Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

Az országgyűlés képviselőházának 45. ülése 1932 február 4-én, csütörtökön. 9Ï szólalt és azt kritika tárgyává tette, sőt az elnök személyét ismételten a legdurvább sértésekkel^ illette. és ezért ismételt elnöki rendreutasításban részesült, majd a Ház őt az elnök javaslatára a mentelmi bizottsághoz utasította. Megállapította a fentiek alapján a bizottság, hogy Farkas István ország-gyűlési képviselő úrnak a mentelmi bizottsághoz történt utasítása a házszabályok 194. §-a, illetve a 193. § első bekezdése alapján indokolt volt. A megállapított tényállás alapján a bizottság figyelemmel az elnök rendelkezésével való ismételt szembehelyezkedésre, valamint az elkövetett igen durva sértésekre — javasolja a t. Háznak, hogy Farkas István képviselő urat a Házból és annak üléseiből egy ülésnapra ideiglenesen zárja ki. (Szeder Ferenc: Meg van mentve a haza!) Elnök: További vitának helye nincs, következik a, határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy a Ház Farkas István képviselő urat a folyó évi január hó 14-iki ülésén tanúsított magatartása miatt a Házból és annak üléseiből egy ülésnapra zárja kii (Igen! Nem!) Akik elfogadják a bizottság javaslatát, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség-. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja s így Farkas István képviselő urat a Házból és annak üléseiből egy ülésnapra kizárja. Mielőtt a mentelmi bizottság további jelentésére rátérnénk, Kun Béla képviselő úrnak adom meg a szót a napirend előtt. Kun Béla: T. Képviselőház! Tekintettel előadandóim nagy anyagára, kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy beszédem ideje egy negyedórával meghosszabbíttassék. Elnök: Méltóztatik a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a. meghosszabbítást megadta. Kun Béla: T. Ház/ Mindenekelőtt Malasits Géza t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódólag magam is kérem a t. kormánytól, hogy a valutával való üzérkedést a jövőben a legszigorúbban megakadályozni szíveskedjék; necsak szíveskedjék, hanem tartsa ezt a ténykedést a kormány becsületbeli kötelességének. Lehetetlenség az, hogy a mezőgazdaság valutáival és devizáival^ üzleteket csináljanak ipari nagytermelők, gyárak; lehetetlenség az, hogy húszegynéhány cég, részben nagy gyáripari vállalatok, részben nagy kereskedelmi vállalatok — közelebbről véve néhány család — szabadon rendelkezhessenek a devizával (Zaj a széUöbaloldalon.) az importot és az exportot tekintőleg és aztán minden szoros elszámolási kötelezettség és ellenőrzés^ nélkül használják ezeket a devizákat, bocsássák azoknak egy részét zugforgalomba és így rontsák nemcsak a mezőgazdaság helyzetét, hanem fokozzák az általános magyar közgazdasági életnek is azokat az általunk mindenesetre orvosolni köteles bajait, — mert ez mindannyiunknak a szívén kell, hogy feküdjék — amelyek addig, amíg ezen a fronton rend nem r teremtődik, mind nagyobb és nagyobb mértékben fognak jelentkezni. Ami a gazdabajokat, általában a gazdálkodással és földmíveléssel foglalkozók bajait illeti, ezek hasonlítanak ahhoz a természeti képhez, amikor egy már megáradt folyónak medrébe mindig újabb és újabb víztömegek zúdulnak megtelik a meder, az egész árterületet, a gátakat és zsilipeket szakadás fenyegeti, a nagy víztömeg elmossa a töltéseket és keressük, hogy hol van ezzel szemben az emberi erő? Álljunk össze pártkülönbség nélkül, amíg nem késój akadályozzuk meg a gátszakadást, a zsilipszakadást, mert ez nemcsak mezőgazdasági érdek, hanem az ország polgári létfenntartásának fellebbezihetetlen kérdésével is összefügg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor a gazdasági bajokról beszélek, hol van a t. pénzügyminiszter úr? Mert neki feleletet kellene adni azokra, amiket elmondandó vagyok, (Friedrich István: Még nem is láttuk!) Én nagyra becsülöm a t. pénzügyminiszter urat, mint a magyar kormánynak és a gazdasági életnek külpolitikai téren eljáró egyik vezető egyéniségét, de elvégre neki nemes arculatját nemcsak a külvilág felé kell megnru^ tatnia, hanem kineveztetése óta legalább egyszer a Képviselőházban is találkozni kellett volna vele. Bármilyen nagy kapacitás ís^a t. pénzügyminiszter úr, ez nem menti fel őt az alól a kötelezettség alól, hogy itt a parlamentben megjelenjék és amikor mi pártpolitikán felülemelkedve, általános nagy gazdasági bajokkal foglalkozunk és feleletet kérünk, kívánunk tőle, akkor adjon legalább olyan megnyugtató választ, amilyent olykor, időközönként a köréje sereglett újságíróknak szokott adni informálás és a jövőre való títmutatás céljából. Én nem elégedhetem meg azzal sem, amit a t. miniszterelnök úr Székesfehérváron mondott beszámoló beszédében, hogy «bízik a jobb magyar jövendőben». Ez nagyon szép alaptétel, de amikor alá van aknázva az egész magyar gazdasági élet, amikor nem lehet tudni, hogy hol robban, itt vagy ott, és amikör mindannyiunknak kötelességünk, hogy ezt a robbantást megakadályozzuk, akkor, ha nem is a messze jövendőbe tekintőleg, hanem, mondjuk, máról-holnapra vagy hetekre, hónapokra terjedőleg, de mégis egy átfogó gazdasági programnak megmutatására és a Ház elé való terjesztésére lenne szükség. T. Ház! Tudom, hogy nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar és kereskedelem is súlyos válságban van; az országos nagy gazdasági válságnak alapja azonban mégis azoknak a bajoknak tömkelege, amelyekben a mezőgazdaság sínylődik. (Ügy van! Úgy van! bal-, felol.) Ma amikor egy 100 holddal rendelkező gazda, ha tiszta is a vagyona, 100 vagy 200 pengő hitelt sem kap a bankoktól, hogy adóját kifizethesse vagy törleszthesse, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) akkor nem lehet megállanunk annál, hogy Ceglédről a kilátásba helyezett száz kocsisorból álló nagy tömeg helyett feljön egy küldöttség Erdélyi Aladár t. képviselőtársam vezetése alatt — aki a kartellekkel szemben, elismerem, mindig bátran szo kott küzdeni — a t. pénzügyminiszter elé terjeszti a bajoknak egész komplexusát, kívánja a megoldást, azt mondja, hogy megmozdult a magyar föld, itt van a magyar nép, azután leszerelnek, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a nagy banktőke és a kartellek pedig állandó felszereltségben vannak a mezőgazdasági érdekek letiprására. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Ez lévén a helyzet, t. Képviselőház, itt minden pártpolitikai különbség nélkül, anélkül, hogy túlontúl egymás szemére hánynók a multat, mégis csak meg kell találnunk azt a kivezető fonalat, amely a válság forgatagából oda vezetheti ezt a szerencsétlen országot, hogy vállvetett munkával, egyesített akarattal a jobb jövendőnek nem álomképét, hanem tényleg való bekövetkezését megérhetjük és elvárhatjuk. T. Képviselőház! Én Bethlen István^ t. miniszterelnök úrral (Felkiáltások a bal- és a