Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

232 Àz országgyűlés képviselőházának J/.8. ülése 1932 február 12-én

t pénteken. hogy e terv kereteinek szükségszerű kibővítése mellett netán elégtelen az a személyzet, amelylyel a statisztikai^ hivatal rendelkezik, — elégtelen annak ellenére, hogy meglehetősen nagy anyagi áldozatok árán gépek beszerzése is történt — van elég állástalan intellektuális elem ebben az országban, van éppen elég kenyérre, munkára rászoruló és becsületes és értékes munkát szolgáltatni képes intellektuális elein; méltóztassanak ezeket nem szellemi szükségmunkára, hanem tényleges és érdemleges komoly munkára beállítani. Méltóztassék őket kellőképpen megfizetni s én azt hiszem, hogy ezzel úgy anyagilag, mint pedig szociálpolitikailag helyes cselekedetet művelnek. Az ötvenkét pont között felvett különböző konkrét statisztikai imunkálatokra vonatkozólag, illetőleg e munkalatoknak egynémelyikére nézve néhány észrevételt szeretnék még tenni. Az ötödik pont a társadalombiztosítási statisztika kérdését veti fel. Nem tudom, természetesen nem is tudhatom ebben a pillanatban, hogy ennek a felvételnek milyen konkrét elgondolásai vannak, de utalnom kell arra, hogy maga az 1928 : XL. te, tehát az öregségi és rokkantsági biztosítást szabályozó törvény maga is előírja, hogy a biztosítás-matematikai számítások időről-időre felül vizsgálandók; felülvizsgálandók pedig abból a célból és azzal a rendeltetéssel, hogy esetleg az előállott változások folytán módosítani lehessen a törvényben foglalt járulékkulcsot, vagy nedig a járadék mértékét. Nem vitás az, hogy az ebben a törvényben megállapított járadék — az, hogy van egy alapjáradék: írd és mondd havi 10 pengő, és van egy emelkedő járadékrész, amely az ipari munkásságnál a befizetett járulékok 21%-ával, az alkalmazottaknál a (befizetett járulékok 19%-ával egyenértékű — olyan siralmas koldusalamizsnát jelent, hogy mindent el kell követni ennek megfelelő felemelésére. Ha most itt a revízióra vonatkozólag a törvényben kötelező jognál és kötelességnél fogva amúgy is előkészületeket tesznek az intézetek, amelyek szamára 1932. november hó 1-ével nyílik meg az első járadékfizetés kötelezettsége, akkor telvén le az első 200 hét, mondom, ha ez amúgy is megtörténik, azt hiszem, semmi akadálya nem lehet annak, hogy az országgyűlés által elhatáj rozott ezen statisztika a Társadalombiztosító ezen szerveivel és azon érdemes matematikus szakférfiak — pl. Frisch professzor — bevonásával történjék meg, akik ebben a tekintetben az előmunkálatokat is végeztek, ismétlem, egy olyan konkrét cél kidomborítása alapján, hogy ezen számvetések és ezen matematikai adatgyűjtések nyomán miképpen : lehetne az ellátásra szorult és rövidesen ellátásra kerülő özvegy- és rokkantjáradékok ellátmányi összegét megfelelőképpen felemelni. A munkaterv 36. pontja a benzinfogyasztásra vonatkozó statisztikát közli. Mivel ebben a tekintetben én ismételten kénytelen voltam az érdekelt tisztviselők köréből jövő információim alapján nyomatékos megjegyzéseket előterjeszteni arra nézve, hogy a kincstári haszonrészesedéseknek konok módon folytatott politikája itt ezen a téren milyen súlyos rombolásokat végez, én kérem, hogy a statisztikai felvétel terjedjen ki arra is, hogy a kincstári részesedés emelése a fogyasztás hanyatlásában miképpen jutott kifejezésre. 