Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

Az országgyűlés képviselőházának Jp8. ruháról, az élelemről, amire szintén szüksége van a magyar gazdának. Ezzel szemben méltóztassanak nézni a bankok és kartellek politikája következtében előállott helyzetet. Ott százezreket és százezreket keresnek egyesek, azok a sokat emlegetett hosszúnyakú zsiráfok legelik le a magyar mezőgazdaság verejtékes munkájának jövedelmét. Ez az elsőosztályú nemzet, a bankok és kartellek úgynevezett trösztje kiszipolyozza a magyar mezőgazdasági társadalmat. Miből éljen az a magyar mezőgazda? Nem is neszelhetünk intenzivitásról, nem is beszélhetünk üzemi tőkéről, s legkevésbbé beszélhetünk itt forgó tőkéről. Ezek ma a magyar mezőgazdaság szempontjából mind utópisztikus álmok, utópisztikus számok, amelyekről csak beszélünk. Hiszen még arról sem beszélhetünk, hogy esetleg szeretnénk intenzivitást behozni a magyar mezőgazdaságba, mert ott állunk, hogy filléres gondjaink vannak és mint említettem, itt ebben az agrárállamban azon kell ma gondolkoznia a magyar gazdának, hogy miből vehet magának vetőmagot. T. Ház! Itt a kormánynak sürgősen segí teni kell a magyar mezőgazdán, sürgősen kell intézkednie mo^t az utolsó órában, hogy a magyar mezőgazda megkapja vetőmagját. Mert bármennyire is beszélünk arról és bármenynyire is az a hír van elterjedve, hogy veté seinknek átlaga a kimutatás szerint ugyanaz, mint volt a tavalyi: ha méltóztatnak utazni a vidéken és ha méltóztattak megnézni az eddig még hótakaró val nem borított földeket, feltűnően lehetett látni, hogy a rozsárak és a búzaárak miatt ott, ahol egy faluban azelőtt száz és száz különböző parcellát láttunk bevetve, ma alig látunk egyet-kettőt, mert a magyar mezőgazdaság kénytelen odáig menni, hogy csupán a legszükségesebbre szükséges vetőmagot veti el. Mély tisztelettel kérem beszédidőmnek ne gyedórával való mghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Helyeslés.) A Ház a meghosszabbítást megadja. Dinnyés Lajos: Mondom, itt az utolsó pillanat, hogy segíteni kell a kormánynak. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a nemzetnek érdeke, mert a magyar kenyérről van itt szó. Itt nem lehet akadály az, — mint hallom — hogy nincs erre pénz. Ha másra nem is, de erre, a magyar kenyérre, kell, hogy legyen pénz, Az az összeg. amellyel ezt a kérdést meg lehetne oldani, mint az illetékes köröktől hallom, körülbelül 1 millió pengő, ennyire volna szükség ennek lebonyo; Utasához. Nagyon természetes, most mindenki azt gondolja, hogy ezt a vetőmag-akciót akké pen kellene lebonyolítani, hogy ez tisztára a gazda, a nemzet érdekét szolgálja. Amikor azonban a tárgyalások megindultak, mint ér tesültünk, közbelépett, megjelent a bank, meg jelent — mint hallom — az OKH és bankga rancia alapún akarja ezt a kérdést megoldani. Hogy ez mit jelenj t. Ház, azt nagyon jól méltóztatik tudni már a gyakorlatból, azt hiszem nagyon kevés gazda-tagja van a Háznak, aki ezt saját bőrén nem tapasztalta volna. Mert mit jelent ez a bankgarancia? Azt jelenti, hogy az a gazda, aki ma vetni akar^ és vetőmagot akar beszerezni magának, az kényszerülve lesz arra, hogy csak a bank jóvoltából, bankgaran cia mellett kapjon vetőmagot. Most ennek mi lesz a következménye? Ha határidőre pontosan nem tudja lefizetni azt a bizonyos összeget, amelyért a bank garanciát vállalt, jön a végrehajtás, jönnek & különböző súlyos tehertételek, jön az árverés és mindenféle kellemetlenûlêse 19S2 február 12-én, pénteken. 