbízható, pontos és a való tényállást fölfedő adatokra, mert habár letagadhatatlan tény az, hogy az ipari foglalkoztatás egészen nagy területén a munkaidő ma már 48 órán alul van, sőt 40 órán is alul van és a szertelenségeknek egész sorát lehet tapasztalni, mert a szabadságolásokkal még ennél is mélyebben alá- I ülése Î9S2 február 16-án, kedden. 255 szállították már a munkaidőt, ennek ellenére vannak egészen nagy területek, ahol nem tartják be a 48 órai munkaidőt, lényegesen többet foglalkoztatnak rendszeresen, állandóan s a 60 órás munkaidő sem ritkaság. Egészen gyakran találkozhatunk ezzel. Nem lehet e kérdésben elfogadni azt az állítást, hogy például a folytonos üzemeknél nem valósítható meg a 8 órás munkaidő, hanem feltétlenül szükség van a ma meglevő 12 órás munkaidő megtartására, mert erre vonatkozólag is konkrétumok vannak, amelyek azt igazolják, hogy ilyen üzemekben is volt már és egészen nagyszerűen bevált a 8 órai munkaidő. A különbség az, hogy nem kétszer váltották a munkásokat, hanem háromszor. Ha ezt meg lehetett annak idején valósítani és nagyszerűen lehetett e mellett termeimi, miért nem lehet most? Éppen most volna a legnagyobb szükség erre, amikor sok-sok tízezer munkás nem tud foglalkozáshoz jutni és soksok tízezer munkást 48 óránál magasabb munkaidő mellett foglalkoztatnak. Ha van erre vonatkozólag statisztikai adatgyűjtés, akkor ebben is tisztán lehet látni és nemcsak szóbeli állítás áll a másik szóbeli állítassál szemben, hanem a hitelesen összegyűjtött statisztikai adatok fogják eldönteni, hogy tényleg hány olyan munkás van, aki 48 óránál többet dolgozik, hányan vannak, akik 48 órát dolgoznak és hányan vannak, akik 48 óránál kevesebbet dolgoznak. Ilyen statisztikai adatgyűjtéssel alkalmat lehetne találni arra is, hogy a munkaerőt helyesebben osszák el és egyik helyen ne alkalmazzák a munkást heti 72 órás, a másik helyen heti 24 órás munkaidő mellett. A statisztikai adatok gyűjtésével világosan felderülne az egész ipari foglalkoztatás területe és pontosan meg lehetne látni, hol van szükség arra, hogy a munkaidő csökkentessék és hol lehetne ezzel szemben a túlalacsony munkaidő fokozását^ elérni. Ebből a munkatervből tehát hiányzanak az erre vonatkozó adatgyűjtési tervek. Éppen ezért én ezt itt szükségesnek tartottam felemlíteni és szükségét látom annak, hogy ebbe a munkatervbe ezek a legfontosabb statisztikai adatgyűjtési ágak igenis felvétessenek. Ezenkívül a munkás munkaviszonyával kapcsolatos olyan adatgyűjtésekre is szükség van, amelyeket szintén nem találok itt ebben a munkatervben. Van ugyan bányászati és kohászati statisztika, ,van gyáripari termelési statisztika, van útépítő ipari, valamint kőbányaüzemi gépek statisztikája, ezek azonban egyáltalán nem ölelik fel a statisztikai adatgyűjtésnek azt a részét, amely munkásszempontból ugyancsak fontos. Célzok a munkások egészségügyi viszonyaira, amelyek az ipari megbetegedések terén mutatkoznak, célzok a munkásvédelmi statisztikai adatgyűjtésekre, amelyeket ebben a munkatervben szintén nem látok. Célzok a különböző üzemberendezési adatgyűjtésekre is. Nem volna utolsórendű dolog megtudni azt, hogy az egyes munkáltatók milyen viszonyok mellett foglalkoztatják munkásaikat, tekintet nélkül a munkabérekre és a munkaidőre, mert ezekről már az előbb beszéltem. Nem volna utolsórendű dolog megtudni, hogy hány helyen van a munkásoknak rendes mosdójuk vagy pláne fürdőjük, — amiről csak álomszerűleg lehet beszélni — hogy a végzett napi rendes piszkos munka után megtisztálkodhassanak, így hagyhassák ^el_ munkahelyüket és mehessenek haza családjaik körébe. Nem volna utolsórendű dolog megtudni,