Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. listapártból. Tehát a zsebében volt az igen t. képviselő úrnak az írás, mely szerint Revuczky József üdvözölt engem a banketten és ennek ellenére a Házban azt mondotta, hogy a független kisgazdapárt jelöltje, Kevuczky Béla nem üdvözölhetett engem, tehát valótlant állítottam. Ennek következtében, miután nem akarom a Ház idejét ilyen személyes kérdésekkel igénybevenni, mert sokkal komolyabb időkben élünk, megállapítani kívánom csak azt, hogy először Büchler képviselő úr tudatosan valótlant állított, másodszor megállapítani kívánom azt, hogy annak a szociáldemokratapártnak, amelyik dehonesztálónak tartja azt, hogy különböző pártállású magyar emberek egymást üdvözöljék és kezet fogjanak egymással, annak a szociáldemokratapártnak, amelyik az országnak ezekben a válságos óráiban nem az egységet, nem az összetartást akarja, hanem széthúzást és osztálygyűlöletet hirdet, annak a szociáldemokratapártnak, amelyik nem is magyar, hanem csak magyarországi szociáldemokratapárt. (Propper Sándor: Ez a fő slágerei — Kabók Lajos: Ezt Marton Béla mondja!) Ezekben a sorsdöntő órákban nincsen meg a létjogosultsága. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Elnök: Büchler képviselő úr a házszabályok 143. §-a alapján kért szót A szót a képviselő úrnak megadtam. Büchler József: T. Képviselőház! En sem akarom a t. Képviselőház idejét hosszan igénybevenni ezzel az egészen apró-cseprő üggyel. Mi a szociáldemokratapárt részéről szükségesnek tartottuk leszögezni itt a parlament nyilt színe előtt azt, hogy valótlan, mintha Marton Béla képviselő úr bankettjén a szociáldemokraták részéről szociáldemokrata őt felköszöntötte volna. Tudniillik ezt mondtam. Ezt mondta beszédjében; ezt fel is olvasta, hogy a szociáldemokraták részéről őt a banketten üdvözölték. (Marton Béla: Nem azt mondtam, hogy a párt nevében! A helyi szociáldemokraták részéről!) Hogy a helyi szociáldemokraták részéről őt üdvözölték. Ezzel szemben állítottam én azt, hogy Marton Béla képviselő úr, amikor azt mondotta, hogy a helyi szociáldemokraták részéről őt üdvözölték, valótlant állított, azért, mert ez a Revuczky, aki őt ott üdvözölte, — akár Béla, akár József (Marton Béla: Nem egészen mindegy! Tudatos beállítás!) — kilenc esztendő óta nem tagja^ a szociáldemokratán ártnak, őt tehát a szociáldemokraták részéről^ nem üdvözölhették. Ennyit kívántam elmondani. Elnök: Marton Béla képviselő úr kíván szólni. (Dinnyés József: Nagyon fontos dolgok ezek. — Propper Sándor: TIgylátszik, az uraknak fontos!) Marton Béla: T. Képviselőház! Van szerencsém röviden a következőkben válaszolni a t. képviselő úr felszólalására. Vagyok bátor bejelenteni, hogy ma reggel a következő levelet kaptam. (Olvassa): «Nyilatkozat, mely szerint alulírott Revuczky József, a Magyarországi Szociáldemokrapárt alberti-irsai helyi csoportjának tagja és megalapításában tevékeny részese, ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy a folyó évi november hó 9-én Albertin megtartott banketten, mint a munkásság felszólalója üdvözöltem Marton Béla urat mint képviselőnket» (Egy hang jobb felől: Ki kell csapni a pártból! — Derültség a jobboldalon. — Kiss István: A vidék megtagadja a központot! — Büchler József: Ezret produkálok ilyent!) «és mint régi szocialista, azon szilárd meggyőzőébe 1931 december 12-én, szombaton. • 373 désemnek adtam kifejezést a képviselővé történt megválasztása előtt szerzett tapasztalatok alapján, hogy a mai gazdasági helyzetben saját pártom képviselője sem tudná érdekeinket nálánál jobban képviselni. Kelt Albertin, 1931. XII. 11.» Nem beszéltem vele, itt voltam tegnap Budapesten; ő küldte ezt a levelet sajátkezű írásával és sajátkezű aláírásával, két tanú által igazolva, hogy ő még most is tagja a helyi szociáldemokratapártnak. A t. képviselő úrnak az a levele előbb kelhetett, mint ez a tegnap este keltezett levél. Elnök: Büchler képviselő úr kíván szólani. Büchler József: Csak néhány pillanatra kívánok felszólalni. Hogy Revuczky a képviselő úrnak mit ír és mit nem ír, az engem e pillanatban egyáltalában nem érdekel, mert a szociáldemokratapártnak adminisztrációs úton módja van minden pillanatban megállapípítani azt, hogy ki tagja a pártnak és ki nem tagja. (Zaj.) Mi vagyunk hivatva megállapítani, hogy a pártnak tagja-e Revuczky vagy nem. (Egy hang jobbfelől: Aki üdvözli, az nem tag, aki nem üdvözli, az tag! — Derültség jobbfelől.) Revuczky, amikor önt üdvözölte, nem volt tagja a pártnak. Ezt állítottam és állítom most is. Elnök: Most pedig áttérünk az interpellációkra. Sorrend szerint első Propper Sándor képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz. Tekintettel arra, hogy az interpellációs jog fontos alkotmánybiztosíték, tekintettel továbbá arra, hogy ezt az alkotmánybiztosítékot a kormány feltűnően közönyös magatartása az utóbbi időben ,illuzóriussá tette, ami a legutóbbi interpellációs napon (december 2-án) abban jutott kifejezésre, hogy a bejelentett interpellációk „nagy^ száma ellenére, a kormány tagjai tüntetően távolmaradtak- illetve eltávoztak, kérdem a kormányt: fL Hajlandó-e a kormány megnyugtatni a parlamentáris alapon álló közvéleményt abban a tekintetben, hogy a parlamentáris alapelveket maga is komolyan veszi és tiszteletben tartja? 2. Hajlandó-e a kormány ennek^ megfelelően a képviselők interpellációs jogát respektálni és ezt azzal kifejezésre juttatni, hogy a meginterpellált miniszterek az interpellációkat mindenkor meghallgatják és a házszabályok idevonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a választ megadják? Budapest, 1931 december 3-án. Propper Sándor s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! December 2-án, egy szerdai napon, Budapesten nagy antiparlamentáris demonstráció volt. r Nem a bolsevisták és nem a fasiszták rendezték ezt az antiparlamentáris tüntetést, tehát nem az antiparlamentáris alapon álló szélsőségek, hanem a mélyen t. kormány. Interpellációs nap volt és a képviselők, akiknek kérdeznivalójuk volt a kormánytól, interpellációkat jegyeztek be az interpellációs könyvbe, a házszabályoknak megfelelő módon, természetesen r azzal a szándékkal, hogy bejegyzett interpellációjukat el is mondják és arra feleletet vártak. Amikor át kellett volna térni az interpellációkra, mindenki ámul ás ára és megdöbbenésére, azok az igen t. miniszter urak, akik véletlenül itt vol54*
