Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-49
Az országgyűlés képviselőházának k9. mert az emberiségnek a háborúban és ebben az ideges életben tönkrement a gyomra és idegzete és ennek az idegéletnek megfelelően új élelmezési irányt követ s ezt észre lehet venni. Németországban, amely sok-sok millió embert vitt a csatatérre, s ellátott fehér kenyérrel és mindenféle jóval, tapasztalható, hogy óriási változás van a fogyasztás szükséglete tekintetében. r Magyarországon ugyanezt lehet látni. En figyelem a főváros élelmezését. A főváros élelmezésében látjuk, hogy a nehéz húsok folyton és mindig visszaszorulnak, ellenben a fehérhús fogyasztása folyton emelkedik. Hivatkozom az exportra, amely Magyarországból kiindul. Ötven milliót vettünk be tojásból és tejáruból, valamint baromfiból, ellenben ä marháink ittmaradnak. Nem mutatja ez fokozatosan azt az irányt amelyben ennek tudta nélkül is elindultunk kereskedelmi ér; zékünk alapján? Ha ezt irányítjuk és előkelő férfiak, akik hivatva vannak ennek a kérdésnek megoldására, odaállnak a gazdatársadalom elé, akkor óriási változásnak kell bekövetkeznie a mezőgazdasági termelésben. Ezt észre kellett venni korábban, de még mindig nem késő. Észre kell venni ezt a nagy átváltozást az európai élelmezés terén. Amikor azt látom, hogy zabunkért hét milliót kaptunk, borunkért szintén hét milliót kaptunk, s ugyanakkor külföldről behoztunk hét millió értékű rádiócikket, apró csavarokat, drótokat stb., szóval apró kis rádiócikkekért többet adunk ki, mint amennyit egész árpánkért kapunk, ez olyan aránytalanság, amelyet lehetetlenség meg nem oldani, ha öntudatos férfiak állnak a nemzet élén. Ennek a tervszerűségnek megvalósítása egyúttal a mezőgazdasági problémák megoldása is. Szerintem tisztán szervezeti kérdés, hogy Magyarországon elegendő takarmány legyen. A föld megvan, a gazda értelmessége megvan, megvan az államférfiak meggyőződése, megvannak a gazdasági tanácsadók, úgy, hogy tisztán organizációs kérdés ennek megoldása. Legyen szabad arra is hivatkoznom, amit itt előkelő mezőgazdasági, agrárius uraktól hallok, hogy a gyümölcstermelésben nagyon nehezen jutunk előre azért, mert nincsenek meg hozzá az eszközeink, nincs meg hozzá a szükséges felkészültségünk. Sok f mindenféle kérdés van, de amikor a pesti kávéházakban 60 fillérért adnak egy almát agrár Magyarországon, amikor a magyar szülő a gyermekének narancsot vesz, a helyett, hogy magyar almát venne, nem a magyar gyámoltalanságnak legfényesebb bizonyítéka ezl Amikor a főváros egymilliónyi közönségének legalább 50%-a idegen gyümölcsöt fogyaszt, ez olyan visszásság, amelyet valóban csak ezen a tunya Magyarországon lehet elgondolni. Azt érzem, amint látom ezeket a problémákat, hogy ezek olyan kérdések, amelyeket erős kézzel, erős vezetéssel, céltudatos irányítással igenis meg lehet oldani. Továbbmenve, a mezőgazdasági statisztika van hivatva... (Malasits Géza közbeszól.) Én sohasem kérdeztem a szociáldemokratapárttól azt, honnan szerezte a választási költségeket, az úr ne üsse be az orrát abba, amihez semmi köze. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tartozom felelősséggel azért, hogy honnan szereztem a választási költségeket. (Kuna P. András: Ne hagyd magad Mátyás! — Derültség*. — Büchler József: Tartozik felelősséggel, ha közpénzből vette!) Elnök: Kérem Büchler képviselő urat, maülese 1932 február Í6-án, kedden. 