Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-49

246 Az országgyűlés képviselőházának 49. ülése 1932 február 16-án, kedden. rosban összesűrűsödve szaporítják a szellemi proletárok táborát. Mi mindig arról beszélünk, hogy a középosztály neun talál elhelyezést. A napokban gyűlés volt, amelyen Pallavicini igen tisztelt képviselőtársam nagyon meghatóan szónokolt arról, hogy milyen borzalmas nyomorban van az ifjúság. Kérdem az igen t. Házat, hol lehet ezt az ifjúságot elhelyezni, ha nem egy helyesen, jól átgondolt belső telepítés és újabb, megfelelőbb földreform révén, amelynek nyomán és amelynek eredményeként új kultúrterületek alakulnak, amelyek természetesen intellektuális - foglalkozású egyéneket is alkalmaznak. Mert egyszer már fel kell számolnunk azzal a liberalizmussal, amellyel különösen a földbirtokpolitika terén találkozunk. A konzervatív és reakciós lapok nap-nap után írnak arról, hogy a gazdasági liberalizmus a múlté, az államnak szociálpolitikai érdekből kötelessége belenyúlni a gazdasági életbe, kötelessége szabályozni a gazdasági élet menetét. A laisser faire, laisser passer ideje elmúlt már a földbirtok tekintetében, azonban csodálatosképpen ezt a teljes szabadságot hiánytalanul fenntartják Magyarországon. Egyáltalán nem törődnek azzal, hogy egy birtok területén mennyien élnek. Nekem a Dunántúlon alkalmam volt ilyen összehasonlításokat tenni. Van egy szorgalmas ember, aki magától is átérzi azt, hogy az a földbirtok nemcsak arra való, hogy neki előnyöket nyújtson, kényelmes megélhetést biztosítson, hogy a község, a megye, az állam ügyeire befolyása legyen és társaival együtt részese legyen a politikai hatalomnak, hanem aki úgy érzi, hogy neki azonfelül még kötelessége minél több embernek kereseti lehetőséget nyújtani : annak birtokán gazdálkodnak, élnek jó néhányan. A másik, a szomszédos birtokon elavult gondolkozású ember egyedül él gazdasszonyával, semmiféle különösebb igényei nincsenek s ugyanakkora birtok területen még tizedrész annyi munkáskéz sem talál elhelyezkedést. Az adózás azonban mindegyiknél egyforma, sőt az, aki szorgalmas és gondoskodik arról, hogy több munkáskéz találjon a birtokán elhelyezkedést, még több adót fizet, mert valamivel több jövedelme van, mint a szomszéd birtokosnak. Hát neun első kötelessége lenne az államnak odahatni, hogy statisztikai adatok alapján megállapítsa, hogy bizonyos birtoktesten hány ember talál elhelyezkedést? Ott, ahol hátramaradt gazdálkodási rendszerrel kevesen találnak elhelyezkedést, alacsony, nyomorult fizetés mellett, az államnak kötelessége volna erős adópréssel, adónyomással serkenteni, kényszeríteni a birtokost arra, hogy úgy gazdálkodjék, hogy ne csak ő a gazdasszonyával találjon megélhetést azon a birtokon, hanem a sjzomszéd területen lévő munkásnép is. Ezen a téren .azonban, mondom, nem találunk semmit, holott tény az, hogy minél nagyobb a birtok, annál aránytalanabbul kevesebben találnak rajta elhelyezkedést. Pl. amenynyire a statisztikai adatokból ki lehetett böngészni, a 20—100 holdnyi területű birtokokon talál alkalmazást a legtöbb ember, körülbelül 25. Minél feljebb megyünk, aránylag annál kevesebb a foglalkoztatottak száma. Ha tehát semmi más, maga az a körülmény is, hogy minél nagyobb a birtok, annál kevesebb munkáskezet alkalmaz, elegendő kellene, hogy legyen .arra, hogy végre {elszámoljunk azzal a birtokrendszerrel, amely ma a magyar népet nem