Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-49
254 Az országgyűlés képviselőházának U árak! Adhatnának különb béreket is a kartellvezér urak!) Nem vonultathatom fel itt a Képviselőház előtt az összes bérviszályokat, mert erre rengeteg idő kellene, csak egy és más nagyobb bérviszályra akarok rámutatni. 1923-ban például rendkívül nagyarányú munkabérviszály volt, amely nem kevesebb, mint 55.000 munkást dobott az utcára, 55 000 munkáscsalád munkáját szüneteltette, keresetét elvette. Ha abban az időben munkabérstatisztikai adatokkal rendelkeztek volna az illetékes tényezők és elsősorban a kereskedelemügyi minisztérium, amelynek foglalkoznia kellett ezzel a rendkívül nagy munkabérviszállyal, akkor könnyebben és érdemi módon tudtak volna beleavatkozni ebbe a munkabérviszályba. Mivel azonban semmiféle munkabérstatisztikai adat nem volt, a kereskedelemügyi minisztérium, amelynek feladatává tétetett, hogy ebben a nagy munkaviszályban keresse a kibontakozás útját, teljesen tájékozatlan volt és kénytelen volt magát rábízni azokra az adatokra, amelyeket a munkáltatók szolgáltattak. (Mojzes János: Amelyekben nem sok köszönet lehet!) Az 55.000 főnyi munkástömeg munkabérviszályában leginkább a vas- és gépipari munkások, de építőipari, helyesebben téglaipari munkások is szerepeltek és azt hiszem, a Képviselőház számos tagja tudja, hogy a gépiparnak van egy munkáltatói érdekképviselete, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete és azt mondhatom, hogy ez az egyetlen egyesület Magyarországon, amely munkabérstatisztikai adatokkal foglalkozik, amely munkabérstatisztikai adatgyűjtési rendszerét sok esztendőn keresztül kiépítette és éppen, mert csak ez az egyetlen intézmény van, amely munkabérstatisztikával foglalkozik, maga a minisztérium is kényszerülve volt arra, hogy miután a munkabérviszályban a munkabérek elégtelensége volt a főok, ehhez a munkáltató érdekképviselethez forduljon, tőle szerezze be a munkabérek nívójára vonatkozó bérstatisztikai adatokat. Kifogásolom, hogy érdekképviselet adatai alapján történjék m^ egy ilyen nagy bérviszálynál a békéltető bíró informálódása, (Mojzes János: Kecskére bízni a káposztát!) mert a munkáltatók adatai elsősorban a munkáltatók érdekeit szolgálják és miután a minisztérium teljesen tájékozatlan, mert semmiféle adat rendelkezésére nem áll, egyoldalú adatokra bízza magát és egyoldalú adatok alapján kénytelen a maga véleményét ilyen nagy bérviszályban megalkotni. (Mojzes János: így születnek az egyoldalú intézkedések!) Annak idején is így történt. Ez a bérviszály öt héten keresztül húzódott és öt héten keresztül 55.000 munkásember munkáját nélkülözni volt kénytelen ez az ország, 55.000 munkásember pedig nélkülözni volt kénytelen öt héten át keresetét. Hogy ez közgazdasági szempontból bírálva a dolgot, mit jelent, azt hiszem, a Képviselőház tagjai előtt legkevésbbé kell magyaráznom. Éppen ezért teljesen jogosultnak tartom azt a követelést, hogyha már statisztikai adatgyűjtés folyik, ha már itt van a Képviselőház előtt egy hivatalos statisztikai munkaterv, akkor ez olyan legyen, amely minden vonatkozásban kielégítő, akkor.ez olyan legyen, amely felkarolja a gazdasági élet minden megnyilvánulását. Eendkívül fontosnak tartom, hogy a munkásság életviszonyaira vonatkozó adatok elsősorban munkabérstatisztikai adatgyűjtés alakjában kerüljenek hivatalos kimutatásba, hogy végre legyen egy pártatlan fórum, amely minden érdekeltséget elmellőzve, a rideg, tiszta tényállást tartja szem előtt, hogy annak ide9. ülése 1932 február 16-án, kedden. jén, ha munkabérviszályok előadódnak, elő lehessen venni legalább azokat az adatokat, amelyek minden körülmények között világosan mutatják be a munkabérek állását és így a békéltető bírónak sokkal könnyebb legyen a helyzete, tájékozva lévén a rendelkezésére álló adatokból. Különösen napjainkban van nagy szükség a bérstatisztikai t adatgyűjtésre, mert kimondhatatlan nagyfokú visszaélés történik végig az egész vonalon a munkáltatók részéről, mindazok részéről, akik bérért, fizetésért alkalmazottakat, munkásokat dolgoztatnak. Ez a rendkívüli nagy gazdasági válság, amely esztendők óta dúl, amely már a múlt esztendőben is megvolt és azóta egyre erőteljesebb, elijesztő módon mutatja, hogy a munkáltatók visszaélnek a legsúlyosabb gazdasági válsággal, a munkásokat a legmérhetetlenebb módon kizsákmányolják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden indokuk most egyszerre az, hogy az állam is redukálta a fizetéseket és nincsenek tekintettel arra, hogy náluk feltétlenül szükség van-e munkabérredukcióra? (esztergályos János: Es nincsen senki, aki a szabad kizsákmányolást megakadályozná!) Nincsenek tekintettel arra, vájjon az a munkabér, amelyet ők adnak, a legprimitívebb emberi megélhetést biztosítja-e? Mindez figyelmen kívül marad s csak az az egyetlen szempont tör előre, hogy leszorítani a munkabért, mert általában az egész országban ez a tendencia mutatkozik meg. {ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. •— Esztergályos János: Es a kormány ezt némán nézi és tűri! — Mojzes János: Es az igazgatói fizetéseket nem szállítják le! Egy csomó képviselő is bent van az igazgatóságokban!) Folyik a munkások kizsákmányolása. Ha krassz példát akarok kiszakítani, akkor csak azt kell mondanom: tessék vizsgálat tárgyává tenni a téglaiparnál uralkodó állapotokat! (Esztergályos János: Tessék statisztikát adni arról, hogy egyes képviselők hány igazgatóságban ülnek benn! — Simon András: Meglesz minden pártról a legpontosabb kimutatás! Önökről is!) Tessék vizsgálat tárgyává tenni, hogy a téglaipar milyen mérhetetlen módon zsákmányolja ki munkásait és a legprimitívebb emberi életet sem biztosító munkabéreket nyújtja munkásainak, azért, mert a gazdasági helyzet most olyan, hogy sok-sok ezer munkás várja a munkát, keres munkaalkalmat és így munkaerejét kénytelen feltétel nélkül felkínálni. Amidőn ilyen állapotok vannak, akkor különösen rendkívül nagy szerepe van a 'munkabérstatisztikai adatgyűjtésnek és nem szabad, hogy a munkáltatói érdekeltség legyen az egyedüli, amely munkabérstatisztikai adatokat gyűjt és így mindenki, aki munkáskérdésekkel, vagy munkabérkérdésekkel foglalkozik, ki legyen szolgáltatva a munkáltatói érdekeltségek adatgyűjtésének. A szakszervezetek is foglalkoznak munkabérstatisztikai adatgyűjtéssel, azonban be kell vallani, hogy ezek az adatgyűjtések nem lehetnek oly széleskörűek, nem lehetnek oly tökéletesek. Nem állnak: a szakszervezetek rendelkezésére^ olyan apparátusok» amelyekkel az adatgyűjtést töké'etesen lehetne végezni, éppen ezért csak szűkebb területre, egyes iparágaknak egyes részeire vonatkoznak, miért is ez az adatgyűjtés sem kielégítő. • Amidőn tehát így áll a helyzet, amidőn egész soráról lehet beszélni olyan munkabérviszályoknak, amelyeknek oka a munkabér elégtelensége volt, amidőn arról lehet beszélni, hogy a munkáltatók — azért, mert sehonnan