Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-46
130 Az országgyűlés képviselőházának . ház elé és miután nem tudják fontos gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkoztatni az országgyűlést, az országgyűlés tagjait, ezeket tárgy altatják itt heteken keresztül. A mentelmi bizottság előadója azt mondja, hogy hiszen ezek már négy éves ügyek, tehát visszanyúlnak 1928-ra. (Farkas István: Vannak újak is!) En, aki most mentelmi ügyben felszólalok, megnézem a dátumot: 1931 július hó 14-én jelent meg a Népszavában ez a cikk, tehát még egy esztendős sincs és nem is lehet, mert itt van néhány mentelmi bizottsági jelentés, amely majdnem kivétel nélkül boletta^ ügyekkel foglalkozik és a Népszavának a bole ttaügyek ben elfoglalt álláspontját inkriminálja és azért akarja bosszúból, osztályérdekből a Népszava cikkíróit a vádlottak padjára ültetni. Mit mond ez a Népszava-cikk? Ismételten felolvasom és ha úgy gondolja is Váry t. képviselőtársam, izgatok kifelé ennek a cikknek felolvasásával. Azt mondja a jelentés, hogy vád tárgyává teszi az egész cikket. Az egész cikket azonban nem olvasom fel. (Egy hang a jobboldalon: Hála Isten!) Hiszen majd lesz rá eset, amikor fel fogom olvasni az egészet % (Malasits Géza: Ne az Istennek, az ügyésznek hálálkodjék, az csinálta, nem a jó Isten!) Felolvasom azokat a részleteket, amelyek ebből a^ körülbelül másfélhasábos cikkből inkrimináltattak. Ezek a különösen inkriminált részek a következők (olvassa): «A boletta árának megduplázása a leggonoszabbul cinikus támadás az éhező milliók ellen» ... «nem nevezhető egyébnek, mint vakmerő uzsorának, a védtelen népmilliók közönséges kifosztásának»... «ezt a falat kenyeret adóztatja meg a nagybirtokosok és nagybankárok kormánya» ... «ezt a keserves falat táplálékot veszik el a munkanélküliek gyermekeinek szájától.» «A munkabérek viszont nem emelkednek, hanem inkább csökkennek. A kormány kisujj át sem^ mozdítja meg a munkabérek védelme érdekében. Neki csak a nagybirtokosok, a nagybankárok, a nagyiparosok fontosak és még tagadják, hogy osztályharc van,, tagadják az osztály önzést, amely íme most is a legszemérmetlenebb módon támad neki a szegény emberek hadának» «Néhány ezer nagybirtokos érdekében milliók szájából veszik ki az utolsó falatot.» Ismételem, csak azt a részt olvastam fél a mentelmi bizottság jelentéséből, amely különösen inkrimiináltatott abból a cikkből, amely a Népszava fent jelzett számában «A kenyér» cím alatt megjelent. Amikor elolvass a az ember, gondolkozik, hát mi az oka és a magyarázata, hogy ilyen természetű és ilyen kifejezéseket magában foglaló cikkek ellen eljárást indít a királyi ügyészség. Egyedüli oka és magyarázata az a tény lehet, hogy a szociáldemokratapártot és annak sajtóját tönkre akarják tenni, mint ahogy ez a tendencia éveken keresztül megnyilatkozik ia kormányzat részéről. Propper t. képviselőtársam utalt rá, én is utalok arra a körülményre, hogy ezt hiába akarjak, mert nem fogják tudná tönkretenni a szociáldemokratapártot és annak sajtóját, mert a szociáldemokratapárt sokkal szilárdabban áll ebben az országban, sem minthogy ilyen vexatúrákkal, zaklatásokkal és a sajtóperek tömegével tönkre tudják tenni azt a lapot. De tegyük fel a kérdést, hogy mi az igazság a Népszava cikkének állításában. Amikor ezt a cikket teljes egészében elolvasom, akkor látom, hogy igenis teljesen és tökéletesen igaza van a Népiszavának a bolettaüggyei kapesolat?. ülése 1982 február 5-én, pénteken. ban elfoglalt álláspontjával. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy éppen a miniszterelnök úr tett határozott ígéretet a Népszövetség ideküldött delegátusainak arra nézve, hogy a bolettát ennek a gazdasági évnek végével megszünteti. Mi oka és mi értelme van annak, hogy a Népszava támadta a boletta intézményét, hogy akkor most a cikkírót odaállítsák a sajtóbíróság elé és ott akarják rábizonyítani, hogy de igenis okos dolog volt az a boletta, amely egvesztendős fennállása után kimúlt. Igaz-e, hogy a boletta 'indokolatlanul megdrágította a szegény emberek kenyerét? Igaz-e, hogy egy kis kiváltságos rétegnek jelentett csak hasznot? Igaz-e, hogy a népmilliók szájából, a népmilliók kenyeréből elvont egy darabot? Igaz-e az, hogy a nagybirtokosok és a nagyvagyonok általában fontosak a kormányzat szempontjából a kormányzati ténykedésnél? Igaz-e az, hogy ennek ellenében mindig tagadó álláspontra helyezkedik a kormányzat, amikor azt vetik a szemére, hogy felülről a legkíméletlenebb osztályharcot folytatja cselekményeiben a dolgozó tömegek ellen? Mindez tökéletes igazság, amelynek nagyon gyenge hangon adott kifejezést a Népszava, amikor a boletta intézményét kritika tárgyává tettte. Epp ezekből^ az elgondolásokból kiindulva, miután a bolettának úgyis utána vagyunk, nem kellene a bolettát ismételten a közvélemény előtt a törvényszék elé állítani. Arra kérem a t. Házat, hogy a mentelmi bizottság jelentésével szemben Farkas István képviselőtársunkat ebből az ügyből kifolyólag ne adja ki. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a tárgyhoz egy pár szót szóljak és igyekezzem a magam lelkiismeretben meggyőződése szerint megcáfolni azokat a szerintem téves állításokat, amelyeket a szóbanforgó mentelmi ( ügyekkel kapcsolatban előttem felszólalt szociáldemokrata t. képviselőtársaim hangoztattak. Először is megállapítom és azt hiszem, hogy minden tárgyilagosan és elfogulatlanul gondolkozó magyar ember, tehát a t. Háznak minden tárgyilagos és elfogulatlanul gondolkozó tagja egyetért velem abban, hogy itt senki sem akarja sem a szociáldemokratapártpt, sem annak a sajtóját bántani, üldözni. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ugyan kérem, ne tréfáljon az úr, mi itt élünk, nem a holdban!) Nagyon jól tudom, hogy itt élünk, de azt is jól tudorai!, hogy a parlamentben vagyunk, ahol tréfálni nem szabad, nem lehet (Zaj a szélsőbaloldalon.) és közbeszólni sem szabad, de amiről a t. képviselőtársam velem együtt többször meg szokott feledkezni. Itt a sajtóközlemények által vagy révén állítólag^ elkövetett bűncselekményekről és azok megtorlásáról van szó, éppen ezért méltóztassék megengedni, hogy^ néhány megjegyzést tegyek a sajtó szabadságáról. (Weltner Jakab: Arról ne beszéljen maga!) En a sajtószabadságnak, az 1848-as értelemben vett sajtószabadságnak rendületlen, sőt # azt mondhatnám, fanatikus híve vagyok. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegény sajtószabadság! Szegény!) Hogy szegény vagyok, azt hiszem, arról nem tehetek. (Malasits Géza: Azért nem lehet Magyarországon semmit megírni, mert ilyen hívei vannak! — Szeder Ferenc: Szegény sajtószabadság! — Malasits Géza: Igazán nem lehet azt mondani, hogy sajtószabadság van! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegény sajtószabadság!) Ha a sajtószabadság is szegény, akkor
