Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-39
Az országgyűlés képviselőházának 39. ülése 1.931 december 16-án, szerdán. 467 Lázár Miklós közbeszól.) Lázár képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Lázár M.któs is* metélten közöeszól.) Lázár képviselő urat kérem, maradjon csendben, különben kénytelen leszek vele szemben erélyesebb eszközökhöz nyúlni. (Pakots József: Nem felháborító dolog? — Propper Sándor: Fel kell hívni az adózókat, hogy ...) Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Pakots József: Kiáltó dolog. — Lázár Miklós: Majd így csinálnak a kisbirtokosok is!) Lázár képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék csendben maradni. (Büchler József: A parasztnak elviszik az utolsó párnáját, a gróf urat pedig mentesítik!) Büchler képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Malasits Géza: Ez a magyar adórendszer! — Propper Sándor: A felesleget átadja az öcskösnek megőrzés végett! — Büchler József: Ezért kell titkos választás! — Ügy van! Ügy van.' a szélsőbaloldalon,) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ugyanakkor, amikor az 53.00J holdas nagybirtokos 1140 pengő jövedelmi adót fizet, Simon György beregi kisgazda 125 pengő jövedelmi adót fizet, Petri Sándor 52 holdas kisgazda 352 pengő jövedelmi adót fizet; és amikor Simon György 90 holdas kisgazda évente a költségekkel, behajtási illetékekkel, kamattal körülbelül 1500 pengőt fizet, (Egy hang balfelől: Tőzsdeveszteség nélkül!) Petri Sándor évente 2000 pengőt i'izet 52 hold után, a 40 000 holdas Erdődy Sándor, akinek családja tudomásom szerint a magyar nemzet történelmében ezeken az adatokon kívül sehol sincssn megörökítve, akinek a segítségét sehol sem látjuk, amikor a nyomorúságba jutott magyar nemzeti társadalmon lendíteni kell, amikor Magyarország nagybirtokosai majdnem semmit sem adtak a revíziós ligára éis a nemzetközinek mondott magyar munkásság 50.000 pengőt áldozott, (Pakots József: Jellemző!), akkor ezek olyan viszonyok, amelyek ellen lázadni kell, (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Történelmi arisztokrácia! — Malasits Géza: Nem adózik és nem áldoz!) ez a 40.000 holdas nagybirtokos 1506 hold után Jánosházán fizetne HQ'ól pengő adót, de nem fizeti, mert vásárjog címén neki fizet a község majdnem 1500 pengőt akkor, amikor a vásárjog címe még igazolva sincs. (Zaj a baloldalon.) T. Ház! Ezeken a dolgokon segíteni kell. Ezeken méltóztassanak sürgősen, három hónap alatt segíteni, mert mi ezt tűrni nem fogjuk. (Pakots József: Ez Augias istállója. Méltóztassanak kitisztítani. — Malasits Géza: Ez a magyar adórendszer!) Amikor én ezt mondom, méltóztassék megengedni, hogy a legnagyobb tisztelettel említsem , az államtitkár- úr nevét, akinek magyarságáról, jószándékáról teljesen meg vagyok győződve és aki százszor bebizonyította, hogy igaz magyar ember, aki százszor bebizonyította azt is, hogy szíve van a kisemberhez. De itt nem egyénekről van szó, itt a rendszerről van szó és ez az államtitkár, ey a legigazabb magyar ember is, kell, hogy bűnösévé, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Cinkosává!) valósággal 'bűnsegédjévé váljék ennek a rendszernek, csak azért, mert a rendszer hibás, mert a rendszernek olyan gyökeres hibáig vannak, amelyeket tovább vinni nem lehet és amelyek mellett a magyar nemzetet és a magyar nemzeti társadalmat fenntartani nem lehet. Kérem a t. kormányt és kérem az államtitkár urat, hogy sürgősen vizsgálja meg először a legsürgősebb, a legigazságtalanabb dolgokat az adózás terén. Másodszor próbálja leírni azokat az adókat, amelyek nem az illetők hibájából emelkedtek olyan magasra, hogy elborítják az adóalanyt, hanem a mi egész gazdasági és társadalmi berendezkedésünk következtében. Találjon módot arra, hogy leírassanak ezek az adók legalább részben és igazságosan. Végül pedig sürgősen hozza ide a pénzügyi kormányzat az egész magyar adózásnak reformját. Ezt kívánom, ezt követelem a magyar nemzet nevében. (Taps a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr kíván válaszolni. Vargha Imre államtitkár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Zsilinszky igen t. képviselőtársamnak interpellációjára válaszolva, méltóztassék megengedni, hogy legelőször is azt említsem fel, hogy ilyen módon egy-egy adóív végeredményeinek közlésével tiszta képet kapni ezekről a kérdésekről nem lehet. (Kun Béla: De ez a gyászos tükre az egész rendszernek.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Nagyon kérem t. képviselőtársamat, legyen szíves egyszer velem együtt ezeket az adóívekt megtekinteni, annak egyes tételeit velem együtt átvizsgálni és akkor meg vagyok róla győződve, hogy ezek a ma olyan szörnyűségesnek látszó dolgok meg fogják találni a maguk magyarázatát. (Malasits Géza: Nem magyarázat keli ide!) Valahol hibának kell lennie. (Malasits Géza: Az adórendszerben van hiba, mert védi a nagybirtokot, a szegény embert pedig agyonnyomja. — Kun Béla: Azért, hogy ilyen állapotok vannak Magyarországon, valaki mégis felelős.) Hogy csak egy dologra mutassak rá, egy egyholdas földbirtoknak földadója a legrosszabb esetben sem lehet három-négy pengőnél több. (Zaj balflol. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem a földadó a baj, hanem a többi sallang!) Ki van zárva, hogy annak akkora sallangja legyen, bár elismerem, hogy egyik-másik községben a községi pótadó olyan magas, hogy eléri az állami adónak kétszeresét, háromszorosát. (Lázár Miklós: Négyszeresét!) Ilyen körülmények között sem tudom azonban elképzelni azt, hogy egy egyholdas földbirtok, egy egyszobás kis házzal száz pengőt meghalaldó adóval volna megróva, ha nem volna az illetőnek valami más olyan foglalkozása, amelyről itt szó nem esett (Zaj balfelől, — Lázár Miklós: Talán főispán?) úgy, hogyha ezeket átvizsgáljuk, ezeknek a nagy tételeknek jelentékeny része sokkal enyhébb színben fog látszani. Természetes azonban, hogy bár ezeknek a tételeknek helyessége, jogossága kérdésében annak idején jogorvoslatokkal élhetett volna, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem ismerik a törvényt!) és ennélfogva az kijavítható is lett volna (Lázár Miklós: Honnan tudja a törvényt az a sok egyholdas kisgazda?) ... ha megengedi, képviselő úr, talán én is mondok valamit, (Halljuk! Halljuk!) ... én már a múlt esztendőben gondoskodtam arról, hogy ilyen esetekben a jogorvoslati terminusok ellenére is az ilyen hibák kikorrigáltassanak, felülvi zsgáltassanak. Természetes dolog azonban, hogy ezt nem úgy lehet megcsinálni, hogy talán a pénzügyminisztérium országszerte bizottságokat küld ki, minden egyes adóizetőhöz elmegy és szépen megkéri, hogy mutassa az adókönyvét, hadd javítsák ki, hanem mégis az adózónak kell az ő panaszával a hatóságokhoz eljönni, amely hatóságok a nyilvánvalóan helytelen 67*
