Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. ülése 19 Bl december 17-én, csütörtökön. 507 dalom ma is feléjük nyújtja a maga segítőkezét. A társadalom maga is meg *van szervezve a legelemibb nyomorúság momentán enyhítésére, de a kormányzatnak is volt gondja erre, amikor a tehetősebbek vállára egy hatalmas adóterhet, tudniillik az ínségadó terhét hárította rá. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Es hová teszik!) Ebből tekintélyes milliókra menő bevételei vannak az államnak és egészen bizonyos, hogy ezen összegek útján a magyar kormány úgy, amint erre a törvényhozás kötelezte és amint elllenőrizni is fogja, majd teljesíti is a maga karitatív kötelességét. Ne felejtsük el, hogy még a tél küszöbén állunk, a tél előszobájában. Még három-négy Ínséges hónap áll előtünk és nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is, a falvakban, ott a szegényes viskókban is nyomorgó embertársaink százezerszámra élnek nyomorúságos helyzetben és tanúskodnak róla, hogy a kormányzatnak és a magyar polgári társadalomnak jótevő keze minden viskóba elviszi (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) legalább az embertestvéri szolidaritás szimbólumát, azt a darab kenyeret, (Buchinger Manó: Menjen el a munkanélküliekhez ott mondja el ezt!) azt a eipőcskét és azt az ingecskét. (Büchler József: A hajdúnánási kerületben mondja ezt el! — Kertész Miklós: Nem is tudja, hogy mennyi Önkénytelen gúny van a beszédében!) Elnök: Csendet kérek! Madai Gyula: Ismétlem, t. képviselőtársaim, ne az osztályharcnak, hanem az osztálybékének legyenek Önök is szószólói, mert jaj lenne munkástestvéreinknek, ha a polgári társadalom milliói is aa osztályharc elvi álláspontjára helyezkednének. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Büchler József: Azt csinálják, egyebet sem csinálnak, mint osztály h arcot!) En az elnök úr indítványát természetesen elfogadom, mert hiszen a törvényhozás munkája nem szünetel ebben a pillanatban sem. Tudvalevőleg a Felsőház folytatja a miniszterelnöki jelentések tárgyalását. (Kun Béla: Hatáskör nélkül!) Azt hiszem, hogy ez a hét még hangos lesz a Felsőház vitáinak zajától. A jö.vo hét pedig immár karácsony hete, és bizony erre a szegény, meggyötört magyar társadalomra nagyon is ráfér ennek a két-háromheti sziilenciumnak áldása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindannyian kezet akarunk nyújtani egymásnak, áhítjuk a csendet, áhítjuk azt politikai és minden egyéb vonatkozásban, még rendészeti vonatkozásban is. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Ez az önök munkanélkülisegélye, a szurony, a rendőr és a csendőr!) Tessék elhinni, a csendben az igazi nyomornak jaj szava is jobban meghallik, mint ha azt mesterséges lármának zsivajába igyekszünk belefojtani. (Ügy van! jobbfelől.) Igenis vallom, hogy szükség van csendre és szükség van a karácsony előtti penitenciára. (Büchler József: Szálljanak magukba és adjanak kenyeret a munkanélkülieknek! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezidőszerint a törvényhozás hajója teljesen kormány nélkül és irány nélkül hánykolódik; a köznyomorúság hullámain; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bizony!) ne méltóztassék hinni, hogy ha a kormány valami formális programmot nem ad is a közeljövőre, célkitűzés nélkül engedi az ország hajóját ezeken a .sötét vizeken hánykolódni. Báró Korányi Frigyes egy hírlapi nyilatkozatára utalok, aki az irigyelt Nyuj gátról jön és mint szemtanú, mint koronatanú tesz vallomást arról, hogy -arra Nyugaton is nagyon nagyok még a ködök és ott is várnak azok felszakadásra. Én hiszem, hogy ha a karácsonyi szünetről visszajövünk ebbe a Házba, akkorra a kormányzat aíbiban a helyzetben lesz, hogy konkrétebb munkaprogrammot tud a képviselők elé szabni, amelynek vonalán előrehaladva, legégetőbb szociális és közgazdasági bajainkat fokozatosan a gyógyulás útjára terelhetjük. (Büch 1er József: Ámen, ámen!) Mert végeredményben nem lehet azt mondani, hogy ennek a (kor mányzatnak, ennek a kormányzóoártnak pro grammja ne lenne, igenis van Programm ja, kifejezett, meghirdetett programmja. Tartalmazza a kormányzó úr deklarációja, amellyel az országgyűlést 1931 június 20-án megnyitotta. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az konkrét munkaprogrammot tartalmaz, (Büchler József: Mindent ígér, semmit isem ad!) amely nemcsak a lemondott miniszterelnök urat, hanem az új kormányt is kötelezi. Ezt a munkaprogrammot a kormányzópárt magáévá tette és annak végrehajtását nemcsak vállalja, hanem a rendelkezésére álló alkotmányos eszközökkel igenis ki fogja követelni. En tehát (Györki Imre: Emelem poharamat gróf Károlyi Gyulára!) az elnöki indítványt elfogadom (Zaj a szélsőbaloldalon.) és azt kívánom (Györki Imre: Isten sokáig éltesse!) hogy a pártok ne a pártpolitikai ellen ségeskedésnek, hanem a társadalmi egymásrautaltságnak azzal a gondolatával oszoljanak szét, amelyet még Buchinger Manó képviselőtársam is kihangsúlyozott beszédében. A nemzeti^és a keresztyén jóindulat és a béke szellemében kívánjunk egvmásnak boldog karácsonyi ünnepeket. Az elnöki javaslatot fogadom el. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra nincs senki feljegyezve. Andaházi Kasnya Béla képviselő űr nincs itt, szólásra más följegyezve nincs. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendet, .szemben a Buchinger Manó képviselő úr indítványával •', elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendet fogadta el. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr szóbeli válasza vitéz Bajcsy-Zsilinsizky Endre képviselő úrnak folyó évi december hó 11-én előterjesztett interpellációjára. A kereskedelemügyi miniszter urat illeti a szó. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselő úr interpellációjában olyan kérdést tett szóvá, amely valóban rendezésre szorul. Nem akarom a t. Ház türelmét fárasztani a magyar városok történeti előzményeinek ismertetésével, mert akkor vissza kellene mennem II. Ulászló 1495. évi dekrétumáig, vagy talán még azon is túl. Itt tisztán csak arra szorítkozom, hogy a mai adott helyzetet és az ebből levonható következtetéseket ismertessem. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar királyok a letűnt évszázadokban vásár jogot egyházaknak, községeknek, testületeknek és magánosoknak adományoztak kegyüknek tanúsításaképpen. Ennek a vásárjognak — hogy úgy mondjam — kódexét alkotja a kereskedelemügyi minisztériumban vezetett vásári törzskönyv, amelyben bennefoglaltátik minden vásárra vonatkozó minden fontosabb adat és ezek között természetesen a vásári jogosítványoknak és e jogosítványok jogcímének felsorolása is. Az