Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés képviselőházának 48. egyik legutóbbikán tárgyalták a magánalkalmazottak munkaidei en v & remzetközi szabályozására vonatkozó problémát. Hosszú tanácskozás után, amelyben a Munkaügyi Hivatal szerkezetéből folyólag is a legjelentősebb és legsúlyosabb munkáltató érdeKképviseletek, munkavállaló érdekképviseletek és kormánydeiegatusok vettek részt — tehát bárom érdekeltségnek, három tényezőnek képviseletébői állott ez a tanácskozó testűiéi — megállapították azokat az irányvonalakat, amelyek szerint nemzetközi viszonylatban a magánalkalmazottak, az irodai és üzleti alkalmazottak munkaideje szabályozandó volna. Ezt egy egyezménytervezetbe foglalták, az egyezménytervezetet parlamenti ratifikálás céljából megküldötték a csatlakozó országoknak, így Magyarországnak is. Az érdekelt alkalmazotti rétegek súlyt helyeznek arra, hogy ez megtörténjék. Követelik a legsürgősebben az ő rendezetlen és gyakran 60—65 órás heti munkaidőt jelentő kizsákmányolásuk megszüntetését és hogy ez megtörténhessék, hogy a kormány megfelelő javaslattal léphessen a parlament elé, ehhez szükség van arra, hogy egy ilyen munkaidőstatisztika erre a munkavállaló rétegre vonatkozóan elkészíttessék. Ugyanerre a lapra tartozik egy másik teljesen elhanyagolt szociálpolitikai kérdésnek is a nyilvánosság reflektorfényébe való állítása és ez a vasárnapi munkaszünet kérdése. Nemcsak vallási, nemcsak etikai kérdés ez, (Zaj. — Elnök csenget) hanem a legszorosabban összefügg a munkaerő védelmével, a munkaerő mértéktelen és megengedhetetlen kizsákmányolásának megakadályozásával is és ha itt egy és más tekintetben kezdeményező lépések történnek arra nézve, hogy új utakra lepjen a magyar statisztikai szolgálat, akkor ezek között az új utak között a. vasárnapi munkaszünetre vonatkozó megállapításokat nem nélkülözhetjük. A munkanélküliekre vonatkozó meglehetősen ködös és általános kijelentésekkel szemben, amelyekre már az előbb bátor voltam utalni, súlyt helyeznék .arra, hogy a munkanélküli statisztika elkészíttessék, még pedig a munkanélküliek szociális, egészségügyi viszonyainak legbehatóbb és leggondosabb figyelemmel kísérésével. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem kell arról beszélnem, hogy e téren itt nálunk Magyarországon milyen rendkívüli és milyen súlyos mulasztások történtek. Ha erről akarnék beszélni, akkor többszörösen^ túl kellene - haladnom a házszabályokban megállapított beszédidőt, de egyébként sem kívánom ezt most 'ennek az itt tárgyalt javaslatnak ke rétébe belevonni. Az az egy azonban vitathatatlan, hogy legalább a tisztánlátásra szükség van, hogy legalább annak a megállapítása elkerülhetetlen és mellőzhetetlen, hogy megnézzük, kik azok és mennyien vannak, akik nem átmenetileg, hanem iigy lehet, végérvényesen kikerültek a munkafolyamatból, kik azok, akikre a mai kapitalizmus rásütötte esetleg 45, vagy 50 éves korukban, hogy végérvényesen ócskavassá váltak és újabb elhelyezkedésük lehetetlen. Fontos megtudnunk, hogy milyen területeken, milyen mértékben éltek sr leépítés nagyon súlyos fegyverével és hogy nem lehetne-e az egyik területen leépítetteket a másik területen uralkodó túlzott mértékű kizsákmányolás megszüntetésévé] más munkaterületekre átdirigalni

