Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-39

450 Az országgyűlés képviselőházának $9. ülése 1931 december 16-un, szerdán. hanem a tömegszenvedély éknek vak , vezetése alatt megoldani, ezt pedig nem akarják önök, ezt nem akarjuk mi, ezt nem akarják a szociáldemokraták sem. Itt van tehát az idő, hogy összehangoljuk a mi felfogásainkat. Mi is hajlandók vagyunk önökkel együtt működni, de akkor lássa be a t. túloldal, hogy ennek a kicsinyes «konzervatív politikának» — hogy idézőjelek között mondjam — vége van és azt nem lehet tovább csinálni. Térjenek át az urak egy komoly, átfogó reformpolitikára és adjanak módot arra, hogy pártkülönbség nélkül, a pártkeretek hangsúlyozása nélkül Magyarországnak legkiválóbb koponyái, gazdaságpolitikusai, politikusai ezt a reformtervet, ezt a kibontakozási tervet megalkothassák és^ megvalósíthassák, amelynek ebben az országban még mindig óriási többséget lehet szerezni a felforgató erőkkel szemben. A törvényjavaslatot nem fogadom, el. (Taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Vázsonyi János. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : A tanácskozóképesség megállapítása céljából intézkedni fogok a Házban tartózkodó képviselő urak megjelenése iránt. Méltóztassék beszédét megkezdeni és ha öt perc múlva sem lennénk tanácskozóképes számban, az ülést felfüggesztem. Vázsonyi János: T. Ház! En úgy érzem, hogy a tanácskozóképesség megállapításának kérésével, miután utolsónak vagyok tudomásom szerint a vitához feliratkozva és utánam a szavazás következik, szolgálatot teszek a többségi pártnak is. Ezenfelül megállapítani kívánom azt is, azon érdeklődés folytán, amely a javaslat vitájánál megnyilvánul, hogy úgy látszik, az érdektelenek csoportja került többségre az egész parlamentben, miután az érdeklődés teljesen távol áll ennek a javaslatnak tárgyalásától. (Simon András: Legalább a demokratákat be kellett volna hívni erre a beszédre!) Megvan az okuk rá, hogy távolmaradjanak. (Friedrich István: Közgyűlés van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Vázsonyi János: T. Ház! A javaslathoz három szempontból kívánok hozzászólni. Három szempontot óhajtok felemlíteni. Az első szempont, amellyel a Képviselőháznak érzésem szerint feltétlenül foglalkoznia kell, az a nagy jelentőségű és nagy fontosságú beszéd, amelyet az^ Omge. közgyűlésén vasárnap gróf Somssieh László mondott el. Ennek a beszédnek négy mondatára szeretném felhívni a t. Ház figyelmét ] és ehhez a négy mondathoz szeretném megjegyzéseimet

t megtenni. Az Omge. elnöke, gróf Somssieh László azzal kezdte felszólalását, hogy számos vidéken olyan az inség, hogy sem vetőmagra, sem a lakosság élelmezésére nem telik. T. Ház! Ez a megállapítás, sajnos, igaz, valamennyien tudjuk, hogy a legnagyobb nyomorúság és inség van úgy a vidéken, minjt a városokban. Amikor azonban mindezt tudjuk, ennek ellenére semilyen intézkedést nem tapasztalunk ennek feljavítására és megsegítésére. Megtörténik az, hogy a Képviselőházban, itt bent, sorban minden oldalról felállnak a képviselő urak, beszédeket mondanak, gondolatokat vetnek fel, néha-néha úgyszólván programmot adnak, azonban ennek az intézkedésekben semminemű foganatát nem látjuk. Az egész ország tele van tépelődő emberekkel, akik azon gondolkoznak, hogy lehetne valamiképpen segíteni a nép nyomorúságán. Sorban látjuk megjelenni X és Y brosüráját, elgondolását, amivel azonban hivatalos helyen senki sem foglalkozik, nem történik semmi, hogy tényleges megbeszélés folynék arról, hogyan és mikép lehetne segíteni. A sajtó megteszi a maga kötelességét. Amint Zsilinszky Endre t. képviselőtársam idézte Csetényinek, a kitűnő közgazdásznak írásait a Pesti Hírlapból, ugyanúgy idézhetném Kóbor Tamás kitűnő cikksorozatát az Újságból, azonban mindez visszhang nélkül marad épúgy, mint ahogy a «Magyar pengőért magyar árut» mozgalomból nem lett hivatalos mozgalom, holott annak is a régi Tulipán-mozgalommá kellett volna fejlődnie. Amikor azt látjuk, hogy a mi szavunk, valamennyiünk szava, nem ér végeredményben semmit sem, hogy semilyen útmutatás és semilyen segítség nem jön, akkor nem tudom elképzelni, hogyan lehet valaki bizalommal olyan programm iránt, amelyet nem ismer, mert ilyen programm ebben a Házban, mióta együtt van, még el nem hangzott. Elnök: A képviselő úr beszédét félbeszakítom, hogy megállapítsam a Képviselőház tanácskozóképességét Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevőket megszámlálni. Frey Vilmos jegyző: (megszámlálja a jelenlévő képviselőket) 46! Elnök: 46 képviselő úr van jelen, ennélfogva a Ház tanácskozóképes. Szíveskedjék a szónok úrnak beszédét folytatni. Vázsonyi János: Azt mondja Somssieh László gróf^ többek között az Omge. vasárnapi közgyűlésén mondott beszédében és ez a. második mondat, amellyel foglalkozni kívánok, — hogy (olvassa): «Reméljük, hogy az állam nem lesz tovább a Futura bankárja, mert az állam pénzével finanszírozott részvénytársaság nem csinálhat sorvasztó konkurrenciát a mezőgazdaság pénzén létesített szerveknek.» Ez ugyanaz a gondolat, amelyet nagyon sokszor hangoztattunk már erről az oldalról, ez ugyanaz a gondolat, amelyet a magam szerény személyében ils felvetni bátor voltam a miniszterelnöki jelentés feletti vitában, amikor szólottam azokról a szövetkezetekről és állami üzemekről, amelyek az állam szubvenciója által tartatnak fenn, mint mezőgazdasági üzemek, a mezőgazdaság érdekei ellen s mint kereskedelmi üzemek az iparral és kereskedelemmel szemben. Le akarom csak szögezni azt, hogy a leghivatalosabb helyről, az Omge. elnöki székéből is megállapították, hogy a Futura az állam bankárja, szemben a mezőgazdák és a legális kereskedelem érdekeivel. T. Ház! A harmadik mondat, amelyet a legfontosabbnak tartok Sommsich gróf beszédében, a következő. Azt mondja az Omge. elnöke (olvassa): «A birtokforgalom a szabadság jegyében induljon meg, lesz 'bőven eladó birtok az országban, csak legyen vevő és pénz. Fel kell szabadítani a föld bérbeadásának jogát. Nem lehet továbbra is mindenféleképpen megakadályozni a magántulajdonnal való szabad rendelkezés jogát.» Annakidején, amikor az Ofb.-ről szóló javaslatot legelőször tárgyalta annakidején a nemzetgyűlés, amikor a földbirtokrendezés megindult, — amelyről elmondható, hogy ha a föld Isten kalapja, ez a rendelkezés semmi esetre isem bokréta rajta — akkor, amikor erről az oldalról felvetették ezeket a gondolatokat, amelyeket gróf Somssieh László vet ma fel, azokat, akik ezeket a gondolatokat hir-