243 r adj on csendben. (Büchler József: ö kérdezte!) Nem kérdezte; azt mondta, hogy soha sem kérdezte. Tessék csendben maradni.(Kuna P. András: Menjen Bécsbe!) Az a javaslat tehát, amely felhatalmazza a hivatalt arra, hogy ezeket a kérdéseket tárgyalja, egyik legfontosabb b problémájának tartja a mezőgazdasági statisztikát. Látom és érzem, hogy ez a javaslat, amely előttünk fekszik, ebben az esztendőben rendkívül nagy aktualitást kap. Ezek a küzdelmek a létért, a magyar nemzet létééri a magyar mezőgazdaság fennmaradásáért, rá fogják kényszeríteni az államférfiakat, hogy igenis hozzányúljanak ezekhez a számokhoz és ezeknek a számoknak világánál jelöljék ki a nemzet útjait. Aki ezeket a számokat nem nézi, az természetesen képtelen ezekkel a problémákkal foglalkozni. Azt látom tehát, hogy ha államférfiaink ennek a javaslatnak számadatainál fogják megállapi-i tani a nemzet útjait, akkor jó úton haladnak, mert a számok reálisak és reális világnál lehet meglátni ennek a nemzetnek nagy feladatait. Én azonban szeretném felhívni a kormánynak és a Statisztikai Hivatalnak a figyelmét arra is, hogy necsak az ilyen számadatokat vizsgálja, hanem nézze és figyelje a mozgó élet statisztika iát, az arak statisztikáját, az árak alakulását, mert az árak alakulásából kell ennek a nemzetnek az életét továbbvinni. Németországban olyan fontosságot nyert az árstatisztika, hogy külön kormánybiztost jelöltek ki erre a célra. Külön kormánybiztos vizsgálja a számadatokat és az árak alakulását. És nemcsak vizsgálja, de megvan a hatalma ahoz is, hogy leszállítsa az árakat, rendezze az árakat. Olyan fontosságot tulajdonítottak tehát Németországban az áraknak, hogy külön felelős tényezőt jelöltek ki erre a célra. Nálunk még csak ott tartunk, hogy a számokat vizsgáljuk. De nem az a lényeges, nem az a fontos, hogy tudjuk: mennyi ház van és mennyi lakója van ezeknek a házaknak, mert ezek a számok évente változnak. Arra van szükség, hogy tudjuk azt, hogy mennyi a széna ára júniusban, októberben, mennyi volt márciusban, mennyi az ára a különböző terményeknek, mit kell csinálnunk, hogy ezeket az árakat irányítsuk. Az árak arányba hozása az a feladat, amelyet Magyarországon meg kell valósítanunk, ha azt akarjuk, hogy a szociális nyugalom helyreálljon ebben az országban. T. Ház! A kereseti viszonyok lecsökkennek, az ipari cikkek árai fennmaradnak, a mezőgazdasági termények és cikkek árai lesüllyednek a termelési költségek alá. Mik ezek? Nem egyebek, mint a helytelen igazgatás, a helytelen út jelölés eredményei. Én tehát szükségesnek tartom, hogy a Statisztikai Hivatal az árstatisztikát minél mélyebben művelje, s minden hónapban állapítsa meg az árakat. Ez lesz az útja annak, hogy élő statisztikát kapjunk a nemzet életéről és hogy való eredményeket érjünk el. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Frühwirth Mátyás: Tisztelettel kérek 5 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen.) A Ház a meghosszabbítást megadja. Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! Rámutatok itt a Házban egy nagyon érdekes kérdésre. Csonka-Magyarország területén húsz évvel ezelőtt egymillió emberrel kevesebb volt kenyérkereső pályán, most húsz év után egymillióval több kenyérkereső hely van, mint volt békében. Miért van ez? Azért, mert amikor a fiatalok visszajöttek a háborúból 34*