v Mindezek a szempontok parancsolóan szükségessé teszik, hogy a munkahiányban szenvedő fizikai és szellemi munkásság létszáma, állapota, életmódja megvizsgálulése 1932 február 12-én, pénteken. 231 . tassék azokkal a pártatlan eszközökkel, amelyekről többször olyan hangsúly ozattan emlékezett meg a t. előadó úr. A munkabér f kérdésére is ki kell térnem annyival is • mkább, mert az előadói referátumban utalás történt arra, hogy nemzetközi összehasonlítási alapra kívánunk itt helyezkedni, illetve be akarunk illeszkedni abba a kiépített láncolatba, amelyet hosszú esztendők valóban igen komoly és nehéz munkájával a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal megteremtett. Ebben a tekinteben arra van szükség, hogy az egy órára, vagy egy napra eső munkabérnek nem az illető ország valutájában, hanem — hogy úgy mondjam — kalóriákban kifejezett értéke, kenyérbem zsírban, lisztben, cukorban kifejezett értéke állapíttassék meg, mert csupán ez szolgálhat a nemzetközi Összehasonlítás alapjául és egyúttal kifelé az internacionális statisztikákban ez jelzi azt, hogy Magyarországon a munkaerő díj munkaerő honorálása milyen nemzetközileg elfogadható értékelés alapján áll. Természetesen ami vonatkozik a munkásság munkabérének statisztikai megállapítására, ugyanez áll a magánalkalmazotti rétegre is, talán azzal az egy különbséggel, hogy az egy órára eső munkabér és a nemzetközi Összehasonlítás ... (Zaj.) Elnök: Kérek egy kis figyelmet a szónok számára. Kertész Miklós: ...szempontjai és kritériumai itt nem érvényesíthetők oly mértékben, mint a sokkal^ nagyobb mértékben azonosságot és egyöntetűséget mutató ipari munka területén. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kertész Miklós: Sürgősen kimutatást és statisztikai adatgyűjtést reklamálok az aliases jövedelemhalmozásról. Erre nézve már többször hallottunk bejelentéseket és úgy tudjuk, hogy ez a fővárosnál már meg is történt. (Györki Imre: Kérdőíveket bocsátottak ki!) Erre vonatkozólag egy összeírás kell. Nem elég itt egyszerűen kérdőíveket kibocsátani, hanem a kérdést erőteljesen kézbe kell venni. Ez ma nem elméleti probléma, hanem az országnak egyik megoldásra váró súlyos és sürgős kérdése s azt is hozzáfűzhetem, hogy az igazságnak és etikai elvek érvényesítésének parancsoló előfeltétele. Itt tehát a statisztikai hivatalnak gőzerővel kell dolgoznia és minél előbb eredményeket kell produkálnia. Még mielőtt egyes további részletekre^ kitérnék, két technikai természetű problémával kell foglalkoznom. Szükségesnek vélem, hogy a főváros statisztikai hivatala és az Országos Statisztikai Hivatal között intim, belső és lojális együttműködés biztosíttassék. Mint a főváros törvényhatósági bizottságának volt tagja, aki a statisztikai hivatal dolgaival több esztendőn keresztül foglalkoztam, tapasztalatból mondhatom, hogy ez a lojális, intim és fenntartásnélküli együttműködés igen nagy mértékben hiányzott és igen nagy akadálya volt fontos gazdasági és szociálpolitikai kérdések megismerésének. Márpedig a megismerés az alapfeltétele, az előfeltétele annak^ hogy állásfoglalás történjék. Egészen természetes, hogy az állásfoglalások a gazdasági beállítottság, a gazdasági érdekek szerint változóak és eltérőek lesznek. De hogy bármely érdekeltség érveket tudjon kovácsolni és találni a maga számára, ehhez a tények megismerése kell. A tények megismeréséhez pedig valamennyi társadalmi rétegnek osztatlan érdekei fűződnek. r A másik technikai természetű észrevételem ,az, hogy amennyiben úgy méltóztatnak látni,