1A hitelintézetek statisztikájára vonatkozik a munkaterv 38. pontja. Fontosnak és szükségesnek tartanám, hogy megállapíttassék és kimutatást kapjunk arra nézve, hogy 1931. január l-e és augusztus l-e között, tehát azon időpont előtt, amikor még ezek a pénzügyi valutáris és egyéb meglepetések nem következtek be, milyen összegű pénzek, mely személyek részéről utaltattak át külföldre és hogy a megszüntetett számláknak a képe hogyan és miképpen alakult! Az itt közelemben ülő Eber képviselőtársam ugyan annak idején azt mondotta, hogy ezek a tőkék, ha külföldön is vannak, mégis a nemzeti vagyonnak az állagához tartoznak, de azt hiszem, hogy bennünket mégis érdekelhet az, hogy vájjon a nemzeti vagyonnak az a meg nem állapítható, legalább is eddig meg nem állapítható része, amely külföldre került, mégpedig eddig az időpontig, mennyit tesz ki, hiszen ennek a megállapításához kétségtelenül igen nagy gazdasági és valutapolitikai érdekek is fűződnek. . A 42. pont a biztosító intézetek statisztikájára vonatkozik. Itt ismét csak kérdés formájában vetem fel, hogy vájjon ez a felvétel ki fog-e terjedni annak a vizsgálatára, hogy vájjon a kisemberek kárbament befizetései, elenyészett biztosítási összegei, ezeknek valorizálása, valorizálási alapja körül hogyan áll a helyzet és mit lehet csinálni; esetleg ezen megállapításokból kitűnő módon mit lehetne kezdeményezni ab'ban a tekintetben, hogy azok a kisjáradékosok, akiknek a múltból összegyűjtött keserves tőkéi ouost elolvadtak, megszűntek, megfelelőbb mértékű valorizáláshoz jussanak azzal a céllal, hogy ők a munkafolyamatból kivonatván, ezzel is csökkenjen az a nyomás, amellyel ezek a munkaviszonyban a munkapiacon való versenyre rákényszerített elemek az amúgy is túltengő kínálatot a munkapiacon rontják? A mezőgazdasági statisztikára vonatkozólag szeretném a 14. ponttal Összefüggésben a figyelmet r ráirányítani arra, hogy ezt az egész problémát, ezt az egész felvételt a magyar agrártermelés megfelelő és célirányos átszervezésének szolgálatába kell állítani. Egészen bizonyos az, hogy a gabonatermelés és az ipari növények termelése tekintetében az utóbbi esztendők folyamán az arányok, a viszonyok megváltoztak és eltolódtak, bizonyos az, hogy a mezőgazdasági termelés racionalizálása, a techj nikai fejlődés bevonulása, gyárüzemszerűvé való átalakulása, ennek a termelési ágazatnak olyan mélyreható változásait eredményezte, amelyeknek megismerése elengedhetetlen és parancsoló kötelesség, különösen egy olyan agrárországban, mint mi vagyunk. Ki kellene itt terjeszkedni arra is, hogy a termelési átlagok miként alakultak a kis-, középe és nagybirtokon, hogy milyen legyen azután a megfigyelések szerint a jövőben az export iránya és a belföldi termelést hol kell szorgalmazni és hol kell bizonyos mértékig más területekre áttérni, — mert h'szen ezeknek a megállapításoknak csak akkor van értékük, ha lehetőleg praktikus és gyakorlati célkitűzések alapjául szolgálhatnak. Végül meg kell kérdeznem azt, hogy miért tartoznak mindezek a kérdések a miniszterelnökség hatáskörébe? Miért a miniszterelnökség az, amely ilyen főbenjáró fontosságú gazdasági és politikai kérdésekkel foglalkozik? Nézetem szerint nálunk ezt a kérdést, ha volna munkaügyi minisztériumunk, — mint ahogyan nincs, — a munkaügyi, helyesebben a szociális minisztérium hatáskörébe kellene utalni. Őszintén szólva azonban, nagy dilemmában volnék akkor, ha azt kellene proponálnom, hogy a történtek után, a népjóléti minisztériumban végbement súlyos dolgok után, ezt a népjóléti- és