Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

Az országgyűlés képviselőházának A6. viselő úr, most Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. (Jánossy Gábor: Csak ő maga tud arra felelni, miért ment el! — Gr. Hunyady Fe­renc közbeszól.) Csendet kérek, Hunyady kép­viselő úr! (Turehányi Egon: Ivády bukása újabb Ökölcsapás a magyar mezőgazdaságra! — Zaj.) Turehányi képviselő urat is kérem, ma­radjon csendben. (Folytonos zaj a Ház minden ocdalán.) Peyer Károly: Az elnök úr napirendi indít­ványával szemben javaslom, hogy a Ház leg­közelebbi ülését folyó hó 6-án, szombaton dél­előtt 10 órakór tartsa és annak napirendjére tűzessék ki Buchinger Manónak és társainak a népjóléti panamák kivizsgálására kiküldendő parlamenti bizottság tárgyában benyújtott in­dítványának megindokolása. (Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: Ezt az indítványomat le­gyen szabad alátámasztanom ELZZBX, hogy nem ennek, hanem az előző Képviselőháznak egyik ölesén közbeszólás formájában rámutattam arra, hogy az albertfalvai kertváros építkezé­sénél — annakidején történt kijelentésem sze­rint — három milliót loptak. Ezt a szót hasz­náltam, amelyért itt a Képviselőházban fele­lősségre vontak és a túloldal részéről nem egy helyesléssel találkozott az a vád, amely­lyel engem annakidején illettek, tudniillik, hogy én könnyelműen vádaskodtam és nem tudtam bizonyítani, hogy tényleg három mil­liót loptak. Tényleg az igaz, hogy nem úgy loptak, mint ahogy ezt a büntetőtörvénykönyv meghatározza, (Rassay Károly: Kendes tolva­jok módjára! Elénk derültség.) ihanem egészen más formában követték el; maga az eljárás, maga a tény azonban nem változik azáltal, hogy fino­man csomagolva követték el ezt a lopást. (Gás­párdy Elemér: Bizonyítson) Legyen csak türe­lemmel a képviselő úr! Voltak ott a túloldalon többen, akik annakidején azt mondották, hogy tessék bizonyítani. Én végre most abban a helyzetben vagyok, hogy tényleg számszerű­leg, aktaszerűleg és a vizsgálat eredménye alapján bizonyíthatom azt, hogy igaz az, amit mondottam. (Halljuk! Halljuk!) Kezemben van a Társadalombiztosító In­tézet igazgatóságának 1932 január 29-én, pén­teken délután 5 órára egybehívott igazgatósági ülésének a napirendje, amelyen a 38-ik pont­ban a következő áll (olvassa): «15.359/1932. aktaszám. Tárgy: Az Albertfalvai Kertváros és az Aggteleki-utca 7. számú ingatlan értéké­nek újabb megállapítása. Határozat: Az Or­szágos Társad alombitosí tó Intézet igazgató­sága az elnökség javaslata alapján az öreg­ség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítási járulékok tartalék­alapjának tulajdonát képező, 1930 december hó 31-én 8,026.801 pengő 27 fillér értékben nyilván­tartott Albertfalvai Kertváros ingatlant 1930. december 31-iki állapot szerint 5,500.000 pen­gőre, a betegségi biztosítás tartalékalapja tu­lajdonát képező, 1930- évi december 31-én 463.061 pengő 82 fillér értékben nyilvántartott Agg­teleki-utca 7. számú ingatlant ugyancsak 1930 december 31-iki állapot szerint^ 260.000 pengőre értékeli.» Leértékeli tehát és így az a tény, amit én annakidején mondottam, a három mil­lió, egyáltalán nem volt túlzott, mert ha ezt pontosan és lelkiismeretesen akarták volna értékelni, akkor hárommillió uengő vesz­teséget kellett volna leírni. így nem három millió veszteséget írt le egyelőre az intézet a lefolytatott vizsgálat alapján, amelyben mun­kaadók és munkásbiztosítottak vettek részt, hanem leírt 2,526.801 pengő 27 fillért. ülése 1932 február 5-én, pénteken. 