Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-47
Az országgyűlés képviselőházának U7. godnia abban, hogy a Ház elnöke részéről erre vonatkozólag tett bejelentést az összeférhetetlenségi állandó bizottság elé utasíttatott. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel az ügynek ez a része befejezést nyert. Esztergályos János képviselő úr azonban egy kisiklást követett el, amikor 600.000 svájci frankról beszélt. Ez nem felel meg a valóságnak s erre vonatkozólag tette meg kijelentéseit a külügyminiszter úr. (Györki Imre: Nem erre vonatkozólag!) De igen, méltóztassék elolvasni. (Györki Imre: Nem ezen van a lényeg!) De igen, képviselő úr, ezen van a lényeg, ezen van a hangsúly. Hiszen itt új tényállással, új beállítással, taglalással a külügyminiszter úr nem állott elő. A külügyi bizottságban tegnapelőtt elhangzott beszédét ismételte meg és hangsúlyozta azt, hogy voltaképpen jóvátételi pénzekről van szó, nem optánspénzekről; jóvátétételi pénzek fizettettek be és idegen hatalmak által utaltattak be ezidőszerint sokkal kisebb összegek, mint amelyekről Esztergályos János képviselő úr beszélt. Ez tehát a való tényállás, ezt elferdíteni, elhomályosítani nem lehet s a történeti hűséget mi sem engedjük elhomályosítani. Az összeférhetlenség kérdése pedig majd az illetékes bíró, az összeférhetlenségi bizottság előtt fog döntésre kerülni. Ezt voltam bátor bejelenteni, egyebekben az elnöki napirendi indítványt fogadom el. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni, szemben Györki Imre képviselő úr javaslatával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. Bejelentem, hogy Weltner Jakab képviselő úr a szegedi statáriális tárgyalás ügyében, Farkas Tibor képviselő úr pedig az országgyűlés tekintélyét sértő miniszteri nyilatkozat miatt^ sürgős interpellációk előterjesztésére kértek tőlem engedélyt, amit a képviselő uraknak nem adtam meg. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Miért nemi) A képviselő urak a házszabályok 135. §-a alapján kérték, hogy idevonatkozó kérésüket a Ház elé terjesszem. Ezért kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elsősorban Weltner Jakab képviselő úrnak a sürgős interpelláció előterjesztésére az engedélyt megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség! (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs is itt! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De itt van!) A Ház az engedélyt nem adta meg. Most pedig kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Farkas Tibor képviselő úrnak sürgős interpellációjára az engedélyt megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat ä képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az engedélyt nem adta meg. • Áttérünk most a sürgős interpellációk meghallgatására. Sorrend szerint ^következik Kossalka János képviselő úr sürgős interpelláció ja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter és a népjóléti és munkaügyi miniszter urakhoz. 1. Megfelel-e a valóságnak a közgazdasági körökben elterjedt az a hír, hogy az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet részéről családi házak építésére és más, az 1930. évi ülése 1932 február 11-én, csütörtökön. 193 XLL tc.-ben meghatározott építkezésekre 30 millió pengő keretében kilátásba helyezett törlesztéses kölcsönök nyújtása megakadt mindazon kölcsönt kérők tekintetében, akik a kölcsönakcióba besorozásra vonatkozó határozatot a Lakásépítési Állandó Bizottságtól 1931 július 17-ike előtt meg nem kapták és az építkezést meg nem kezdték, sőt még a besorozott és — bár határozat kikézbesítése nélkül — de megkezdett építkezések egy részéhez még szükséges mintegy 700.000 pengő kölcsönt sem folyósították, holott a 30 millióból eddig még a különféle címeken csak mintegy 19 millió pengő összegű kölcsönt folyósítottak, tehát még mintegy 11 millió ilyen célra rendelkezésre áll? 2. Összeegyeztethetőnek tartják-e a miniszter urak — ha az említett hír a valóságnak megfelel — azt a tényt, hogy az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet éppen a munkanélküliségnek 30 millió pengő keretében nyújtandó építési törlesztéses kölcsönökkel leendő enyhítése ellenében kapta az 1930. évi XLL tc.-ben meghatározott kedvezményeket és e kedvezményeket részben már az egész 30 millió után élvezi is — azzal az eljárással, hogy a Szövetkezet e kölcsönök további, kellő ütemű folyósítását most, amikor erre a munkanélküliség és az országos nyomor enyhítésére a legégetőbb szükség volna, megtagadja, állítólag azzal az indokolással, hogy az új építkezések folytán a meglévő házakból egyes lakók az új házakba kiköltözködnek és ennek folytán a meglévő házak jövedelmezősége átmenetileg csökken? 3. Hajlandók-e a kereskedelemügyi és népjóléti és munkaügyi miniszter urak a maguk részéről ; is mindent megtenni, a pénzügyminiszter úr pedig a részére fenntartott egyoldalú elhatározási jogával élni annak biztosítása végett, hogy a szövetkezet a 30 millióból hátralévő 11 millió pengőnyi összegű kölcsönöket az eredeti megállapodásban vállalt kötelezettségének megfelelően a kérelmezett összegeknek a L. Ä. B. által igazolt nagyságához és a kérelmek befutásának üteméhez mérten minden késlekedés nélkül folyósítsa?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kossalka János: T. Képviselőház! Az 1923tól 1930-ig terjedő hét esztendő alatt az állam különböző tételekben, kereken 20 millió pengőt fordított építkezéseknek hitellel való támogatására. Minthogy ezekből a pénzekből időközben bizonyos kamat és tőketörlesztések visszafolytak és ezek újból kihelyeztettek, a pontos \ összeg, amely lakásépítkezések céljaira fordíttatott, kereken 31 millió pengőt tett ki. Ennek összege nagy részben költségvetésileg biztosíttatott. Az 1929/1930. és 1930/1931. években azonban költségvetési úton ilyen hitelekről gondoskodni már nem lehetett, úgyhogy nem állott más pénzeszköz e célra, mint azok a visszafolyó ös c zegek, amelyek a már kihelyezett tőkék után folytak be. Éppen abban az időben akadt meg a kihitelezés, amikor a legnagyobb volt a törekvés c«aládi házak építésére és amikor a munkanélküliség mind nagyobb és nagyobb méreteket öltött. Ez volt az oka annak, hogy a kormány jónak látta tárgyalásokat folytatni a pénzintézetekkel, — a budapesti emissziós bankok egy csoportjával folytak a tárgyalások — és ezeknek az eredménye az volt, hogy a bankok egy szövetkezetet alapítottak, az Országos Lakásépítő Szövetkezetet az^al a kifejezett céllal, hogy ez lássa el az építkezéseknek törlesz-; 86*
