Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-40

508 Az országgyűlés képviselőházának UÖ. ehhez szükséges adatokat a törvényhatóságok első tisztviselői szolgáltatták be a minisztériumnak és az ő kötelességük volt a vásár jogok jogalapját igazoló okmányokat is bemutatniEgyes kivételes esetekben előfordult az, hogy a törvényhatóságok első tisztviselőinek az illetők nem tudták az eredeti donációs levelet vagy egyéb okmányokat bemutatni. Ilyenkor azután a vásárjognak általuk, illetőleg elődeik által történt emberemlékezetet meghaladó használatát, birtoklását kellett igazolniok és ezen az alapon került jogcímük elismerésre. Ezek az adatok az utóbbi években szoros felülvizsgálat alá kerültek és alig hinném, hogy ma az országban olyan eset fordulna elő, hogy valaki vásárjogot jogosulatlanul bitorolhatna. Megjegyzem, hogy a donációs levél bemutatása nélkül vásár jogigazolások száma aránylag igen csekély. Amennyiben mégis fordulnának elő olyan esetek, hogy a történt felülvizsgálat után is egyesek jogalap nélkül gyakorolják a vásárjogot, azt én minden panasz esetében szigorúan és gyorsan meg fogom vizsgálni. Abban a konj krét esetben, amelyet az igen t. interpelláló képviselő úr szóvátett, a vizsgálatot már meg is indítottam. Hozzá kell tennem, hogy a magánkézben lévő vásár jogok száma egyre fogy. Sok földesúr önként lemondott a vásárjogról, sok község megegyezett a vásárjogot birtokló földesúrral, évek sora óta pedig -magánember vásári jogosítványt természetesen nem kap. Mindaddig azonban, amíg ezek a magánkézben lévő vásári jogosítványok jogosultan magánosok kezén, vannak, nekem, minthogy a magántulajdon elvi alapján állunk, és jogállamban élünk, természetesen hatalmi szóval és pusztán rendeleti intézkedésekkel ezeket a jogokat elkoboznom nem lehet. Abban azonban tökéletesen egyetértek az igen t. interpelláló képviselő úrral, hogy a magánkézben lévő vásár jog ma már anakronizmus és én a középkornak ezt a ^maradványát annál inkább megszüntetendőnek vélem, mert amúgy is súlyos helyzetben lévő községeinknek nagy kárára van. Éppen ezért a vezetésem alatt álló minisztériumban már készen is van egy törvénytervezet, amely törvénnyé válása esetén először is abszolút akadályt állít az elé, hogy magánember vásár jogot kaphasson, azután pedig megadja a módot arra, hogy a községek a magánkézben lévő vásárjogokat méltányos úton, ha kell, kisajátítás útján is megszerezhessék. Addig is, amíg ez bekövetkezik, ha valami visszaélés történik e tekintetben, azt meg fogom vizsgálni és meg fogom szüntetni. Ha pedig olyan természetű lenne a jogvita, hogy közigazgatási úton el nem intézhető, a per nyitva áll és ebben a perben a községeket támogatná fogom. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Teljesen megnyugszom a t. miniszter úr nyilatkozatában. Hisizem, én meg vagyok róla győződve, hogy azt a vizsgálatot, amelyet elrendelt, szigorúan fogja végrehajtatni és csak arra szeretném az igen t. miniszter urat kérni, hogy minél sürgősebben hozza ezt a törvényjavaslatot a Ház elé. A magam részéről bizalommal várom mindkét irányban a miniszter úr intézkedését és válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak-e a miniszter úr váülese 1ÙS1 december 17-én, csütörtökön. laszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Most pedig áttérünk a sürgős interpellációk meghallgatására. Sorrend szerint következik Tauf fer Gábor képviselő úr sürgős interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Sürgős interpelláció a ím kir. pénzügyminiszter és a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter urakhoz. Van-e tudomása a pénzügyminiszter és népjóléti- és munkaügyi miniszter uraknak arról, hogy a külföldi fizetési eszközök kiutalásának igen nagymérvű korlátozása követkéz,tében olyan fenyegető a gyógyszerhiány, hogy az ország közegészségügye rövid időn belül nagy veszedelembe jöhetl Hajlandók-e azonnal intézkedni as iránt, hogy a gyógyszerellátás részére a kellő külföldi fizetési eszközök a gyógyszerkereskedelem számára rendelkezésre bocsáttassanak? Budapest, 1931. december 16-án Tauffer Gábor s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő' urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Igen örvendek, hogy e sürgős interpellációmat megelőzte Pakots József t. képviselőtársamnak felszólalása, amellyel a tüdővész pusztításaira hívta fel az országgyűlés képviselőházának figyelmét. T. Képviselőház! A világháború rettenetes emberpusztításának szerepét átvette a tüdővész és ebben az országban, amelynek népszaporodása, sajnos, a legutóbbi statisztikai kimutatások szerinta környező államokhoz képest igen szomorú képet mutat, a közegészségügyi kérdéseknek tárgyalása fokozott jelentőségű. Éppen ez indít engem is arra, hogy felhívjam az igen t. kormány figyelmét arra, hogy az ország gyógyszerellátása a legsúlyosabb krízisben van és pedig éppen a devizakiutalások korlátozása következtében, úgyhogy az ország közegészségügyét szó szerint katasztrófa fenyegeti. Olyan fontos gyógyszerek, amelyek a mindennapi . orvosi praxisban állandóan alkalmazás tárgyát kell hogy képezzék, már teljesen fogytán vannak, úgyhogy az orvosok a legnagyobb probléma, előtt" állanak, hogy vájjon melyik gyógyszert írják fel, hogy a gyógyszertárban azt betegeik számára kiszolgáltassák. Itt vana szódabikarbóna, a jód, amely a sebkezelésnél, az operációknál nélkülözhetetlen, a jód sókészítmenyek, amelyek az érelmeszesedés ellen állandóan szükségesek, itt van a theobromjn, amely a vérkeringési zavarok megszüntetésére állandóan szükséges. Ezek olyan gyógyszerek, amelyek ma fogytán vannak és ha azonnal intézkedések nem történnek, ebben az esetben háromnégy hét múlva, mire a Ház ismét össze fog ülni, abban a helyzetben lesz az ország közegészségügye, hogy a betegeket gyógyszerekkel ellátni nem lesz lehetséges. T. Képviselőház! Abban az irányban, hogy a nagy gyógyszerkereskedő cégek devizaszükségletüket fedezhessék, minden szükséges és célszerű lépés megtörtént már augusztusban, amikor a devizazárlat életbelépett. Akkor a nagy cégek megkeresték úgy a népjóléti minisztériumot, mint a pénzügyminisztériumot és minden oldalon a legteljesebb bíztatást kapták a tekintetben, hogy a szükséges devizával a gyógyszerkereskedelmet el fogják látni. Az eredmény azonban az, hogy olyan minimális