Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

Àz országgyűlés képviselőházának £S. riek következményeként a munkanélküliség úgyszólván nap-nap után emelkedik, azok a cégek pedig, amelyek nem akarják munkásaikat elbocsátani s amelyek valamennyire l'enn akarják tartani üzemüket, a szükséges külföldi fizetési eszközöket kénytelenek zugpiacon beszerezni. Amint mondottam, az állapotok nap-nap után rosszabbodtak. Már odajutottunk, hogy január e.'ején körülbelül háromhetes szünet volt, amely idő aiatt a Nemzeti Bank egyáltalában nem utalt ki valutát, ma pedig csak egészen r iL ka esetben és egeszén minimális menynyiségben áll külföldi fizetőeszköz az ipar rendelkezésére. A Magyar Nemzeti Bank a közelmúltban részleteden tájékoztatta a nyilvánosságot az augiisztus 1-je és december 9-ike között történt devizakiutalásokról, illetőleg arról, hogy a rendelkezésre álló devizamennyiségeket hogyan osztották fel a kiutalások alkalmával a különféle igénylések között. Ebből a kimutatásból kiderül, hogy a korlátozások életbeléptetésétől kezdve december 9-ig összesen 146'4 millió pengő értékű külföldi fizetési eszköz bocsáttatott rendelkezésre különféle célokra, ennek az összegnek azonban túlnyomó részét, 90% millió pengőt, a Jegyintézet kölesönszolgálat céljaira fordította és csak 24,250.000 pengő, tehát az egész összegnek csak mintegy 16%-a, jutott az iparnak. Arutartozások kiegyenlítésére, tehát az ipar céljaira szükséges nyersanyagokra, félgyártmányokra s a kereskedelem által lebonyolított árubehozatalra a 146*4 millióból 37*5 millió folyósíttatott s amint már mondottam előbb, ebből az ipar számára történt kiutalás 24,250 000 pengőt tesz ki. Meg kell állapítani ennélfogva, hogy az egész összegből a termelés céljaira vajmi kevés fordíttatott; mint már említeni bátor voltam, az egész összegnek alig 16%-a. Ez az ipar szükségleteire aránytalanul kevés, minek következtében természetes, hogy a nyersanyagbehozatal és a félgyártmányok behozatala megállott. A termelésben egyre komolyabbá váló zavarok elkerülése végett a kormánynak már régebben el kellett volna rendelnie a transzfermoratóriumot, mert ennek idejében való elrendelése legalább némi valutát tartott volna az országban és így valamivel több jutott volna az ipar és kereskedelem céljaira. Azonfelül, t. Képviselőház, fel kell hívnom itt a kormány és közvélemény figyelmét arra, hogy a valutakiutalásoknál egês-zen elhibázott rendszert látunk. Mindenütt, ahol valutakorlátozások vannak, — akár Németországot, akár Ausztriát nézzük — arra törekednek, hogy az exportipar céljaira szükséges valuták^ mindenkór rendelkezésre áljának. Az osztrák állam például anélkül is szűkös aranymennyiségéböl adott el, csak azért, hogy külföldi fizetési esz közöket szerezzen, hogy a szükséges nyers anyagok, félgyártmányok, melyeket az export-ipar céljaira kíván rendé-kezesre bocsa tani, meg- is legyenek. Nálunk azt látjuk, hogy a kereskedőt, a gyárost kényszerítik arra, hogy a külföldi ex portból származó valutákat az utolsó fillérig beszolgáltassák. Ezt én nem kifogásolom. Amit ellenben kifogásolnom kell, az az, hogy ugyan akkor, amikor az exportipar céljaira alig áll valuta rendelkezésre, a készáru-behozatala] kapcsolatos szükségletekre mai napig is valutát bocsát a Nemzeti Bank a kereskedelem rendelkezésére. Luxus-cikkek, selymek, rizs és déligyümölcs behozatalára még mindig áll elegendő valuta rendelkezésre. ülése 19$ 2 február J^-én, csütörtökön. 