Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-49
Az országgyűlés képviselőházának Í9. ülése 1932 február 16-án, kedden. 249 holtkézi vagyon nagy, eleven hivatást teljesít. Ebben a vagyonban megvan az a krisztusi morál és kötelesség, amelyet az elmúlt héten olyan formában aposztrofált a képviselőtársam, mintha az humbug volna, mintha az Wolff Károly fixa ideája volna. Igenis, ez az egyházi vagyon krisztusi kötelességet teljesít, mert kulturális és karitatív célokat szolgál és rendeltetésétől semmit el nem vonnak. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Magam is^ kívánom ezt a statisztikát, hogy miiven gazdálkodás folyik az egyházi birtokokon. Számomra ugyan ez nem szükséges, csak arra, hogy az ellenfél érveit egyszer már halomra döntsük. Ott milyen gazdálkodás folyik? Nagyon sok egyházi birtokon a legintenzívebb gazdálkodás folyik, ha pedig intenzíve gazdálkodnak, akkor bizonyára ott több munkásnak adnak kenyeret, mint ahol külterjesen gazdálkodnak. (Zaj a szélüőbaloldalon.) Felhívom a t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy március második felében megismétlik az állatkiállítást Budapest mellett. Tessék oda kimenni és tessék az egyházi birtokokról ott kiállított állatokat megnézni. Azok szeméből látni fogja azt a gazdálkodást, amelvet az egyházi vagyon birtokain folytatnak. (Ügy van! Űgv van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Az egyházi vagyonnak ma fokozottabb a rendeltetése, mint volt a békében, mert mindazok az alapítványok, amelyeket nagylelkű egyházatyák tettek,^ s amelyekkel internátusokat és iskolákat állítottak fel, az elmúlt pénzügyi krízis idején, amikor megsemmisült itt minden részvény és értékpapír, mind megsemmisültek, és ma az egyházi vagvonnak és az egvházi vagyonok gazdáinak kell fokozottabb mértékben fenntartaniok ezeket az intézményeket. Nagyszerű iskolák és internátusok vannak és sokszor az ellentétes világnézeten levők is. ha gyermekeiket jól akariák neveltetni és finom internátusba akarják adni, ezekbe az zárdai iskolákba és internátusokba küldik azokat, hogv megadják nekik azt, amit az életben egyébként nem lehet megadni. Mélyen t. Képviselőház! Eme kitérés után méltóztassék megengedni, hogy rátérjek magára a jelentésre. (Zaj a szélsőbáloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A parlamentáris szólásszabadság azt jelenti, hogy az ellenvéleményt is meg kell hallgatni. Kocsán Károly: Igen sajnálom, hoerv az ország nehéz pénzügyi helyzete ilyen szűk körre szorította le a statisztikai anyagfelvételt. (Zaj.) Elnök: O end et kérek! Kocsán Károly; Már két évvel ezelőtt^ szóvátettük itt a Házban azt, hogv nem 52 kérdés az. amelyre az Országos Statisztikai Hivatal részére feleleteket kellene adni, hanem óriási nagy tömege van azoknak a kérdéseknek, amelyek választ kívánnak. A nehéz pénzügyi helyzet azonban ezt az intézményt is összezsugorítia és csak a legszükségesebb statisztikai felvételekre kényszeríti. Ezt nagyon sainálom. mert ha ma valamire kellene pénz. akkor ennek az intézetnek kellene mentől többet adni, hogy mindazt az anyagot összeszerezze, amely a mai szociális problémáknak fundamentumát képezi. Eme 52 ponton kívül — mondom— rengeteg kérdés merül fel, amelyre feleletet kellene adni, én azonban csak egyetlen kérdést akarok a jelentéssel kancsolatbau szóvátenni. E statisztikai felvételek anyagában a mezőgazdasági stati c ztika négy pontban öleli fel a termésmennyiségnek különböző felvételi módozatait. Amikor ma egy rendkívül nagy szoKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ. IV. ciális és gazdasági problémával áll szemben az egész mezőgazdaság, tudniillik a mezőgazdasági munkanélküliségnek irtózatosan nagy problémájával, amikor ennek a kérdésnek megoldásával, vagy megoldási lehetőségével a kormány és az egész ország foglalkozik, mert ennek a kérdésnek elhanyagolása beláthatatlan következményekkel jár, akkor sajnálattal nélkülözöm itt, hogy nem történik statisztikai felvétel a mezőgazdasági munkanélküliségről. Hogy^ ez megvam mutatja az, hogy a földmívelésügyi kormányzat 350 vágón körül osztott ki az elmúlt hónapokra úgynevezett inséglisztet, amelynek ellenében a kenyér nélkül maradt mezőgazdasági munkásokat foglalkoztatják a télen át. Télen foglalkoztatják a mezőgazdasági munkásokat! E tekintetben az én szerény véleménvem az, hogy ha gazda vagyok, én mezőgazdasági munkásnak télen mezőgazdasági' munkát nem adok és munkát nem adhatok. Megmondom, miért. Az az inségmunkával való foglalkoztatás jóformán nem ér semmit, tudom a falvakból, & gyakorlatból. Mit csinálnak! Télen fagyos árkokat ásnak ki és dobálják a földet az útra. Ha azután a fagy fölenged, az első eső után visszafolyik minden az árokba, A községi Jegyzők törik a fejüket, hogyan foglalkoztassák télen ezeket a munkanélkülieket. Inkább nem foglalkoztatnám sehogyan sem, mert ha adok két kiló lisztet egy embernek a nani munkájáért, hogy abból magát és családját fenntartsa, nem tartom szociális kívánságnak, hogy reggeltől estig a hidegben ilyen nem produktív munka kedvéért dolgoztassam és gyönge erejét fogyasszam. Télen nekem az a mezőgazdasági munkás ilyen munkát ne dolgozzék. Van ennek a kérdésnek egy másik megoldási módja. Nem új tétel, nem^ új rendszer. Kolumbusz tojása. Ezt már a régebbi időben megoldotta a magyar mezőgazdaság. Mire vezetem vissza*? A magyar földek tulajdonosai a legkisebb paraszttól a legnagyobb úrig nem olyan tőkének tekintették a földet, amelynek kamatoznia kell az ő számára, nem olyan hasznothajtó vagyont gyarapító valaminek, hanem egy nagy kötelességnek, nagy nemzeti vagyonnak, amely neki is megadja a tisztességes megélhetést, de megadja a körülötte lévő népnek is a tisztességes kenyeret^ nem pedig azt a napszámot, amelyet kifogásolunk, azt az egy pengőt vagy 1 pengő 50 fillért, amelyből meghalni éppen nem tud. de élni sem tud. A mezőgazdaság tavasztól őszig megadta azt a lehetőséget, hogy télen a mezőgazdasági munkásnak megvolt a kenyere és pedig nemcsak az alföldi fajmagyar munkásnak, hanem méltóztatnak emlékezni, leomlott az egész felvidék és vonatszámra vitték haza az alföldi drága jó kenyeret. (Mojzes János: De akkor még nem vitték el a kartellek és a bankok a gazdáktól a pénzt!) Itt látom ennek a nagy kérdésnek kapcsolódását ehhez a statisztikai munkatervhez. Azt szeretném pótlólag bevétetni a Statisztikai Hivatal munkatervébe, hogy a hivatal az 1932. évben teljesen tiszta képet vegyen fel a mezőgazdasági munkanélküliségről. Állapítsa meg, hogy hány munkásnak van helyben, vagy hány sommás munkásnak van uradalomban foglalkoztatása, kenyere, mekkora a keresete, mert így ősszel, amikor elkövetkezik november vagy december, látnók, hogy mennyi az a mnkás, akinek abszolúte nincs télire valója. Ezt a munkát azért szeretném előzetesen elvégeztetni, mert — amint említettem — a mezőgazdaságban 35
