Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

98 Az országgyűlés képviselőházának 45. szélsőbaloldalon: Volt!) éles politikai ellentét­ben állok. Azért mondom, hogy miniszterelnök úr, mert ma sem tudom, hogy ki voltaképpen a miniszterelnök. (Lázár Miklós: Nyugodj bele, ő!) Felelőtlen elem-e ma Bethlen István mi­niszterelnök úr. amikor külpolitikai utazásokat tesz, vagy pedig a Széchenyi emlékünnepen a napi politikába beavatkozólag nem magas pie­desztálról nézve a dolgokat és eseményeket mond egy emlékbeszédet, hanem azt mondván, hogy hibáztatja azokat, akik őt sárral dobál­ják, ö r maga sem riad vissza a sárral való fröcs­kölődéstől azokkal szemben, akik az etikának, a jognak és az igazságnak uralmát kívánják ebben az országban. En nem vitatkozom erről a kérdésről, azonban kénytelen vagyok meg­állapítani, hogy a t. miniszterelnök úr, amikor ilyen kijelentések hangzanak el a volt minisz­terelnök úr ajkáról, egyáltalában semmi cáfo­lattal nem cl. Mert mi lenne a cáfolat? Az, hogy nyújtson nekünk reményt arra, hogy itt olyan gazdasági politikát fog inaugurálni, amely mindannyiunknak, ha csak vékony re­ményfoszlányt is, de mégis reményt nyújthat arra nézve, hogy valamiképpen kilábolunk a mának, a holnapnak sötét nehézségei közül. Megelégszenek azzal, hogy a mostani rendszer üdyözölteti magát gróf Bethlen Istvánnal, a letűnt rendszernek miniszterelnökével, de min­dig ottmarad a kérdőjel. A c. túloldal tagjai maguk sem tudják, hogy kihoz igazodjanak voltaképpen, (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy­nem!) kit kövessenek, mint miniszterelnököt. (Felkiáltások jobbfelől és középen: Tessék csak ránk bízni! — Jánossy Gábor: Az ország érde­kéhez igazodunk! Tetszik tudni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nemzeti Kaszinó!) Amidőn mindezeket konstatálom, nem tér hetek ki annak megállapítása elől sem, hogy én a múlt rendszer hibáinak és bűneinek soro­zatos elkövetésénél nem mindenért gróf Beth­len Istvánt okolom. Szeretném látni itt a Kép­viselőházban, éppen akkor, amikor a magyal föld túladóztatásáról beszélek, Bud Jánost, ennek a nemzetnek régi kincstárnokát, (Felkiál­tások a baloldalon: Hol van?) aki a túladózta­tással ide juttatta a magyar földmíves társa­dalmat. (Egy hang a jobboldalon: Nem ő esi­nálta azokat a törvényeket.) Bud János t. volt pénzügyminiszter úr most egyszerűen vissza­vonult az elméleti egyetemi tanszékra és itt hasryta az^ ő gyakorlati pénzügyminiszteri te­vékenységének kellemetlen és átkos emlékeit, egy tönkretett mezőgazdaságot, tönkretett kis­ipart, tönkretett kereskedelmet, általában a tönkretett kisexisztenciák egész légióját. Bud János t. volt pénzügyminiszter úr úgy tesz. — az állattanból idézem a példát — mint amikor a zöld leveli béka elbúvik a zöld levelek közt és nem lehet meglátni, hogy hol van. (Egy hang a balközépen: Mimikri!) Aki telihatalnm minisztere volt ennek az országnak, az mégsem játszhatja most a zöld levelek közt — ha ugyan nem elszáradt, hanem zöld leveleknek kell még tekintenünk a nemzet életfáján az egységespárt t. tagjait — elbúvó zöld leveli béka szerepét. De tovább megyek. A gazdamoratórium tár­gyában kiadott rendelet a moratórium alatt is lehetővé teszi a tÖrlesztéses zálogleveles kölcsö­nök alapján az ingatlan elárverezését. (Gróf Bethlen István a terembe lép. — Elénk éljen­zés és taps a jobboldalon. — Felkiáltások a bal­oldalon: Mit ünnepelnek ott? — Kabók Lajos: A politikai vigéc megjött már! — Jánossy Gá­bor: Gondolja meg, ho 