153 Ha ehhez hozzáveszem azt a veszteséget, amely az Aggteleki-utcai háznál érte az inté­zetet, — és még nem beszélek az egyéb vesz­teségekről, amelyek az intézetet érték a kené­sei, a Gizella-telep és egyéb telep vásárlásá­nál (Egy hang balfelől: Hát a szálloda?) és a szállodai bérlete.k kártalanításánál, — már ez a két veszteség is 2,829.862 pengőt tesz ki. Az igazgatóság jelentésében a vezérigazgató többek között azt mondja, hogy az albertfalvai építkezések felülvizsgálatára kiküldött bizott­ság jelentését mutatja be (olvassa): «A terjedel­mes jegyzőkönyv közlését technikai célszerű­ségi okokból mellőzhetőnek vélem». Erre az igazgatóság utasította a vezérigazgatót, hogy ; a legközelebbi ülésen a jelentést egész terjedel­mében mutassa be. De ebben is már a követke­zőket mondja (olvassa): «A bizottság bejelen­tette az elnökségnek, hogy a vizsgálat során olyan szabálytalanság, amely valamely eljárás megindítására alkalmas, megállapítható nem volt». Megállapította azonban a bizottság, hogy az építkezéssel és a telekvásárlással kapcsolatos hitelművelet következtében az intézetnek mint­egy másfélmillió pengő kamlat- és jutalékterhet kellett viselnie; az építkezés és a telek mintegy 20%-kai volt túlfizetve. (Rassay Károly: A mi­nisztertanács járult hozzá, ezért felelni kell!) Ez van egyelőre megállapítva. Nem lehetett bűnvádi eljárást senki ellen sem indítani, mert az iratokban elfekszik a minisztertanács jegy­zőkönyve, miszerint a minisztertanács járult hozzá ennek a teleknek a vételéhez. Hozzájá­rult ahhoz, hog-y 20 pengő értékű telket 50 pen­gőért vásároljanak meg, — óriási nagymennyi­ségű telekről van szó, valami 70.000 négyszögöl­ről — hozzájárult ahhoz, hogy az építkezéseket, amelyeket 20 pengőn alul lehet elvégezni, kö­rülbelül 42 pengőért adják vállalkozásba lég­köbméterenként, nem is szólva arról, hogy a légköbméterszámításnál is körülbelül 40.000 lég­köbméternyi csalást követtek el. Mindezeket az adatokat azért hozom most ide, mert annakidején azt tetszett mondani, hogy bizonyítsam. Én tehát bebizonyítottam azt, hogy igazat mondtam, bebizonyítottam a Társadalombiztosító Intézet elnökségének, igaz­gatóságának s az általa kiküldött szakbizott­ságnak jelentése alapján, amely maga elismeri, hogy 2,526.000 pengő veszteség érte az intézetet egyelőre ennél a vállalkozásnál. Hangsúlyozom azt, hogy egyelőre, mert még ott van a déli telek pusztaságban, amely telek még ott van 22 vagy 20 pengős árban, amelynek értékesítése még feleáron sem lesz lehetséges. Az intézetet tehát kamatveszteség és egyéb címeken érni fogja az a másfélmillió veszteség, amelyre an­nakidején már beszédemben rámutattam. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ezek az ügyek kell, hogy idekerüljenek. Ép­pen azért helyesnek és célszerűnek tartanám azt, ha a Képviselőház maga venné egyszer ke­zébe a népjóléti minisztérium szennyes dolgai­nak kivizsgálását. Nem elégséges, ha azt mél­tóztatik mondani, amiről nem tudom, be fog-e következni, hogy az ügy annak idején majd bí­rói útra terelődik. Engem az ügynek nem az a része érdekel csak, amely bűnvádi útra tar­tozik, engem az ügynek az a része is érdekel, amely politikai vonatkozású. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem vagyok haj­landó ezt az ügyet elintézettnek tekinteni a mi­nisztertanácsi határozattal, mert akkor elkövet­kezik egy határozathozatal a Ház részéről, amely igenis szükségessé teszi az egész múlt kormány vád alá helyezését, egyebek között az albertfalvai építkezésekkel kapcsolatosan is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom