Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

Àz országgyűlés képviselőházának £S. riek következményeként a munkanélküliség úgyszólván nap-nap után emelkedik, azok a cé­gek pedig, amelyek nem akarják munkásaikat elbocsátani s amelyek valamennyire l'enn akar­ják tartani üzemüket, a szükséges külföldi fize­tési eszközöket kénytelenek zugpiacon besze­rezni. Amint mondottam, az állapotok nap-nap után rosszabbodtak. Már odajutottunk, hogy január e.'ején körülbelül háromhetes szünet volt, amely idő aiatt a Nemzeti Bank egyálta­lában nem utalt ki valutát, ma pedig csak egé­szen r iL ka esetben és egeszén minimális meny­nyiségben áll külföldi fizetőeszköz az ipar ren­delkezésére. A Magyar Nemzeti Bank a közelmúltban részleteden tájékoztatta a nyilvánosságot az augiisztus 1-je és december 9-ike között történt devizakiutalásokról, illetőleg arról, hogy a ren­delkezésre álló devizamennyiségeket hogyan osztották fel a kiutalások alkalmával a külön­féle igénylések között. Ebből a kimutatásból kiderül, hogy a korlátozások életbeléptetésétől kezdve december 9-ig összesen 146'4 millió pengő értékű külföldi fizetési eszköz bocsát­tatott rendelkezésre különféle célokra, ennek az összegnek azonban túlnyomó részét, 90% mil­lió pengőt, a Jegyintézet kölesönszolgálat cél­jaira fordította és csak 24,250.000 pengő, tehát az egész összegnek csak mintegy 16%-a, jutott az iparnak. Arutartozások kiegyenlítésére, te­hát az ipar céljaira szükséges nyersanyagokra, félgyártmányokra s a kereskedelem által lebo­nyolított árubehozatalra a 146*4 millióból 37*5 millió folyósíttatott s amint már mondottam előbb, ebből az ipar számára történt kiutalás 24,250 000 pengőt tesz ki. Meg kell állapítani ennélfogva, hogy az egész összegből a termelés céljaira vajmi kevés fordíttatott; mint már em­líteni bátor voltam, az egész összegnek alig 16%-a. Ez az ipar szükségleteire aránytalanul kevés, minek következtében természetes, hogy a nyersanyagbehozatal és a félgyártmányok behozatala megállott. A termelésben egyre komolyabbá váló za­varok elkerülése végett a kormánynak már régebben el kellett volna rendelnie a transz­fermoratóriumot, mert ennek idejében való el­rendelése legalább némi valutát tartott volna az országban és így valamivel több jutott volna az ipar és kereskedelem céljaira. Azonfelül, t. Képviselőház, fel kell hívnom itt a kormány és közvélemény figyelmét arra, hogy a valutakiutalásoknál egês-zen elhibázott rendszert látunk. Mindenütt, ahol valutakorlá­tozások vannak, — akár Németországot, akár Ausztriát nézzük — arra törekednek, hogy az exportipar céljaira szükséges valuták^ minden­kór rendelkezésre áljának. Az osztrák állam például anélkül is szűkös aranymennyiségéböl adott el, csak azért, hogy külföldi fizetési esz közöket szerezzen, hogy a szükséges nyers anyagok, félgyártmányok, melyeket az ex­port-ipar céljaira kíván rendé-kezesre bocsa tani, meg- is legyenek. Nálunk azt látjuk, hogy a kereskedőt, a gyárost kényszerítik arra, hogy a külföldi ex portból származó valutákat az utolsó fillérig beszolgáltassák. Ezt én nem kifogásolom. Amit ellenben kifogásolnom kell, az az, hogy ugyan akkor, amikor az exportipar céljaira alig áll valuta rendelkezésre, a készáru-behozatala] kapcsolatos szükségletekre mai napig is valu­tát bocsát a Nemzeti Bank a kereskedelem ren­delkezésére. Luxus-cikkek, selymek, rizs és déligyümölcs behozatalára még mindig áll ele­gendő valuta rendelkezésre. ülése 19$ 2 február J^-én, csütörtökön. 9$ Legyen szabad a Ház figyelmét felhívnom arra, hogy a közelmúltban a lapok egy kis köz­leményt hoztak, ame.yben megállapítottak, hogy megint kiutaltak devizát rizsre. Ugyan akkor, amikor nálunk is terem rizs és a bu­dapesti kereskedelemben is lehet magyar szár­mazású rizst kapni, anelyett, hogy a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel a magyar rizstermelés segítségére sietne, s azt előmozdí­taná, minden további nélkül rengeteg Összege­ket utalnak át olasz rizs beszerzésére. A rizst felgyártmányként hozzák be Magyarországra; itt a rizskartell megkoptatja, megfényesíti a rizst és hihetetlen drágán bocsátja forgalomba. Ahelyett tehát, hogy a magyar rizstermelést mozdítanák elő, valutákat adnak küliödi rizs behozatalára, azért, hogy a rizskartell azt meg­felelő drága áron a közönség nyakába sózza. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Történik ez ugyanakkor, amikor hála az olasz-magyar barátságnak, az olaszok mind nagyobb és nagyobb akadályokat állítanak a magyar állatbehozatal, a magyar húsbeihozutal elé. Eddig még csak eltűrték valahogy az ola­szok azt, hogy Magyarországból szarvasmar­hák, vágóállatok mentek Olaszországba, az utóbbi időkben azonban olyan egészségügyi rendelkezéseket léptettek életbe, amelyeknek következtében bizony vágóállat alig-alig tu­dott bejutni Olaszországba; ami pedig beju­tott, az is olyan áron, hogy abból sem az ex­portőrnek, sem a gazdának megélnie nem lehe­tett. Ezt a szigorú rendelkezést az olaszok most kiterjesztették a húsra is, úgyhogy fagyasz­tott és leö.t állatot Olaszországba bevinni majdnem lehetetlenné vált. Kérem, t. Ház: nem a legtökéletesebb pi­pogyaság-e az, hogy amikor Olaszország min­den Magyarországból származó árut úgyszól­ván büntetővámmal sújt, annak Olaszországba való bevitelét minden eszközzel megakadá­lyozza, ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank, amelynek az ipar céljaira alig áll valuta ren­delkezésére, szó nélkül hatalmas összegeket bocsát rendelkezésre rizs- és déligyümölcs­behozatalra, vagyis olyan cikkek behozatalára, amelyeket főleg Olaszország szállít Magyar­országnak. Ennél nagyobb pipogyaságot el nem tudok képzelni. (Esztergályos János: Montecarlói játékveszteségre is kiutalnak valutát!) Rendkívül kínosan érinti az ipart és ért­hető elkeseredést okoz ipari körökben az a kö­rülmény is, hogy a Kereskedelmi Kamara vé­leményező bizottsága által harmadfokúnak véleményezett igénylések elsősorban kapnak devizát, elsőfokúnak jelzett igénylések pedig vagy egyáltalában nem, vagy pedig olyan cse­kélymértékben kapnak devizát, hogy az szót sem érdemel, önkéntelenül arra gondol az em­ber, hogy illetéktelen befolyások érvényesül­nek, mert másképpen el nem képzelhető, hogy amikor az arra hivatott testület harmadfokú­nak jelent ki egy igénylést, az f kap valutát. ellenben annak a cégnek igénylését, amelyet a véleményező^ bizottság elsőfokúnak jelentett ki, amely cég tehát közszükségleti, nélkülöz­hetetlen cikkeket állít elő, a Nemzeti Bank egyszerűen nem honorálja. Az állapotok így tovább nem maradhat­nak, mert ebbe azután az ipar belepusztul és a munkanélküliség nemhogy enyhülne, hanem ellenkezően, még inkább gyarapszik és a mun­kanélküliek ijesztő nagy száma nemhogy fogyna, hanem nőttön nő. S ezt nemcsak a kormány helytelen gazdasági politikája, ha­13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom