Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-39
Az országgyűlés képviselőházának 39 azok a szellemileg és gazdaságilag igazán felkészült erők, akik tisztán látják a magyar agrárdemokráciának és a magyar gyáriparnak szerves összefüggéseit és tudják, hogy a magyar mezőgazdaságot nem lehet, nem- szabad ezekkel az árakkal és ezekkel a privilégiumokkal tovább sanyargatni, hanem elsősorban nekik kell odaáll aniok, hogy a magyar mezőgazdaságot még áldozatok árán is az ő privilégiumaik leépítésével is, .kiemeljék abból a teljes csődből, abból a teljes megrekedtségből, amelyben a falu népe és a falu dolgozó társadalma, a mezőgazdaság ma vesztegel. (Mojzes János: Kiszívták belőlük a vért is! — Jánossy Gábor: Most máskép lesz, mert Gaal Gaston kezet fogott Fenyő Miksával! — Zaj!) Nekem Fenyő Miksának itt elmondott beszéde ellen nemcsak hogy nincs kifogásom, (Jánossy Gábor: Aláírom én is! — Kun Béla: Nincs a pártunkban kartellvezér, mint ott van! — Jánossy Gábor: Ne tessék rám mutatni, én semmiféle vezér nem vagyok! — Zaj ) hanem éppen ő rá akarok mutatni, mint aki a túlsó oldalon vilákosan nemcsak hogy meglátta, hanem bátran meg is mondotta ezt a szerves Összefüggést a mezőgazdaság és az ipar érdekei között. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Van még egy dolog, amelyben Magyarországon tovább kell menni, mint Németországban, és ez az általános teherrendezés. (Ügy van! Ügy van!) Ha méltóztatnak megnézni három esztendő óta a magyar gazdaembernek, a magyar zsellérnek az adóíveit, valamint az eladósodásnak azt a fokát, amelybe a 14—18—20 százalékos kölcsönök révén, e miatt a gyaláza'tos uzsora miatt jutott a magyar föld népe, akkor rájönnek arra, hogyha Németországban az elbavidéki gazdák számára teherrendezést kell csinálni, akkor annál inkább kell a magyar gazdák számára itt. (Mojzes János: Nálunk az egész ország Elbavidék!) Ezt a teherrendezést sokáig elodázni nem lehet. Ez a teherrendezés érdeke magának a gazdasági életnek is, mert ha nem következik el a hitelezők és az adósok között egy becsületes kiegyezés, akkor az egész gazdasági élet meg fog állani (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és a moratórium kimondása nélkül is beáll egy olyan moratórium, amely a gazdasági halállal egyenlő. Ha az egész országban, az egész viágon ez a kiegyezési gondolat lesz úrrá nemzetközi vonatkozásban is, akkor egy olyan országban, ahol a kapitalizmus sokkal tovább ment a kisember, a kisexisztencia és a védtelen mezőgazdaság kiuzsorázásában, mint Európa bármely más országában, itt még inkább szükség van erre a kiegyezésre; és szükség van elsősorban, merném mondani, legalább is párhuzamosan a mezőgazdasági lakosság, a falu népe mellett éppen a kapitalizmus érdekében, annak a kapitalizmusnak érdekében, amely nem képzeli el és nem hiszi azt, hogy a kapitalizmus semmi más, mint lopás. Annak a kapitalizmuismak jegyében, amely a kapitalista gazdasági rendben olyan életformákat lát, amelyek termelési erőt képviselnek. A kapitalizmusnak tisztességes és a jövő szempontjából is nélkülözhetetlen fogalmazása és e kapitalizmus megmentése szempontjából van legalább anynyira szükség erre a kiegyezésre, erre az egyetemes teherrendezése, mint a falu szempontjából. (Üav van! Ügy van! — Mojzes János: Majd ha meglesz az összeférhetlenségi törvény, akkor a kapitalizmust is meg lehet fékezni!^- Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. HL ülése 1931 december 16-én, szerdán. 449 Az pedig meglesz! — Jánossy Gábor: Januárban megszavazzuk! — Friedrich István: Minden "rendbejön tavaszra! — Jánossy Gábor: Kégen követeljük! — Büchler József: Majd megbuktatják Zsitvayt! — Zaj.) Mnok: JBüohier József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (rriedrich István: Nem engedjük Zsitvayt megbuktatni, akármit csinálnak!) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Méltóztassanak megengedni, hogy még a kormány ,és éppen az igazságügyniiniszter úr tervbevett reformjai szempontjából is megállapítsam azt. hogy a legjobb szándékú reformok, — mint ahogy a nnniszter úr már Ihozott is a törvényhozás elé értékes és komoy, az ellenzék által is elismert törvényjavaslatokat — az egyes reszortok reformtörekvései szempontjából is feltótlenül áll az az igazság, hogy ezeket a reformokat nem lehet külön-külön megoldani. Lehetetlenség, hogy amikor az igazságügyminisztérium komoly reformjavaslatokat hoz ide, akkor a többi minisztériumok (Mojzes János: Elgáncsolják!) vagy elgáncsolni próbálják, vagy pedig a maguk hatáskörében egyáltalán elzárkóznak ezekkel a reformokkal szemben. Sőt állítom azt, hogy éppúgy (Mojzes János: A pártban a hosszúnyakú zsiráfok gáncsolj ák el ! - Zaj.) mint a kartelitörvény, amely nagyon komoly tanulmány alapján létrejött törvény, s amelyet már abból a szempontból is élvezettel olvasott az ember, hogy végre-valahára egy jól fogalmazott törvény, lehetetlenné vált: továbbra is lehetetlenné válik mindaddig, amíg ehhez a reformhoz, ehhez a reformgombihoz hozzá nem szabjuk az egész magyar élet kabátját, átreformálását. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Mojzes János: Amíg kartellkijárók lesznek! — Jánossy Gábor: Kik azok, tessék megnevezni! — Büchler József: A kartellvezérek! — Zaj.) Elnök: Ismételten kérem a képviselő ura»kat, méltóztassanak csendben maradni. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat mindkét oldalon, maradjanak csendben. (Büchler József: A 33-as bizottságban kik vannak?) Büchler József képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. (Mojzes János: Van, aki egymaga 30 kartellben ül benn!) Mojzes János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Jánossy Gábor: Harminc helyen nem ülhet egyszerre!) Jánossy Gábor képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Állítom, hogy ez a törvényhozás pontosan olyan történelmi dátum elé érkezett, mint az 1848-as törvényhozás annakidején, amely látván azt, hogy nem tud kitérni egyfelől az Európa akkori reformtörekvései következtében megnyilvánult egyetemes •' demokrata szempont szorítása élő), másfelől józan magyar ésszel belátván azt, hogy ezeket a reformokat nem lehet tovább elodázni, nem várta meg a tömegeknek alulról jövő kényszerítő nyomását, hanem maga csinálta meg felükről, okosan, ezeket a reformokat. Ennek a törvényhozásnak munkájához is akkor adja meg, meggyőződésem szerint, maga az Úristen is az ő áldását, ha a történelmi időknek ezt a parancsszavát idejében meghallja és végrehajtja. Ezeket a reformokat, az egész magyar társadalomnak és államnak teljes átreformálását meg kell csinálni rövidesen és sürgősen, mert ha nem, akkor jönnek azok az erők, amelyek nem fogják ezt a reformot a magyar nemzet egyetemes szempontjai szerint, 65
