Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-47
180 Az országgyűlés képviselőházának í7. ülése 19$2 február 11-én, csütörtökön. «Összenőttek a fővárosból, a vidékről, elhozták maguknak gyárak népének, falvak vályogházainak keserűségét, dacát, vágyát és a hitet az új világ; megteremtéséhez. Tárult mögöttük a sivár magyar nép porba, sárbafúlt tanyaházaival, mezítlábas, éhező százezrek, magyar proletárok irdatlan sora, akiket örök rabságban és butaságban akar tartani az a reakció, amely magának a földi lét minden fényét, ragyogását, bíboros, selymes, latifundiumos, hitbizományos, ezerholdas uralmát biztosítja, kifosztott és éhségbe taszított milliók szenvedése árán». T. uraim! Aki elmegy vidékre és megnézi az Alföldön a tanyáknak, a falvaknak rette.netes nyomorúságát, valóban látja azt, hogy az emberek, a munkások nem tudnak kimozdulni lakásukból, mert nincs cipőjük, nincs ruhájuk. Meg kell nézni a tanyák lakosságát, a tanyai parasztot: van rajta egy gúnya, de senki sem tudja megállapítani, hogy annak a ruhának, annak a gúnyának milyen volt az eredeti színe, milyen _ volt eredetileg, r mert folt folt hátán van rajta és még jó, még boldog az a magyar paraszt, ha van rongya, amellyel meg tudja foltozni kabátját. Amikor látjuk ezt, hogy a falvak népe nem tud kimozdulni lakásából, mert nincs cipője, nincs csizmája; amikor látjuk, hogy gyermekeit nem tudja iskolába küldeni télen, mert a gyermekeknek nincs cipőjük: akkor enyhe szavak és enyhe mondatok azok, t. uraim, amelyek itt elénk tárulnak ebből a cikkből. Amikor azt látjuk, hogy az inségakció során az embereknek már nem jut az inségakcióból és éhen fordulnak fel az emberek, — ugyanezen a kongresszuson, amelyről ez a tudósítás megjelent, jelentette be egy magyar földmívesparaszt, hogy neki nyolc gyermeke volt, de már csak négy él, mert a másik négy éhen pusztult, — akkor igenis politikai üldözés jellege van annak, ami itt történt, mert amit mi megírtunk ebben a lapban, ebben a cikkben, amit mi elmondtunk azon a pártgyűlésen, azon a kongresszuson, az színtiszta igazság és megfelel a valóságnak. Vagy micsoda inkriminálni való van abban, ami itt ebben a cikkben megjelenik, amikor azt mondja, hogy: «A helyzet rosszabbodása kényszerítette arra a munkásságot, hogy szeptember 1-én kivonuljon az uccára. Szeptember 1. impozáns megnyilatkozása sok mindenre adott választ». Ezt is izgatónak tartja az egységes párturalmi rendszer*? Hát abban mi izgató van, hogy ez a kitétel is benne van a cikkben? Igenis, a helyzet roszszabbodása kényszerítette a munkásságot arra, hogy az uccára kimenjen s a helyzet még sokkal inkább rosszabbodott azóta, 1930 szeptember 1. óta. Ma annyira vannak a munkások, hogy napról-napra gyűlések vannak és csak legutóbb történt meg, hogy a városházán, ahol megjelent — nem tudom — száz-százhúsz munkás, hogy munkanélküli segélyt, az inségakcióból egy darab falatot követeljen magának, rendőrkarddal oszlatták szét ezt a tömeget és véresre kaszaboltak ott több embert. Igenis a helyzet rosszabbodása arra fogja kényszeríteni a munkásságot, hogy új szeptember 1-ét csináljon. