Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1932 február 12-én, pénteken. 207 rülje ezt a nem sikerült tervet és más formában a famonopóliumot a kormány hozzájárulásával keresztülvigye a magyar fogyasztóközönség rovására. (Jánossy Gábor: A kormány hozzájárulásával? — Malasits Géza: Előkelő kormányférfiak támogatásával!) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Kun Béla: T. Ház! Bizonyítani fogom, hogy az első részvénytársaságban Rottmann Dezső mutyizott Schreiber Endrével, közös haszonra dolgoztak. Méltóztatnak tudni, hogy ki ez az úr? Jelenleg egy megszállott, román területen működő nagy hatalmasság, az úgynevezett román fakivíteli szindikátusnak a vezérigazgatója, totum faktuma. Átment innen oda. Amikor a mutyizás nem sikerült Rottmannal, repatriálhatta magát és egyszerre román állampolgárként jelentkezvén, rávetette magát teljes hatalmával a román fabehozatal révén a magyar fogyasztó piacra és a régi csendes társak, a mutyizók, a kompanisták, akik egymástól elváltak műharaggal, Rottimann Dezső és Schreiber Endre, újra megtalálták egymást és az én információm szerint a magyar földmívelésügyi és a magyar kereskedelemügyi minisztérium hozzájárult a csendestársak egymásra^ találásához. A fa ára emelkedett, a fogyasztóközönség kizsákmányolására mind nagyobb tér és mód nyílik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt ki kell vizsgálni! — Malasits Géza: Vagononként 4 pengő a haszon anélkül, hogy bármit is csinálnának!) Sajnos, nincs behozatali tilalom. A magyar erdőbirtokosoknak igenis van

( fa termelésük, hiszen tízezer vágón kitűnő kétéves cser-, bükk- és tölgyfa készen áll a felhasználásra a magyar erdőtermeiők részéről és nem tudják eladni. (B. Biedermann Imre: Ugy van!), mert amint rá fogok mutatni, a román fabehozatali szindikátus Rottmann Dezső révén állítólag •— megkérdezem* hogy igaz-e, de ilyenek az információim, hogy ez tényleg megtörtént — 4—5 ezer vágón román fa behozatalára en gros behozatali engedélyt kapott a magyar kiskereskedők kinullázásával, tehát a szabad verseny megfojtásával. (Jánossy Gábor: Ha igaz!) A földmívelésügyi minisztériumban ennek az ügynek referense Papp Béla tanácsos úr, a kereskedelemügyi minisztériumban pedig Ferenezi Izsó úr. (Gaal Gaston: Régi név!* — Dinich Ödön: Nem 4—5 ezer, ennél sokkal több !)^ Egész évben 55.000 vagont tesz ki ez az engedély alapján való behozatal, amennyire az én információim szólnak. (Létay Ernő: Nem a referensektől függ az ilyen ügy, hanem a miniszterektől. A minisztert lehet felelősségre vonni!) Schreiber Endrének, a román fabehozatali szindikátus tótum-faktumának, mint .az előbb említettem, 11 pengő felárral eladta Rottmann Dezső, tehát 5000 vagonnál 50 000 pengő, 50.000 vagonnál pedig 500.000 pengő haszonnal, amiért mást nem csinált, mint karját összefűzte és jól mosolygott a naiv magyar földmívelésügyi és kereskedelemügyi minisztérium szakértő közegein. (Jánossy Gábor: De igaz-e?) Én várom a cáfolatot, majd bizonyítani is fogok. (B. Biedermann Imre: A fuvar az oka ennek, hogy a magyar fa nem tud így gravitálni!) Erre is felelek. Természetes dolog, hogy nekünk minden idegen államból vagy a megszállott területről, — mert én a megszállott területeket nem tartom száz százalékig idegen államnak (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.), mert a magyarság örök jussát hangoztatom itt a képviselőházban. (Jánossy Gábor: Magyar testvéreink vannak ott!) a megszállott területről, amelyek idegen iga alatt nyögnek, — minden árubehozatallal szemben nekünk védenünk kell a Csonka—Magyarországban előállított áruproduktumokat, azokat kell elsősorban a fogyasztóközönség rendelkezésére bocsátani, így a tűzifát is. A Mátravidék és a Dunántúl — nagyobb mennyiségben a Dunántúl — termeli a tűzifát. Természetes, hogy a t. kormánynak kötelessége lett volna, ha a magyar erdőtermelés által produkált fát a fogyasztóközönség részére versenyképesen, tehát a külföldről, illetőleg a megszállott területről behozott fánál olcsóbban akarta volna rendelkezésre bocsátani, a fuvardíjak mérséklése terén ,a megfelelő intézkedéseket megtenni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Ezzel szemben mi volt a helyzet? 1932. január 1-éig általában 20%-os fuvardíjkedvezményt élvezett a dunántúli fa, 1932. január 1-től kezdve, tehát egy hónap óta a magyar agrárérdekeltségek kárára, a magyar agrártörekvések megszégyenítésével, (Gaal Gaston: Magunk vagyunk az okai, miért tűrjük!) — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) mert (hiszen a dunántúli fa magyar agrártermék. (Gaal Gaston: Megérdemelnénk, hogy a hátunkon tiporjanak. — Farkasfalvi Farkas Géza: A gazda megérdemel mindent, mert mindent eltűr! — Weltner Jakab: Az egvségespártban is mindent megszavaz! — Gaal Gaston: Fát, azt vágnak a hátunkon! De nem a mi fánkat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hagyják Kun Béla képviselő urat is beszélni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Kétszázötven kilométeren belül leszállították a régi 20%-os szállítási kedvezményt 10%-ra, 250 km-en felül pedig megfagyták a 20%-ot. Ezzel szemben, hogy a dunántúli miagyar fa versenyképes legyen a fogyasztópiacon, pl. Szeged és Hódmezővásárhely környékén, ahová való vagyok, az én vidékemen, követeljük, hogy méltóztassék legaláibb a régi díjkedvezményt visszaállítani, a 20%-ot megadni 250 km-en belül. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) tovább menői eg pedig — 250 km-en felül — az eddigi 20%-ot méltóztassék felemelni 30%-ra. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mert ara ez nem történik meg, akkor hiába hangoztatják az urak a túloldalról az agrár érdekek védelmét, cselekedetekben ezt a védelmet agyontapossák. 230—250 000 vagonra tehető az a szükséglet, amelyet a faellátás terén az ország évente igényel. Ebből körülbelül 140 000 vágón a hazai fa, a cseh 20.000, a román 46.000 — de a múlt esztendőből megmaradt 9000 vágón, amelyet nem szállítottak le, tehát 55000 vagonról van szó — a jugoszláv fa körülbelül 10000 vágón. Az alaptétel tehát, hogy ne hozzanak be külföldről, illetve megszállott területről tűzifát. Ez a hazai teremlés érdéke és valutáris érdekünk. A Magyar Erdőbirtokosok Egyesülete ebben az irányban memorandumot intézett a Képviselőház Összes tagjaihoz. (Jánossy Gábor: Ugy van! Megkaptuk!) Itt van a kezemben ez a zöld füzet, itt van az emlékirat, amelyben követelik, hogy a magyar erdőbirtokosság, te'hát a magyar agrártermelés védelmének érdekében az illetékes minisztériumok ennek a feliratnak és ennek a memorandumnak alapján tegyék meg azt, amiit ebben az ügyben cselekedniük kell^ Sajnos, annak ellenére, hogy az erdősítés és fásítás Programm ja nemzeti ügy, a földmívelésügyi minisztérium költségvetésében már 1931/32-ben tapasztaltuk, hogy a felvett tételek csökkentettek. (Ügy van! Ügy van! — Zaj-) Ám-