9$ Legyen szabad a Ház figyelmét felhívnom arra, hogy a közelmúltban a lapok egy kis közleményt hoztak, ame.yben megállapítottak, hogy megint kiutaltak devizát rizsre. Ugyan akkor, amikor nálunk is terem rizs és a budapesti kereskedelemben is lehet magyar származású rizst kapni, anelyett, hogy a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel a magyar rizstermelés segítségére sietne, s azt előmozdítaná, minden további nélkül rengeteg Összegeket utalnak át olasz rizs beszerzésére. A rizst felgyártmányként hozzák be Magyarországra; itt a rizskartell megkoptatja, megfényesíti a rizst és hihetetlen drágán bocsátja forgalomba. Ahelyett tehát, hogy a magyar rizstermelést mozdítanák elő, valutákat adnak küliödi rizs behozatalára, azért, hogy a rizskartell azt megfelelő drága áron a közönség nyakába sózza. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Történik ez ugyanakkor, amikor hála az olasz-magyar barátságnak, az olaszok mind nagyobb és nagyobb akadályokat állítanak a magyar állatbehozatal, a magyar húsbeihozutal elé. Eddig még csak eltűrték valahogy az olaszok azt, hogy Magyarországból szarvasmarhák, vágóállatok mentek Olaszországba, az utóbbi időkben azonban olyan egészségügyi rendelkezéseket léptettek életbe, amelyeknek következtében bizony vágóállat alig-alig tudott bejutni Olaszországba; ami pedig bejutott, az is olyan áron, hogy abból sem az exportőrnek, sem a gazdának megélnie nem lehetett. Ezt a szigorú rendelkezést az olaszok most kiterjesztették a húsra is, úgyhogy fagyasztott és leö.t állatot Olaszországba bevinni majdnem lehetetlenné vált. Kérem, t. Ház: nem a legtökéletesebb pipogyaság-e az, hogy amikor Olaszország minden Magyarországból származó árut úgyszólván büntetővámmal sújt, annak Olaszországba való bevitelét minden eszközzel megakadályozza, ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank, amelynek az ipar céljaira alig áll valuta rendelkezésére, szó nélkül hatalmas összegeket bocsát rendelkezésre rizs- és déligyümölcsbehozatalra, vagyis olyan cikkek behozatalára, amelyeket főleg Olaszország szállít Magyarországnak. Ennél nagyobb pipogyaságot el nem tudok képzelni. (Esztergályos János: Montecarlói játékveszteségre is kiutalnak valutát!) Rendkívül kínosan érinti az ipart és érthető elkeseredést okoz ipari körökben az a körülmény is, hogy a Kereskedelmi Kamara véleményező bizottsága által harmadfokúnak véleményezett igénylések elsősorban kapnak devizát, elsőfokúnak jelzett igénylések pedig vagy egyáltalában nem, vagy pedig olyan csekélymértékben kapnak devizát, hogy az szót sem érdemel, önkéntelenül arra gondol az ember, hogy illetéktelen befolyások érvényesülnek, mert másképpen el nem képzelhető, hogy amikor az arra hivatott testület harmadfokúnak jelent ki egy igénylést, az f kap valutát. ellenben annak a cégnek igénylését, amelyet a véleményező^ bizottság elsőfokúnak jelentett ki, amely cég tehát közszükségleti, nélkülözhetetlen cikkeket állít elő, a Nemzeti Bank egyszerűen nem honorálja. Az állapotok így tovább nem maradhatnak, mert ebbe azután az ipar belepusztul és a munkanélküliség nemhogy enyhülne, hanem ellenkezően, még inkább gyarapszik és a munkanélküliek ijesztő nagy száma nemhogy fogyna, hanem nőttön nő. S ezt nemcsak a kormány helytelen gazdasági politikája, ha13*