Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-47
Az országgyűlés képviselőházának W7. ü ben ne méltóztassék kiadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots Józseí' jegyző: Kelemen Kornélr Kelemen Kornél: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt képviselő úr abban a tévedésben van, hogy a valóság bizonyítása itt az izgatás kapósán szóba jöhet. Rágalmazási, becsületsértési ügyekben van a valóság bizonyításának helye, azonban izgatást akkor is el lehet követni, ha valaki való tényeket izgató módon tár a nyilvánosság elé. Annak bírálatába, hogy ezek a tények valók-e, vagy sem, mi nem bocsátkozunk, de nem is szükséges, mert a cikknek ^ egész tartalmából, éppen az igen t. képviselőtársam által idézett részletekből megállapítható, hogy ez a cikk izgató tartalmú, osztályokat egymás ellen uszít. A főügyész is egyfelől izgatás, másfelől pedig bűntett feldíosérése miatt kéri Farkas István képviselőtársunkat. Kétségtelen dolog, hogy azon a bizonyos szeptember 1-én bűncselekmények követtettek el és ezeknek feldicsérését tartalmazza ez a cikk. (Szeder Ferenc: Romániában nem kérnék ki ezért a parlamenttől a képviselőt!) T. képviselőtársaim itt állandóan azt hangoztatják, hogy itt üldözés folyik. (Szeder Ferenc: Bizony, ez tökéletes üldözés!) Ha az ügyészség részéről üldözés folyik, több alkalommal kifejtettem... (Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Szeder Ferenc képviselő úr. Ne méltóztassék folytonosan közbeszólni. Kelemen Kornél: ... ezért mi, mint parlament felelősek nem vagyunk. Itt most nem a kormánnyal állanak az urak szemben, hanem a parlament gyakorolja jogát. (Szeder Ferenc: Titkos választás alapján üljön össze a parlament!) Ami pedig az üldözést illeti és a más külföldi államok és Magyarország összehasonlítását, hogy itt a pártot és a párt hivatalos lapját üldözik, erre csak az lehet a válaszom, hogy itt sem ia pártot, sem a lapot nem üldözi senki, itt csak bűncselekményeket üldöznek. Azt, hogy van-e bűncselekmény, nem mi döntjük el, hanem eldönti majd a bíróság. (Zaj. — Elnök csenget.) Minthogy a kiadatás összes előf eleteiéi fennforognak és zaklatás esetével nem állunk szemben, javasolom, hogy méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. Elnök: A vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a mentelmi bizottság javaslatát fogadta el (Malasits Géza: Gyenge a fehér szovjet!) és ennek folytán Farkas István képviselő úr mentelmi jogát sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntette és a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt emelt vád tekintetében függesztette fel, bűntett és bűntevő feldícsérésének vétsége miatt azonban nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság 77. számú jelentése, szintén Farkas István képviselő úr mentelmi ügyében. Krüger Aladár előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 8017/1931. f.^ ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék B. XXXV, 13.085/4—1930. szám alatti ése 1932 február 11-én, csütörtökön. 181 megkeresése szerint a^ budapesti kir. ügyészség indítványára eljárást indított a «Népszava» című politikai napilap 1930. évi november hó 12-iki számában «Fölemelik a boléta árát» cím alatt megjelent cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: «A bolétatörvényben még r volt annyi nyoma bizonyos szemérmetességnek, r igyekeztek enyhíteni a boléta brutalitását úgynevezett szociális szempontokkal, törpebirtokosok adóelengedésével, kisiparosok forgalmi adójának törlésével. Ma azonban már szó sincsen ilyen szempontokról, most^ csak a nagybirtokosokról van szó, a feudális arisztokrácia és a másfajta mammutbirtokosok nemzeti fölsegélyezéséről.» «A munkaerő elpusztulhat, a kisexisztenciák tönkremehetnek, a törpebirtokosok földönfutóvá válhatnak, senki sem törődik velük, legkevésbbé a kormány. De ha a nagybirtok bajban van, akkor nyomban kész a segítség — a dolgozó tömegek rovására.» «A miniszterelnök csak legutóbbi beszédében jelentette ki, hogy a kormány változatlanul azon az állásponton van, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítást nem valósítja .meg, mert a munkanélküliek segélyezése tönkretenné az államháztartást és dologtalanságra nevelné a népet. A dologtalan nagybirtokosok fölsegélyezése azonban nemzeti kötelesség.» Ezt elbírja az államháztartás. Ez nem neveli dologtalanságra az agráriusokat.» «A búza ára esik, nosza, ne károsodjék a nagybirtokos, megkapja a hiányzó 6 pengőket. A munkanélküli nyomorgó tömegek éheznek, nosza, megszervezi a kormányzat az inségakciót. Az éhezők százezreinek egy elenyészően kis hányada megkapja majd a zsírtalan rántottleves adagját és esetleg kap két kiló silány burgonyát. Ezt kapják az éhező munkások közül azok, akiknek lesz erejük végtelen sorokban kitartani, amíg eljutnak a levesfőző üsthöz. A még dolgozó munkások ehetik a bolétával megdrágított kenyeret és e mellé megkapják a kereseti adó pótlékolását s legfeljebb azzal vigasztalódhatnak, hogy a kereseti adó fokozatosan csökken a munkabérük csökkenésével, amelyről ez a kitűnően megszervezett kapitalista-feudális reakció állandóan gondoskodik.» «Csak ilyen kormányzati rendszer mellett képzelhető el ekkora politikai cinizmus, ilyen nagymértékű osztályÖnzés. Csak a kendőzött diktatúra képes arra, hogy milliók rovására előnyben részesítse az uralkodó ezreket, csak az ellenforradalmi jogfolytonosság kormánya lehet anynyira vak és süket az ország kétsébeejtő helyzetével szemben, hogy csak a nagyagráriusokat látja és csak azok panaszát hallja meg.» Ezek a tényállítások és kifejezések úgy tartalmilag, ^mint egyetemes hatásukban a tárgyilgos bírálaton túlmenőek, célzatuknak megfelelően a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására alkalmasak s ezért a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző, az 1912 : LXIII. t.-c. 19. §-a szerint minősülő osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit tüntetik fel. A cikk névtelenül jelent meg, Farkas István, a^ lap felelős szerkesztője a cikk szerzőjét fehívásra nem nevezte meg, a kéziratot nem szolgáltatta be és így a sajtójogi felelősség őt terheli, a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és neve-