Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

âûô Az országgyűlés képviselőházának 4-8. ülése 19SÊ február lé-én, pénteken. különböző törvényhatóságok vázolják ezeket a bajokat és állástfoglalnak ezekben a különös bajokban, mikor Zala vármegye törvényhatósága feliratot intéz a legmagasabb Ihelyhez, akkor kénytelenek vagyunk azt látni, hogy itt ma, mondom* más dolgok kerülnek tárgyalásra, más dolgok vannak szőnyegen, a magyar mezőgazda pedig odahaza kétségbeesésében agonizál, téli álomra van kényszerítve és kétségbeesetten néz a jövő felé. Nekünk ezt a magyar mezőgazdaságot racionalizálnunk kell minden téren. Meg kell találnunk az utat és módot arra. hogy ebben az agrárországban végre eljussunk oda, hogy itt ne legyenek éhezők, kenyértelenek. Ennek első, kardinális tétele az. hogy a magyar mezőgazda most tavaszszal vetni tudjon, mert ha nem tud vetni, akkor nem lesz aratás, ha nem lesz aratás, nem lesz kenyér, és ha nem lesz kenyér, akkor kenyér hiányában itt mi nem beszélhetünk magyar jövőről, hanem csak magyar halálról. A tizenkettedik órában, amikor még nem késő, mély tisztelettel kérem a kormányt, hogy méltóztassék ebben a kérdésben 'haladéktalanul sürgősen intézkedni és méltóztassék elsősorban ezt a kérdést úgy megoldani, 'hogy az a gazdaérdekeket szolgálja, mert amint említettem, itt a magyar kenyérről van szó. Ha ezt a kérdést közmegelégedésre meg tudjuk oldani, ha tudunk a nyáron aratni, ha meglesz a mindennapi kenyerünk, akkor beszélhetünk a továbbiakról, de mindaddig-, amíg ez a kérdés megoldást nem nyer, mindaz, ami itt a Házban ellhangzik és aminek visszhangja van az országban is, csak meddő vita és pepecselés. Ismételten mély tisztelettel kérem a kormányt, hogy ebben a kérdésben szíveskedjék, azonnal és sürgősen gyökeresen intézkedni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Van szerencsém a rabszolgaság tárgyában 1926. szeptember 25-én Genfben megkötött nemzetközi egyezményre vonatkozó törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a társadalomtudományi és külügyi bizottságokhoz utasítani. Elnök: A miniszterelnök úr által benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a miniszterelnök úr által megjelölt társadalomtudományi és külügyi bizottságoknak adja ki. Most Kun Béla képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólt miniszterelnök úr szavaihoz kapcsolódólag kijelentsem a következőket: Azt szeretném, ha nemcsak nemzetközileg, hanem a magyar bérviszonyainkat tekintőleg is tárgyalnók a rabszolgaság kérdését. Ne méltóztassék a magyar nép küzdő és szenvedő millióit tovább is a kartell-alakulatoknak és a nagybankokráciának rabszolgaságában hagyni mint kifosztott alanyokat. Amidőn ,az egész Ház egyetemességéhez szólok, méltóztassék úgy venni felszólalásomat, mintha a t. agrárblokk vezéréhez, Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtársamhoz f

is adresszálnám szavaimat és a tegnap gyűlést tartott úgynevezett agrárblokkhoz is, amely az egységespárt tagjaiból alakult ki. T. Ház! Azért mondom el ezeket, mert a túloldalról visszhangot várok felszólalásomra. Nem akarok semmi, kooperációt pártbelileg, de mégis szeretném, ha a nagy kartell-alakailatokkal és a nagy bankokráciával szembeni a jogos magán-agrárérdekeknek védelmezésében, amikor egyenként beszélünk a küzdő és szenvedő magyar kisgazdákról, amikor nagy összességben az egész agrártársadalomról beszélünk, megtalálnék végre egymást, hogy azok a tisztelt képviselő urak, akik az agrárosoportban szervezkedtek Farkas Géza tisztelt képviselőtársam becsületes t vezetése^ mellett, ne csak ott, ne csak az egységespárt értekezletén, mint tegnap, hangoztassák kifogásaikat a mai állapotokkal szemben, amelyeket állítom, egy tízéves kormányrendszer zúdított az országra. Elnök: T. képviselő úr, tessék csak áttérni a tűzifára! (Derültség a jobboldalon. — Dinynyés Lajos: Majd alágyujtunk!) Kun Béla: Ennél a kérdésnél is, amelyet felszólalásom folyamán tárgyalni kívánok, a tűzifa kérdésénél — ennek megoldása is összefügg a magyar agrárérdekek biztosításával — (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz! Ügy van!) találjuk meg egymást. Késztessék és kényszerítsék a kormányt itt a parlamentben is, hogy más utakon járjon, mint amelyeken eddig járt és részben a fogyasztó közönség széles rétegeinek, részben pedig az eddig kinullázott agrártársadalomnak adja meg azt a védelmet, amelyet önök, tisztelt Farkas Géza képviselőtársam, agrárblokki értekezleteken, az egységespárt házi értekezletén, mint követeléseket szegeznek a kormánynyal szemben. (Farkasfalvi Farkas Géza: Méltóztassék segíteni ebben!) T. Ház! Abból a tételből indulok ki, hogy közszükségleti, közfogyasztási cikkek árának aránytalan megdrágítása, felsrófolása bűn a fogyasztóközönség millióival szemben. A tűzifa ilyen közszükségleti, közfogyasztási cikk. Jelenleg az Isten hidege veszi meg odakint az embereket, a hőmérő a fagypont alatt van, a fával való üzérkedés azonban jóval felül van a fagyponton, sőt a tropikus éghajlat alá való sistergő meleget mutat, elperzseli az altruizmus utolsó .maradványait is ebben az országban és az állam mint tűrő segédeszköz, mint csendes társ jelentkezik ennek a műveletnek a végrehajtásánál, amit én bizonyítani kívánok és fogok. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Vállalom ezt a kötelességet. Méltóztassék megjegyezni két nevet. Az egyik a Tüzifabehozatali és Értékesítő Készvénytársaság, rövidítve «TE.», (Malasits Géza: Nagyon előkelő férfiak ülnek benne!) a másik pedig a Vereinigte Holz Aktiengesellschaft, méltóztassék megjegyezni, a rövidített neve: «VH.» Mindkettő Rottmann Dezső úrnak, a fakartell koronázatlan, diktatórikus vezérének alkotása. Kertész Miklós t. képviselőtársam pár hónappal ezelőtt rámutatott azokra az üzelmekre, amelyeket Rottmann Dezső úr vezetése mellett a fakartell folytat. A tisztelt földművelésügyi miniszter úr akkor a famonopólium álláspontján volt, ami a behozatalt illeti. Ez ellen tiltakozott Kertész Miklós t. képviselőtársam és az egész Ház egyetemessége. Minden monopólium árdrágítást eredményez. Ha a szabadkereskedelmet megfojtják, ez a kisebb exisztenciák^ rovására r történik, a kiskereskedők működését megbénítja és így természetesen árdrágítás következik be. Nem is létesült a famonopólium. Rottmann Dezső úrnak azonban volt elég esze ahhoz, hogy megke-