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és újra kimenjen az uccára, ha önök munkanélküli segélyt nem fognak adni, ha önök ezt a rettenetes nyomort nem fogják enyhíteni. Mert az az inségakció, amely ma van, az semmi. Az, hogy egy nyolctagú család kap egy ebédjegyet és ebből az ebédjegyből élnek nyolcan, az semmi egyéb, mint koldusaiajnizsna. Már pedig ennek az országnak mi, munkások egyenrangú polgárai vagyunk, mi szociálpolitikát követelünk, mi munkanélküli segélyt követelünk, nem pedig koldusalamizsnát. Azt mondja ez a cikk, hogy: «A munkanélküliséget, a nyomort, a csődöket árkartellek idézték elő és a kormány részéről támogatott üzemi racionalizálás, a Bedeaux-rendszer». A Bedeaux-rendszer megbukott a gyárakban és ez ma már anakronizmus. Miért kell tehát ezért Farkas Istvánt, mint felelős szerkesztőt kikérni? Nem igaz-e az, hogy ugyanaz az osztály, amely óriási luxust fejt ki, állásokat és fizetéseket halmoz? Ezt mi 1930 szeptember 10-én mondottuk és ma már velünk zúgja az egész ország, hogy így van, hogy álláshalmozók vannak, hogy fizetéshalmazók vannak. Ma már ezt mindenki tudja ebben az országban és ez színtiszta igazság. Azért, hogy ezeket az álláshalmozásokat megszüntessék, már a kormánypárti oldalról is tettek intézkedéseket és most már önök is azt mondják, hogy igenis van álláshalmozás és fizetéshalmozás. Ha pedig így van, akkor nem inkriminálható a cikknek ez a része, mert ez megfelelel a ténynek, megfelel a valóságnak. Azt mondia a cikk, hogy ez a rendszer, ez az osztály növelli az intellektuális bűncselekményeket és tenyészti a panamák özönét. 1930 szeptember 1-én még egyáltalában nem került nyilvánosságra a kormányzatnak . .a népjóléti minisztériumban történt panamája és akkor erről még nem beszélt senki. A legcsattanósabb választ adta erre az a tegnapi törvényszéki tárgyalás, amelyen a védő a bizonyítási anyagot á törvényszék elé terjesztette. Ez a legcsattanósabb válasz arra, hogy igenis ez a párturalmi rendszer tenyészti a panamák özönét. Azt mondja ez a cikk, hogy a pártvezetőségnek ér>pen úory, mint a pártnak ezen a megkezdett úton kell továbbhaladnia, s ha másképpen rem lehet, úgy ezen az úton kell eredményt elérnie. Köztudott dolog és itt ebben a narlamentben már nagyon sokszor elmondották volt, hogy a szociáldemokratapárt parlamentáris alánon áll, a szociáldemokratapárt parlamenti, törvényes és alkotmányos utón akarja meghódítani a hatabnat és erre törekszik. De ilyenmódon, az üldözésnek ezzel a módszerével, ezzel a kormányzati rendszerrel szemben, amely itt van, amely nem tesz egyebet, mint a szociáldemokratapártot elnyomja. üldözi, börtönbe juttatja a munkásokat, azt kell mondanom, hosryha a szociáldemokratánál azt látia és elsősorban a munkástömegek látják azt, hosry pari amenta ris úton itt^ nem lehet eredményeket elérni, akkor más útnak kell következnie, — igenis ezt innen mondom — mé^; pedig annak az útnak, amelyre itt ez a cikk céloz. Igenis látjuk, ho'?v az egyik oldalon tombol a jólét és a fényű/és és ha igaz az, hogy 1000 üveg pezsgőket küldenek a gróf urak a szeretőiknek, s u^vanakkor a másik oldalon százezrek és milliók nyomorognak, akkor azt kell mondanom, ho^y ennek a cikknek ez az állítása igenis valóság, mert hiszen arról az egész ország tud, bog-y pl. az egyik Esfprbázy gróf egy nőnek 1000 üveg pezsgőt küldött... Elnök: A képviselő űr beszédideje lejárt; szíveskedjék beszédét befejezni Büchler József: Minthogy úgylátom, hogy a mentelmi bizottság javaslatánál zaklatás esete forog fenn, tisztelettel kérem, hogy Farkas István képviselő urat ebben az ügy