1 van! — Kabók Lai"S: Mikor lesz megint Festbankett? — Zaj a jobb­oldalon.) ülése 1932 február 4-én, csütörtökön. Ez az intézkedés annak idején a külföldi hitelezők kedvéért történt. Azóta a helyzet lé­nyegesen megváltozott. Itt van a transzfer­moratórium és a záloglevelek árfolyama any­nyira^ csökkent, hogy ennek következményét a kormánynak is előbb-utóbb le kell vonnia. Jo­gosan tiltakoznak tehát a gazdák az ország minden részéből a folytatólagos foglalások és árverések ellen. Bűn nemcsak a gazdák, hanem a nemzet ellen is ezeket a foglalásokat és árve­réseket egészen a végletekig engedni hajszolni. Én védem az iparost és a kereskedőt is és an­nak a részére is moratóriumot kívánok, hogy becsületes szándékkal, fizetési képességgel tel­jesíteni tudja hitelezői iránt azoknak a köte­lezettségeknek lerovását, amelyeket az adósnak teljesítenie kell. Térjünk azonban a gazda so­rára. Ma elárverezni engedni valakit olyan idegen tőke- és kamatadósságért, amelynek ér­téke az amerikai piacon a névérték tíz yagy tizenöt százalékáig süllyedt, a legfelháborítóbb shylocki és luciferi eljárás a t. kormány ré­széről. (Ügy van! a baloldalon.) Zálogleveles kölcsönökkel megy ez így. Hova menjen az a gazda, akinek a feie fölül a házát, talpa alól a földjét elárverezik? Hol talál az kenyérkere­setet? A legelkeseredettebb proletár válhatik belőle, ellensége annak a társadalmi rendnek, amely tönkremenni engedte és földönfutót csi­nált belőle. A záloglevelekkel való k ölesönki fizetést a transrferrendelet betiltotta. Azóta a zálogleve­lek értéke a külföldön még lejjebb szállott, ami természetes is, pedig a záloglevelekkel yaló visszafizetés senkinek jogos érdekét nem sérti­Az ország érdekében van, hogy> előbb-utóbb sztorniro"zák az erre vonatkozó^ tilalmat. Kér­dem tehát: hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy a gazdamoratórium tartama alatt a föl­dek elárverezése még zálogleveles törlesztess kölcsönök ecetében is eltiltanék? Hajlandó-e törölni a záloglevelekkel való kölcsönvissza­fi^etés tárgyában kiadott tilalmat és az ilyen visszafizetést megengedni? Éppen Hódmezővásárhely közigazgatási bi­zottságából egy memorandum, egy felirat Jött a kormányhoz, amely azt mondja, hogy a több­termelés érdekében a múltban r beszerzett élő­állatok és gépek vételára, továbbá az ország megnövekedett szükséglete folytán a magasra duzzadt közterhek következtében jelentékenyen eladósodás állván elő, az eladósodás folytán az ingatlanokra a magyar bankok csak angol font­ban vagy amerikai dollárban adtak kölcsönö­ket, pengőkölcsönt ellenben egyáltalában nem adták. A transzfermoratórium-rendelet megtiltja a külföldi valutában engedélyezett jelzálog­kölcsönöknek a kamat- és tőketörlesztési rész­letnél magasabb összeggel való törlesztését. Akként intézkedik, hogy ezek a járadékok is magyar pengőben fizetendők meg. Ez a rende­let nem dönti el határozottan azt a kérdést, ho'fy a valutain°'adozásból előállható esefeges árfolyamveszteség az adós, vagy a hitelező ro­vására esik-e az esetben, ha az állam által való kiegyenlítés idejében a mostani hivatalos jegyzésűé 1 az idep-en valutát magasabb árfo­lyammal jegyeznék. Ha a t. miniszterelnök úr, Károlyi Gyn la jelenlegi miniszterelnök úr e kérdés intézésé­ben és rendezésében arról beszélt,,.. (Farkas Gyula: Előbb még nem méltóztatott tndni, hogy ki a miniszterelnök!) Most sem tudom. Ha. t. kéovise^tPTPam valódi miniszterelnök­nek ma is gróf Bethlen Istvánt tartja .... (El

Next

/
Oldalképek
Tartalom