205 ség és a gazda, miként a műtrágya- és más különböző akcióknál történt, itt is azért, mert vetett, rá fog fizetni. (Jánossy Gábor:-Ennek nem szabad bekövetkezni!) I elhívom az illetékes körök figyelmét arra, hogy méltóztassanak ezt az eljárást meggondolni és utánanézni annak, hogy tényleg a magyar gazdák érdekét szolgálja ez a megoldás, ne pedig banknak vagy altruista intézetnek amúgy is nagy jövedelmét szaporítsa a magyar gazdatársadalom bőrén és kárán. Amint az előbb is említettem, ma a magyar mezőgazdaságnak súlyos válságáról, katasztrófájáról beszélhetünk, amikor ilyen kérdést vagyunk kénytelenek itt a Házban felvetni és tárgyalás alá venni. A mezőgazdaság odajutott, hogy 120 pengős fejkvótából kell élnie a magyar mezőgazdáknak, akik még négy évvel ezelőtt átlagban ennek kétszeresét, 240 pengőt kerestek. A normálisnál ez is alacsonyabb, de valamivel tűrhetőbb összeg volt. Ennek a lehetetlen gazdaságpolitika az oka. Magyarországon, mint létminimum 960 pengő van megállapítva, így egy négytagú családnak szükséges 960 pengőnek körülbelül csak a felét keresi meg a mezőgazda, 480 pengőt. A magyar mezőgazdaság ma úgy áll, hogy sehogyan sem áll. Agóniában van, teljesen a tönk szélén áll. Végtelenül siralmas és szánalomraméltó jelenség az, hogy Magyarországon, az agrárállamban, ilyen kérdésekről nagyritkán, vagy csak közbeszólás alakjában, vagy ankéten esik szó. A lemondott földmívelésügyi miniszter úr nyilatkozatát, egész gazdasági elgondolását és programmját nagy szimpátiával fogadtuk innen, ellenzéki oldalról, és még nagyobb sajnálattal vettük tudomásul eltávozását. Fölülemelkedve minden pártpolitikai érdeken és pártpolitikai nézőszögön, meg kell állapítanom, hogy a magyar mezőgazdaságot a szerencsétlen gazdaságpolitika juttatta ide. Méltóztassanak csak visszanézni pár évre a múltba. Piacaink között itt volt r Ausztria. Hiába hivatkozunk az olasz barátságra. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az olaszok gabonaimportjukat nem tőlünk veszik, hanem az oroszoktól, az orosz szovjettől. Nekünk gazdaságilag elsősorban arra kell valami módot találnunk, hogy szomszédainkkal tudjuk lebonyolítani a gazdasági forgalmat akár csere útján, akár más úton-módon. Itt van Ausztria és itt van Csehország. Ausztria régebben főpiaca volt Magyarországnak, akár gabonában, akár tejben vagy más mezőgazdasági termékben. Itt mesterségesen kitenyésztettünk egy potemkin-gyáripart. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tavaszi vetőmag biztosításánál maradni. Dinnyés Lajos: Hozzátartozik a tárgyhoz. Elnök: Nagyon messziről tartozik hozzá és nem tudom megállapítani a hozzátartozást. Dinnyés Lajos: Mély tisztelettel tudomásul veszem az elnök úr felhívását, úgy gondolom azonban, hogy ez hozzátartozik a tárgyhoz, hogy megvilágítsam a helyzetet. (Kun Béla: Dermesztő hideget hozott ránk a gyáripar a tavasz melege helyett. — Zaj.) Amint mondottam, Ausztriában piacunkat elvesztettük, hasonlóképpen Csehországban is. Visszatérve a vetőmagra^ ma a magyar búza a nemesítés következtében teljesen elvesztette piacképességét, és annyira jutottunk, hogy most már kezd nem világcikk lenni. T. Ház! Amikor mi ezekről a bajokról beszélünk, mikor mi ezeket a bajokat itt az ország plénuma előtt ismertetjük és mikor a 28*