hagyja megélni. Békében megvolt a biztonsági szelep. Akia nagybirtok területén nem bírt megélni, nem bírt elhelyezkedni, az kivándorolt Amerikába; Amerikából küldött pénzt családjának és családtagjai igyekeztek valamit öszszevásárolni a nagybirtok szélén. De ma már nem lehet kimenni Amerikába; így nem lehet soká fenntartani azt az állapotot, hogy közel 2 millió hold birtok legyen olyan, amelynek szociális és gazdasági viszonyairól vajmi keveset tudunk. Én tehát azt kérném, hogy a statisztikai hivatal elsősorban azzal foglalkozzék, hogy tárja fel, milyenek a megélhetési viszonyok ezeken a nagybirtokokon, hány ember, hány család talál ott elhelyezkedést és ezek miként élnek. Ha ezt a Statisztikai Hivatal megcsinálná alapos, körültekintő munkával és ezeket az adatokat nyilvánosságra hozná, ' akkor mindenki láthatná, hogy egy teljesen elavult, ósdi rendszert, amely alkalmas álmagyar nép életerejének elsorvasztására, tovább fenntartani nem lehet. Hogy mennyire fontos volna a munkabérekre vonatkozó felvétel, legyen szabad csak arra rámutatnom, hogy sikerült erre vonatkozólag néhány egészen megbízható adatot szerezni. Mielőtt azonban ezeket elmondanám, szükségesnek tartom a t. Ház figyelmébe ajánlani azt, hogy az állatvédő egyesület kimutatja, hogy egy agárnak, általában egy fajkutyának egy napi élelmezése körülbelül egy pengőbe kerül. Természetesen, ahol birtok van és természetbeni termények, ott kevesebbe kerül, de városban egy pengőbe kell számítani. Ha egy kutya eltartásához napi egy pengő kell, mindenki előtt világos, hogy egy embernek napi eltartásához egy pengő kevés; egy ember egy pengőből nem tud megélni, amikor városi lakosnak egy kutya egy pengőbe kerül naponként. Nézzük meg ezzel szemben, hogy a nagybirtokon lévő erdőterületeken alkalmazott munkásoknak milyen a fizetésük és rögtön meg fogjuk látni, hogy milyen áldásos intézmény a nagybirtok a tulajdonos számára s mennyire átkos, idejét multa, sem szociológiai, sem gazdasági tekintetben nem megfelelő gazdálkodási mód a munkás számára a nagybirtok. A kaposvári erdőgazdaságban a munkások napi átlagos keresete 1 pengőtől 1 pengő 20 fillérig terjed; herceg Esterházy vörösalmai gazdaságában 1 pengőtől 1 pengő 20 fillérig; ugyancsak herceg Esterházy erdőtótfalusi gazdaságában az átlagos nanikereset erdőmunkánál 1 pengő 60 fillér, gróf Majláth erdőgazdaságában pedig 80 fillértől 1 pengőig. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, tessék beszédét befejezni. Malasits Géza: Tisztelettel kérnék 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Malasits Géza: Nagyon köszönöm! Herceg Esterházy szentbalázsi gazdaságában a tavalyi egységárat, amely körülbelül 1 pengő 60 fillér volt, leszállították 20%-kal. A kislaki gazdaságban az átlagos napi kereset 80 fillér. Jeszenszky Imre nagybirtokos vidáki gazdaságában az átlagos napi kereset 1 pengő 50 fillér, 1 pengő 80 fillér között váltakozik. Szentbalázson pedig 1 pengő 20 fillértől 1 pengő 90 fillérig. Méltóztatnak tehát látni ebből a pár adatból, amely nem kiragadott valami. — amelyeknél, ha ma az ínségmunkák nyomán bírálnánk meg a helyzetet, még szörnyűbb adatokat találnánk — ezek az adatok is mutatják, hoery ma Magyarországon a mezőgazdasági munkások alig keresnek valamivel többet, mint amennyiből egy városi lakos eery kutyát eltart; pedig a mezőgazdasági munkásnak a lesrtöbb esetben még családja is van és az a szűkös ke-