Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

Az országgyűlés képviselőházának 1*5. ü pengőnél többet keres, — mert az adómentes Létminimum itt nálunk heti 20, illetve havi 80 pengő. Kiróttak pedig rájuk annyit, mint amennyit az egész ipar, kereskedelem és bankokrácia társulati adója kitesz. Amikor ez >a cikk szembeállítja a tényeket egymással, amikor azt mondja, hogy bántjátok az egyiket és kímélitek a másikat, elvesztek mindig onnan, ahol már amúgy sincs és békében hagyjátok azokat, ahonnan még Lehetne elvenni, ez a magyar nemzet és a magyar állam megbecsülése ellen irányuló vétség vagy bűntett? Ilyet csak a legnagyobb elfogultsággal, csak a legnagyobb rosszakarattal lehet mondani és én kénytelen vagyok ezzel az elfogultsággal és ezzel a rosszakarattal szemben rámutatni a cikknek akkor százezrek által, ma pedig még sokkal nagyobb tömegek által helyesnek tartott következő megállapításaira (olvassa)-. «A nyomor óriási méreteket ölt és a kormányzatnak nincs egyetlen intézkedése, egyetlen gondolata, egyetlen cselekedete sem, amivel ezen a szörnyű állapoton segíteni akarna! Ujabb húszmillió pengő hadisarcot vetnek ki a szegénységre, de munkanélkülisegélyre egy fillért sem adnak! Hogy ha ezt a pénzt a munkanélküli segélyezésre fordítanák, még megértenők. De eivenni a munkabérekből és a silány^ fizetésekből újabb húszmilliót és a munkanélkülieket továbbra is az éhhalállal való viaskodásba taszítani, ez olyan kormányzat, amelynek a jellemzésére nincsen elég erős szavunk.» Ez így volt 1930 szeptemberében és így van még sokkal fokozottabb mértékben 1932 februárjában; megtoldva azzal, hogy azóta ez a parlament újabb és újabb antiszociális, néptömegeket nyomorító, fogyasztást csökkentő adókat zúdított az országra, amelyekkel még jobban megnövelte és elmélyítette az elkeseredést. Es hiába méltóztatnak itt mégannyira zaklatásról, mégannyira a magyar állam megbecsüléséről beszélni: ez nem más, mint elnyomási szándék, ez nem más, mint harc a megmaradt csekély kenyerét védő dolgozó osztály ellen, nem más, mint osztályok szembeállítása; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a zaklatás tipikus esete, amely az osztályának érdekeit védő képviselő előtt azért, mert igazat írt, a börtön ajtaját nyitogatja. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Ház! Olvasván a jelentést, mindjárt megállapíthatjuk, hogy ez a bűnügy sajtó útján a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség, amellyel Farkas István képviselőtársunkat, mint a Népszava felelős szerkesztőjét gyanúsítják. Olvasom a cikket, amely kivonatosan itt van ebben a jelentésben és amely a Népszavában megjelent. Ez ia cikk szó szerint ezt mondj & (olvasna): «Nincs kormányzat», — tehát kormányzat! — «amely cselekedeteiben nyíltabban, egészen a vakmerőségig merész dölyfösséggel anynyira semmibe se venné a dolgozó munkások és alkalmazottak, a munka és a kenyér nélkül nyomorgók százezreinek legminimálisabb érdekeit! Rövid idő alatt rengeteg terhet görgettek a szegények nyakára.» A cikk azután így folytatódik (olvassa): «A szegény ember kenyere után nyúl a kormány. Ebből tör le újabb darabot. Növeli az amúgy is elviselhetetlen terheket és még jobban megnehezíti a munkásember életét. A nyomor» — mondja tovább a kivonat r~ «óriási méreteket ölt és a kormányzatnak nine's e 1982 február 4-én, csütörtökön. 109 csen egyetlen intézkedése, egyetlen gondolata, egyetlen cselekedete sem, lamivel ezen a szörnyű állapoton segíteni akarna! " De elvenni a munkabérekből és a silány fizetésekből újabb húszmilliót és a munkanélkülieket továbbra is az éhhalállal való viaskodásba taszítani, ez olyan kormányzat, amelynek a jellemzésére nincsen elég erős szavunk. Egy ilyen kormányzattal szemben megszűnt az érvelés és a meggyőzés fegyvere. Vele szemben csak kíméletlen, ingadozást nem ismerő, szívós harcnak van helye» Továbbá ezt mondja (olvassa): «A kormány újabb kereseti adópótlékolása sem más, mint ilyen adó, amelyet a kormány a bennszülött dolgozó lakosságra vet ki, hogy a silány keresetet és a. silány fizetést még soványabbá tegye és hogy ennek a következményeként a dolgozó emberek még rosszabb, sorsba kerüljenek, rosszabbul ruházkodjanak, rosszabbul táplálkozzanak, rosszabbul lakjanak és egész életüket csak azért tegyék pokollá, mert ennek a mostani kormányzatnak mindig több és több bevételre van szüksége és ezt mindig a nép keserves filléreiből ragadja el!» Azért olvastam fel e cikknek kivonatos részeit, mert nekem mindig kétségem volt az iránt, hogy ez a cikk a magyar nemzet megbecsülése elleni vétséget foglalna magában. Ügy látszik, hogy nagy lovon járunk még mindig és a kormányzatot összetévesztjük a magyar nemzettel. En tiltakozom még a gondolata ellen is, hogy ezt a kormányzatot a magyar nemzettel összetéveszthessük. Ha a kormány mögött álló egységespárt általános, egyenlő, titkos választójog alapján választatott volna meg, akkor még lehetne beszélni a magyar nemzettel való közösségről ennek a pártnak és ennek a kormányzatnak. Minthogy azonban nagyon jól tudjuk, hogy a csendőrszurony és a közigazgatási atrocitások végtelen sorozata az alapja ennek a pártnak, amely párt bizalmából ül a kormányzat a helyén, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ennélfogva egész joggal állíthatjuk, hogy sem a pártnak, sem a kormánynak a magyar nemzethez olyan vonatkozásokban, mint ez a jelentés tartalmazza, egyáltalán semmi köze nincs. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Ház! Furcsa, hogy az utóbbi időben, ha a kormányzattal szemben állástfoglalunk, ezt a magyar nemzet megbecsülése elleni vétségnek r minősítik. Miért és milyen jogcímen? Hát nem igazak azok a tények, amelyeket a Népszava cikke ír? Nem igaz az, hogy a kormányzat igenis a leggyilkosabb módon nyúlkál a szegény emberek zsebébe és veszi el a kenyerüket és adópolitikájával a legkétségbeejtőbb nyomorúságba kergette nemcsak a magántisztviselői réteget, hanem szerte az egész országot? Nem igaz az, hogy a nyomorúság ma már mérhetetlen méreteket Ölt? Nem igaz az, hogy a dolgozó tömegeknek — nemcsak a magánalkalmazojttaknak, akiket elsősorban érintett a kormány adópolitikája ebben a vonatkozásban — nincs már ól-holnapra való kenyerük és nincs künn a mezőgazdasági munkások millióinak vagy százezreinek sem? Hát nem igaz az, hogy a nyomorúság olyan elképzelhetetlen méreteket öltött, — éspedig a kormány jóvoltából — hogy azt el sem tudtuk képzelni? (Az elnöki széket Gzettler Jenő foglalja el.) A kormánynak miért van szüksége újabb és újabb adónemek kreálására? Miért van szüksége arra, hogy könyökig vájkáljon azok16*