Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-39

468 Az országgyűlés képviselőházának Sí kivetéseket feltétlenül korrigálni fogják. És ha még azok után is maradna panasz, én hálásan köszönöm t. képviselőtársamnak azt az elismerését, hogy ilyen esetekben igyekszem segíteni, ezt ezentúl is meg fogom tenni és minden igazságtalan, helytelen kivetést korrigáltatni fogok. (Helyeslés.) Hogy most minden adókivetést és minden adóhátralékot végjgvizsgaltassak, azt — remélem — nem méltóztatik tőlem kívánni. A bajok különben — amint el is méltóztatott ismerni — nem is az állami adóknál, hanem az állami adókhoz tapadó különféle autonom szogáltatásokban vannak. (Zaj.), amelyek mérséklésére a kormány más téren is igyekszik. Amit itt méltóztatott mint egy hihetetlen dolgot felhozni, hogy Pallavicini őrgróf jövedelmi adója 1140 pengő és 87.700 pengőt fize^ tett ki öccsének, ez éppen magyarázata az ő alacsony adójának, mert ekkora terhe van, amely után más fizeti ki Magyarországon az adót. Ugyanazon összeg után két adózónál adót szedni nyilvánvalóan nem lehet. (Zaj. — Propper Sándor: Csak át kell adni az öcskösnek az adóalapot, akkor adómentes!) T. képviselő úr azt kívánja, hogy a már eleve behajthatatlannak látszó adók törlését rendeljem el. Adót nem azért vetünk ki, hogy azután azt mindjárt töröljük. (Kun Béla: De ha nem bírja fizetni!) Az adókivetésnél megvannak minden adózónak a maga jogorvoslati eszközei, az igazságtalan kivetések ellen védekezhetik; ha azután bekövetkeznek olyan körülmények, amelyek a behajtást lehetetlenné teszik, ezt mégis csak az arra hivatott és a törvény szerint megszabott módon kell megállapítani. A behajtás megkísérlése nélkül azt mondani, hogy: ezt úgy sem tudom behajtani, nem is kísérletezem vele, — ez odavezetne, hogy Magyarországon rövidesen senki sem fizetne adót. (Propper Sándor: El fognak odáig érkezni!) A megfelelő fórumokon kell tehát keresztülmenni. De erre is éppen a múlt esztendőkben történt már egy lényeges intézkedés, amelynek alapján ezután is dolgozhatunk, amikor — igen jól méltóztatnak tudni — az egész országban több mint 16 millió pengő adó törlését rendeltük el. Ezt azonban egész rendszerré tenni megint arra az eredményre vezetne, hogy senki nem fizetne adót, hagyná felgyülemíeni* a hátralékot, mondván, hogy nem bírom többé megfizetni, ' tehát tessék az egészet törölni. Az ilyen intézkedések az állam létét veszélyeztetnék és én minden szeretetem és minden jóérzésem mellett, amellyel a kisemberek iránt viseltetem, sem tudok erre nézve ígéretet tenni és erre módot találni. Ami végre egész adórendszerünk megreformálását illeti» soha alkalmatlanaibb,, kedvezőtlenebb idő új adóreform behozatalára még nem volt, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az utolsó óra! Egész Európában védik a létminimumot!) mint a mostani idő. A mai időkben adóreformot keresztülvezetni arra az eredményre vezetne, hogy az államháztartást, magát az államot teljesen elpusztítanók vele. Űj reformokkal most jönni tehát teljesen lehetetlennek tartom. Ezt csak nyugodt, rendes időkben lehet megtenni, akkor, t amikor állandóság bizonyosság van a gazdasági életben. A mai időkben egyebet tenni, mint hogy a kiáltó igazságtalanságokat megszüntetjük vagy ilyen gazdasági lehetetlenülések esetén adótörléseket engedélyezünk, nem lehet. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobb felől.) . ülése 1931 december 16-án, szerdán. Elnök: Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy az államtitkár úr iránt való teljes tiszteletem mellett sem vagyok abban a helyzetben, hogy a választ elfogadjam. Nem fogadhatom el semmi körülmények között sem, mert igaz, hogy az áliamtitkár úr talán abban a helyzetben, amelyben van, nem igen adhatott más választ, — cmert hiszen egy ilyen adóreform tudtommal a kormányt ma nem érdekli és nem foglalkozik vele — én azonban nem hiszem, hogy e nélkül az adóreform nélkül a régi magyar adómorált még egyszer komolyan helyre lehetne állítani. Ahányszor én akármelyik faluban, az ország akármelyik részében megjelenek, mindenütt azt hallom egészen sztereotip módon: uram, mi tudjuk, hogy adót fizetni kell — és akármennyire állítja is a kicsinyes fináncgondolkozás, hogy a magyar ember nem szívesen fizet adót, én azt állítom, hogy a falusi ember nem szereti a terhet, a falusi ember irtózik az .adósságtól, tehát hogy az adósságtól szabaduljon, igenis fizet, ha lehet. Ezek az adóívek is azt bizonyítják, hogy ezek a szerencsétlen emberek, amikor tudtak valamit összeadni, fizettek és fizetnek. Ma 'azonban képtelenek rá. Én szerintem nemcsak az illető fizetőképességét ássa alá ez a felesleges henye teher és igazeágtalanságérzet, amely mindig Jnagyobb és nagyobb erővel lép fel az ő lelkében, hanem lelkét is megmérgezi, azt a gondolatot is erősíti benne, hogy: azért sem fizetek. Én soha ahhoz a kicsinyes és silány demagógiához nem nyúltam a falu népével szemben, hogy azt mondtam volna nekik: emberek, ne fizessenek adót, — ellenkezőleg azt mondtam, hogy amíg ez a törvény, addig minden erejét megkell feszítenie minden embernek, hogy eleget tegyen törvényes kötelezettségének. De méltóztassanak belátni, hogy ilyen kamatviszonyok mellett, ilyen eladósodottság mellett, ilyen árviszonyok mellett (Kun Béla: Ilyen túladóztatás mellett!) a kisemberek vagyonának, a; kisexiszteneiának, a létminimumnak ilyen csökönyös tiprása mellett nem is fizethet adót. Pontosan a fordítottja történik CsonkaMagyarországon — sajnos, történt Nagy-Magyarországon is — annak, mint Franciaországban. Franciaországban az első a kisember és a létminimum biztosítása, nálunk minden teher a kisembereken nyugszik. (Zaj a báloldalon.) Én hálás köszönettel veszem Vargha t. képviselőtársamnak és államtitkár úrnak azt a kijelentését, hogy hajlandó velem átnézni ezeket az adóíveket. Hiszem is, hogy azokat a dolgokat, amelyek egész nyilvánvalóan igazságtalanságok, ki fogja küszöbölni, valamit mindenesetre fog tenni, jóakaratában nem kételkedem; de nemcsak ezekről van szó. Itt egész Magyarország lakosságáról van szó és azok az adatok, amelyeket a Dunántúlról, Biharból, Beregből hoztam, nem kivételes dolgok, nekem nagy halom hasonló .adóíveim vannak, ezeket nem is rendszeresen, nem is valami különös szempont szerint, hanem egyszerűen minden válogatás nélkül hoztam ide a törvényhozás elé. Hiszen az egész világon ilyen kiegyezési gondolat érlelődik meg a rettenetes eladósodott adósok és a hitelezők között. Nemzetközi vonatkozásban és nemzeti vonatkozásokban egyaránt elképzeli az államtitkár úr, hogy