Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-49
248 Az országgyűlés képviselőházának telét és elkészítését, amely az ország egyes foglalkozási ágainak az adózáshoz való viszonyát tárgyalná. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ma konzervatív és reakciós ujságokban azt olvassuk, hogy a magyar mezőgazdasággal él vagy bukik ez az ország. Azután olvassuk azt, hogy a magyar birtokososztálynak milyen terhei vannak és a magyar birtokososztály az adóterhek nyomása alatt összeroskad. Amikor mi, városi lakosok ezt olvassuk, sokszor könnybelábad az ember szeme, hogy én ugyanolyan nyomorult szegény ember vagyok, de szegény herceg Esterházy hogyan szenvedhet irtózatos birtokának adónyomása alatt. Amikor azonban közelebbről nézzük meg a dolgot, akkor azt látjuk, hogy az adónyomás rettenetes a városra, iparra, munkásra, lateinerre, egyáltalában a városi lakosságra, borzalmasan nehezedik az adónyomás a kisgazdákra, a középbirtokosokra, de minél feljebb megyünk, annál enyhébb a nyomás. Egyszer tudnunk kellene, hogy birtokához, vagyonához, tehát ahhoz képest, amije van és amiből él, keresetéhez viszonyítva, ki mennyivel járul hozzá az állami élet fenntartásához. Rögtön kiderülne, hogy a dédelgetett nagybirtokok, hitbizományok, egyházi birtokok aránytalanul kevesebbet adóznak, mint a városi lakosság, iparosság, munkásság és a tisztviselőelem. Igen egyszerű a magyarázat. Nézzük csak meg a forgalmi adót- A városi lakos, akár munkás, akár kereskedő, akár iparos, akár magánalkalmazott, akár szabad pályán működő, ha egy darab kenyeret megeszik, forgalmi adót kell fizetnie. Mindenért, amihez nyúl, forgalmi adót, luxusadót, vagy valamilyen adót kell fizetnie. Ma rossz viszonyok vannak a mezőgazdaság terén, a tisztelt földbirtokos urak begubóznak, de amit fogyasztanak, az nekik maguknak terem, azután nem fizetnek forgalmi adót, tehát a forgalmi adó tekintetében mi, városi lakosok, munkások, intellektuelek, egyáltalában iparosok, kereskedők lényegesen nagyobb terhet vagyunk kénytelenek viselni, mint a bolettável agyondédelgetett birtokososztály. Nem ártana tehát egy ilyen statisztikát felvenni. Rögtön kiderülne, hogy ki a nemzetfenntartó elem, rögtön kiderülne, hogy az mennyire a nagybirtok, az egyházi, holtkézi birtok, a hitbizományi birtok, amely tabu r Magyarországon, amelyhez nem szabad hozzányúlni, amelyről gyűléseken nem szabad beszélni^ mert a 250 pengő havifizetéses rendőrtisztviselő pulykavörösen ugrik fel és fojtja be a szónokba a szót, aki mer ezekről tiszteletlenül r beszélni. Ha igazán jó szociál adóstatisztikát vennének fel, akkor rögtön kiderülne, hogy ez az agyondédelgetett tabu aránylag vagyoni viszonyaihoz, keresetéhez képest milyen ki-s^ összeggel járul az államháztartás fenntartásához. Es még valami^ derülne ki; kiderülne az is, hogy ez a kormányzat valóban keresztényi kormányzat, keresztényi szellem hatja át és az adózás szellemét is a bibliából veszi, amelyben meg van írva, hogy az Urnák kedvesebb a szegényasszony két^sékelje, mint a gazdag vámszedő aranya, tehát elutasítja magától a gazdag vámszedő aranyát, de annál bővebben préseli ki a szegényekből a. r sékeleket. Ez a kormányzati rendszer maximája. Nem ártana egyszer a statisztika megvilágításában nézni, hogyan is fest az adózás. (Kálmán István: 40 filléres állatárnál miért 3 pengő a hús Pesten? — Farkas István: önnek igaza van, de önök csinálták ezt, önök idézték előJ) T, képviselő úr, felelhetnék erre h9. ülése 1982 február 16-án, kedden. ' is, de egyrészt a rendelkezésemre álló idő sem engedi ezt, másrészt nem azért ülök itt, hogy önöknek tanácsot adjak arra, hogyan mentsék meg az osztályukat. Én azért vagyok itt, hogy az én osztályom érdekében minél hathatósabb védelmet nyújtsak azoknak, akik ideküldöttek, és ezeknek érdeke azt parancsolja, legyen egyszer Magyarországon olyan statisztikai felvétel, amely nyiltan és világosan megmutatja, bogy egész gazdasági rendszerünk, egész birtokrendszerünk úgy, ahogyan van, tarthatatlan. t (Kálmán István: Tessék tárgyilagosan megállapítani a tényeket! — Szilágyi Lajos: ^ képviselők valamennyi osztály érdekét szolgálják!) Szükségesnek tartanánk statisztikát az inségakcióról. Most már hónapok múltak el, az 1931/32. év telén maholnap már túl vagyunk, nem ártana talán statisztikát felvenni az in«iégakcióról, arról, hogy mennyi inségadó folyt he. ebből a kormány mennyit adott a városoknak, s azok milyen mérvben végezték a segélyezést. Nekem ugyanis az az érzésem, hogy fvek az állapotok, amelyek között ma élünk, sajnos, egy ideig még eltartanak, é« még a jövőben is szükség lesz inségakcióra. Éppen ezért szükséges volna már ma statisztikai felvételeket eszközölni arra nézve, hogy ez az inség' akció, amely egyáltalán nem kielégítő, s amely sok helyen nagyon is döcögősen teljesíti a kötelességét, milyen méretű volt és milyen eredményeket hozott a munkásságnak. A statisztikai felvételek feldolgozása, nyilvánosságra hozatala a kormány politikai ténykedései közé tartozik. Kormányzati nolitika az. hogy amj nem kellemes, azt elrejtik, ami kellemen, azt nyilvánosságra hozzák. Miután én a kormánvban egyáltalában nem bízom, nemcsak pártállásomnál fogva, hanem azért is, mert az a meggyőződésem, hogy a kormány az ország népével szemben nem ő a zintén tárja fel a helyzetet, és mert ez a statisztikai munkaterv is csak felszínesen érinti a, e kérdéseket, a jelentést nPTti veszem tudomásul é^ nem járulok hozzá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr előszeretettel foglalkozott az egyházi vagyonnal, annak rendeltetésével, jövedelmezőségével és más egyházi vonatkozású kérdésekkel. Nem múlik 'el egy hét, hogy e Házban ezeket a kérdéseket szóba ne hozná. Ez alkalommal kíváncsi az egyházi vagvonra, annak jövedelmezőségére, hova fordítására. Magam is vele együtt kívánom, hogy az egyházi vagyon jövedelmezőségéről, hovafordításáról, statisztikát állítsanak össze, mert nneg vagyok róla győződve, hogy ez a statisztika mindazokat a feltevéseket halomra döntené. amelyeket képviselőtársam az egyházi vagyonnal szemben felállított. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. ^ — Farkas István: Lá°sátok a balatonfüredi és hasonló szerződéseket! — Zaj.) Ahogyan az egyház a maga történelmi ^ hivatását századokon keresztül teljesítette, úgy teljesíti azt ma js. Nyissa ki a sze.mét t % képviselőtársam és nézze raieg az egyházi intézményeknek azt a végtelen nagy sorozatát, amelyek az egyházi vagyonból tartatnak fenn az óvodától kezdve a legmagasabb iskoláig. Mi ez, ha nem adózás? (Ügy van! Ügy van a jobboldalon és a középen.) Mi ez, ha nem az állami terheknek viselése? Ez a nagymértékű egyházi vagyon, ez a
