Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-46
Az országgyűlés képviselőházának U6. ülése 1932 február 5-én, pénteken. 133 év alatt 2213 millió bevételi többletet pazaroltak el, de munkanélkülisegélyre nem jutott egy fillér sem. A Bethlen-kormány bukása a politikai rendszer bukását jelenti és mégis ott akarják folytatni, ahol Bethlen elhagyta. Az új kormány kijelentette, hogy a régi rendszerrel akarja folytatni a kormányzást, ezzel kimondotta a maga halálos ítéletét. Nines szava az éhezőkhöz, a munkanélküliekhez, csak a terheket ígéri be és valósítja meg. Vagyondézsma helyett nyomorúságdézsmát csinál, leszállítja a köztisztviselők fizetését és újabb adókat hoz. Ezzel a programmal nem boldogulnak, itt rendszerváltozás kell. Követeljük a titkos választójogot, a munkanélküli segélyt, szüntessék^meg a kilakoltatásokat, írják ki az új választásokat, a többit bízzák az új parlamentre. Követeljük a Bethlen-kormány vád alá helyezését, mert ilyen gazdálkodást nem lehet büntetlenül hagyni. Végül felhívja a megjelentek figyelmét, hogy új harcok előtt állunk, egy végvonaglásban levő rendszert kell a sírba tenni. Mindenki agitáljon és sorakozzék a szociáldemokratapárt zászlaja alá. — Pajor elvtárs beszédét a hallgatóság több ízben szakította félbe tetszés nyilvánításával. Az elnöklő Fleischer elvtárs felolvasta a már ismert határozati javaslatot, amit a gyűlés hallgatósága egyhangúlag elfő gadott.» A közleményekben fosrlalt tényállítások és kifejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásukban a tárgyilagos bírálaton túlmenő célzatuknak megfelelően a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására alkalmasak, ezért az izgatás bűntettének az alkatelemeit tűntetik fel. Ennélfogva a vizsgálat Weltner Jakab ellen a Btk. 172. §-ába ütköző és az 1912 : LXIII. t.-c. 19. §-a szerint minősülő osz tály elleni izgatás bűntette miatt rendeltetett el. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) (Jánossy Gábor: Eli en Puky Endre! — Hoszssantartó, élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) A szóbanforgó hírlapi közlemények névtelenül jelentek meg, a Jap felelős szerkesztője pedig- a cikkek szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikkek kéziratát nem szolgálhatta be. Mindezeknél fosrva a vád tárgyává tett hirlími közleményekért a St. 35. §-a értet méhen Weltner Jakabot mint a lap felelős szerkesztőjét terheli s sajtójogi felelősség. A bizottság megállapította, booy a megkeresés illetékes hn+ósá^ok+ól érkezett, az összefüggés nevezett kénviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges és mert a vád tárgyává^ tett közlemények osztály elleni izfm+âs megáHanítására alkalmasak, mivel gyűlöletre alkalmas módon állítiák szembe a tőkés osztálvt s a va phonos osztályt a vagyontalan munkás osztállyal, zaklatás esete nem forog fpnn, javasolja a t. Képvise^háznak. hogy Weltner Jakab orszáe-eryí^ési kénviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra jelentkezett! Herczegh Béla jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Ház! Erdeme« ennek az ügynek aktáiba kissé mélyebben is belepillantani. Itt arról van szió, hogy Weltner Jakab kiadatását kérik három cikk mesrírása miatt. Az első cikk. amint létható, egy közönséges gyűlési referáda. Arról szól, hogy Szombathelyen a .szociáldemokratapárt gyűlést tartott. Például ilyen egyáltalában szenvedélyesnek nem nevezhető hangon van tartva a beszámoló, hogy azt mondja (olvassa): «Szombathelyen vasárnap délelőtt rendkívül nagy érdeklődés mellett zajlott le a pártszervezet által rendezett gyűlés a Kovács-szálló nagytermében. A gyűlésen mintegy 2000 ember jelent meg stb.» Az elnök megnyitója után Pajor Rudolf ismerteti a napirendet s azt mondja: «A Bethlen-rendszer tízéves tombolása után teljesen és tökéletesen megbukott» — és így tovább. T. Ház! Hogy azonban nemcsak az én ál' lításom az, hogy ez a gyűlési beszámoló nem tartalmaz^ semmiféle izgatást, vagy gyűlöletre való felhívást és ilyesmiket, annak legfrappánsabb bizonyítéka az, hogy a mentelmi bizottság azután kéri kiadatni Weltner Jakabot ezért a közleményért, amikor a győri törvényszék Pajor Rudolfot a Népszavában leközölt beszéde miatt emelt vád alól már fel is mentette. Azt hiszem, t- Ház, hogy ez azután valóban beszédes példája annak, hogy mi mindent inkriminálnak nálunk az ügyészek akkor, ha a Népszaváról, a szociáldemokratapárt .sajtójáról van szó; beszédes bizonyítéka azonban ez annak is, hogy hogyan fogja fel hivatását és feladatát a mentelmi bizottság ugyancsak akkor, ha szociáldemokratákról, tehát nekik nem tet c ző pártról, nekik nem tetsző pártnak az embereiről, nekik nem tetsző pártnak a sajtóiáról van szó. Nem túlzás ilyen körülmények között, — különösen akkor, ha látjuk azokat a mentelmi aktákat, amelyekről itt már a tegnapi ülé?en is és ma is szó volt — ha azt mondom, hocy itt az ügyészség sportszerűen, igazán bürokratikus lélektelenséggel, mondhatni cinikus effvkedvűsé°*£rel végzi a maga üldöztető munkálat és hadjáratát. De nemcsak az ügyészségről van szó. Uarancsak^ e^zel az egykedvűséggel és ezzel a léi éktelen «éggel kell véd ni nom, ha nem is a mentelmi ügyek r előadójának a személyét, de azt a tevékenységet, amelyet ő politikájával és pártállásából kifolyó beállítottsáffa következtében folvtat, amely politika alapján itt a legs^égyenletesebb Jiistizmor^knak a szószólnia az előadói ezékbőL Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. Buchinger Manó: T. Ház! Ez az egyik cikk, amellyel kapcsolatban, mondom, a törvényszék már fel is mentette a vádlottat. Itt azonban még mindia: a kiadatását kérik annak a szerkesztőnek, aki ennek a gyűlésnek a referádáját a Népszavában leközölte és leadta. Ha ez^ nem za^atás, akkor egyáltalán nincs zaklatás és zaklatásról beszélni sem lehet. Itt van azután a második cikk, amely miatt a kiadatást kérik. Ennek a cikknek a címe: «Szanálás Genftől Budapestig.» Ebben a cikkben a következők inkrimináltainak (olvassa): «De az is lehet és az van itt, hogy egy ország népe akarata ellenére, a hatalom parancsának fogcsikorgatóan engedelmeskedve, kénytelen terheket vállalni és alijar várja azt a pillanatot, amikor a terheket ledobja és a hatalmaskodókat elkergesse.» T. Ház! Nenn nyilvánvaló tények, sőt lehet mondani, közhelyek azok, amelyekről ebben, a, cikkben szó van, amelyek itt kifejezésre jutnak? Kérdeim egészen tárgyilagosan a t. Háztól, annak bármelyik oldalon ülő tagjától, melyik társadalmi réteg az ebben az országban, amely nem csikorgatja a fogát a. mai állapotok láttára, a mai közviszonyok következtében, a mai kormányzatnak a ténykedései következtében'? Melyik társadalmi réteg az, amely nem dühös, amely neon várja a pillanatot, hogy ezt a kor38*
