Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-45
118 Az országgyűlés képviselőházának US. a keresztényszocialista pártra. Ennek figyelmeztetésül Jkell szolgálnia mindenki számára; lehetetlenség a munkásembereket annyira az elkeseredésben hagyni, hogy a szociáldemokrata szakszervezeteknek karjaiba taszítsuk őket. (Kabók Lajos: Ott vannak azok már régen!) Nekünk mindent el kell követnünk, hogy azok a munkások magyar érzésüknek, meggyőződésüknek szervezeti formában is kifejezést tudjanak adni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Abban a reményben fogadom el a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát, hogy mindezeknek a figyelembevételével nemcsak a 120 pengőig terjedő fizetéseket hagyja érintetlenül, hanem mindazokat, akik ebbe a 'munkáskategóriába tartoznak, tehát azokat a családos embereket is, akiknek félhavi fizetésük 62—64—65 pengőt tesz ki, ki fogja venni azok közül, akiknek fizetéseiből eddig levontak. Ebben a reményben a választ elfogadom. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk őrgróf Pallayicini György képviselő úr sürgős interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök úrhoz. Adott-e a magyar királyi kormány magyar képviselőnek hivatalos vagy félhivatalos megbízást arra, hogy külföldi hivatalos tényezőkkel tárgyalásokat folytasson? Budapest, 1932. január 26. Paliavicini György s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. őrgróf Paliavicini György: T. Ház! Minthogy nem tudom, vájjon mondandóimat Össze tudom-e 15 percben sűríteni, kérem a t. Házat, hogy beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani szíveskedjék ! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni'? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Örgr. Paliavicini György: T. Ház! Azt hiszem, hogyha valaha, úgy ma olyan külpolitikai világban élünk, amikor minden országnak, de főleg Magyarországnak lehetőleg tartózkodó álláspontot kell elfoglalnia a külpolitikában. Mégis azt látjuk, hogy az utóbbi időben igen sok magyar politikus járt külföldön s ez úgy a külföldi, mint a magyar lapokban meglehetősen nagyszámú hírlapi cikk megjelenésére adott okot. En nagyon helyesnek tartom, ha magyar politikusok és magyar képviselők külföldön járnak s a külföldet felvilágosítják a magyar politikai viszonyokról, mert hiszen minden magyar képviselőről fel lehet tételeznünk, hogy hazája érdekében jár el. De, t. Ház, el tudom képzelni azt is, hogy képviselők megbízatást kapnak a kormánytól, legyen .az a megbízatás félhivatalos vagy hivatalos. Hiszen gróf Apponyi Albert is hivatalos minőségben van most Genfben. Nagyon jól tudjuk, hogy Walko Lajos igen t. képviselőtársam is, mielőtt még külügyminiszter lett volna, hivatalos megbízásban tárgyalt kölcsönügyletekben. Elképzelhető az is, , hogy félhivatalos minőségben küldessenek ki képviselők. Ez esetben azonban útjuk rendesen nem az újságok hasábjain jelenik meg és titokban szokott maradni. Nagyon jól tudom, — elég sokat írtak róla a lapok — hogy Gratz igen tisztelt barátom is ülése 1932 február k-én, csütörtökön. járt külföldön, de — amint tőle megtudtainii — mint magánszemély. Ugyanezt tudom Friedrich István igen t. képviselőtársamtól is, aki szintén mint magánember ment külföldre. (Zaj a balközépen. — Rassay Károly: Mi a baj?) Ellenben, t. Ház, úgy tudom, — mert hiszen a külügyi bizottságban, ha jól emlékszem, a külügyminiszter- úr nyilatkozott — hogy Bethlen István igen t. képviselő úr szintén nem hivatalos megbízásban járt különböző külföldi útjain. Ezzel szemben azonban megjelent egy kommüniké a római lapokban a nevezett képviselő úr részéről, ezt a kommünikét az idevaló lapok is átvették, s ebben a többek között a következőket mondja (olvassa): «Olaszországi látogatásomon egyetlen józan ítéletű ember sem csodálkozhatik és nem kereshet a mögött rejtett célokat, mert hiszen az egészen természetes, hogy mint a magyar Képviselőház legnagyobh és legfontosabb pártjának vezére, szükségét éreztem annak, hogy miután már régebben nem volt alkalmam Kómában járni, megismerjem a velünk szívélyes baráti viszonyt fenntartó illetékes olasz körök felfogását.» (Jánossy Gábor: Nagyon helyes, igaza van! — Farkas István: Csak ne siessenek! — Zaj.) Ehhez abszolúte semmi hozzászólásom nincs, azonban folytatólag, a következőket mondja (olvassa): «Annál is inkább opportünusnak tartottam római látogatásomat, mert az utóbbi időkben különböző alaptalan hírek keltek szárnyra Károlyi Gyula gróf kormánya külpolitikájáról. Meg kell állapítanom, hogy ezek a tendenciózus híresztelések nem felelnek meg a való tényeknek, mert a hivatalos magyar külpolitika céljaiban és törekvéseiben nincs és nem is lehet eltérés attól az irányzattól, amely tízéves kormányelnökségem ideje alatt alakult ki.» (Felkiáltások jobb felől: Ez is helyes! Ügy van! Ügy van! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Weltner Jakab: Örült sikerek vannak! — Farkas István: Nagy sikerek! Mindenki tönkremegy! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ez az, amit nekem, mint ellenzéki képviselőnek, kifogásolnom kell a magyar miniszterelnök tekintélye érdekében. (Ügy van! balfelől. — Derültség a jobboldalon.) Nem gróf Károlyi Gyula szorul védelemre, hanem a magyar miniszterelnöki tekintély. Mert, t. Ház, lehet valaki a legnagyobb pártnak vagy egy olyan többségnek, amely még a mainál is fantasztikusabb, a vezére, de ő nem felelős azért a politikáért és azért a külpolitikáért, amelyet a kormány folytat és amelyet alighanem ő támogat, sőt igen rossz szolgálatot tesz annak abból a szempontból, hogy olyan színben tüntetheti fel a magyar parlamentarizmust, mintha egy pártvezér felelősséggel dolgozhatnék és felelősséggel vezetné a mai "felelős magyar kormányt. (Zaj a jobboldalon. — Berki Gyula: Felelősségérzettel mindenesetre!) Legalább is a magyar politika történetében... (Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter a terembe lép. — Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobbóldalon és a közé- ' ven. — Andaházi Kasnya Béla: Ki ez az úr? — Rassay Károly: Hát, nehezen kaptak egy pénzügyminisztert! Ha örülnek neki, az természetes! — Friedrich István: Nehezen született meg, az igaz! — Farkas István: Hozott egy kis pénzt? — Kun Béla: Kap-e majd egy kis pénzt az új választáshoz? — Büchler József: Nehéz szülés volt! — Friedrich István: Még Walko is be fog jönni idővel, meglátják! En azt hiszem, be fog jönni! — Derültség. — Jánossy Gábor: Nem ér rá, dolgozik! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) A magyar politika történetében én nem emlékszem ehhez hasonló esetre. \
