Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

374 Az országgyűlés képviselőházának 37, tak a Képviselőházban és jelen voltak a teremben, tüntetően hátat fordítottak a teremnek és kifelé indultak, úgyhogy az interpellációk tömege ellenére, egyetlen egy miniszter úr sem volt jelen. így az interpelláló képviselő urak szükségét látták annak, hogy interpellációiktól elálljanak, nem akarták magukat nevetségessé tenni és komolytalanná tenni azt az egész munkát, amelyet el akartak végezni. T. Képviselőház! Nem csodálkozom azon, hogy a kormány az interpellációs jogot, mint 6&y parlamentáris eszközt és mint alkotmányjogi biztosítékot negligálja. Végtére egy rendszer, amely fütyül az egész demokráciára és az egész parlamentarizmusra, nyugodtan fütyülhet annak részeire is, mi azonban nem va©yumk hajlandók ezt ilyen könnyedén tudomásul venni és ebbe beletörődni. Mi az interpellációs jogot fontos alkotmánybiiztosítéknak és a parlamenti munka elengedhetetlen részének tartjuk. Lehet ugyebár, hogy mi ebben a felfogásunkban naivak vagyunk és lehet, hogy a nyíltan parlamentáris, titokban ellenben antiparlamentáris parlament és kormányzópárt minket ezért befelé lemosolyog, mi azonban ezzel sem törődünk. Mi, ameddig itt vagyunk, teljes mértékben teljesíteni akarjuk kötelességünket és azt a lehetőséget, amely számunkra kínálkozik, még a mai összezsugorított lehetőségeket is, igenis ki akarjuk meríteni, közérdekből, az ország dolgozó népének védelmében. Mi úgy látjuk, hogy az interpellációs jog nem egészen fölösleges valami és ez nem véletlenül került bele a törvénytárba. Mi úgy látjuk, hogy az interpellációs jog kapcsolat az élet és a parlament között. Még ennek az álparlamentnek is szüksége van az interpellációs jogra, különösen a mai igen nehéz és súlyos időkben. Nagyon fontos kérdések kerülhetnek interpellációk alakjában a Képviselőház elé. December 2-ára is egész sereg nagyon fontos interpelláció volt bejegyezve és az ellenzék nem vádolható azzal, hogy ok nélkül akarná fecsérelni a saját idejét, a kormány és a Képviselőház idejét és haszontalan kérdésekkel járulna a Képviselőház elé. Az egész idő alatt, méltóztassék megfigyelni és mérlegelni, azok a kérdések, amelyeket a képviselők idehoztak interpellációk alakjában, igenis r fontos kérdések, amelyeket ide kellett hozni és amelyekre a kormánynak kötelessége lett volna válaszolni. Ha nincs sérelem, ha nincs panasz, ha nincs észrevétel, a képviselő nem interpellál, mert neki sem valami különös gyönyörűség interpellációkat előterjeszteni és elmondani; de ha van sérelem, van jogos panasz, akkor tessék viszont a kormánynak a ráeső kötelességet teljesíteni. Tessék a mélyen t. kormánynak a Képviselőházban jelen lenni interpellációs napokon és tessék az interpelláló képviselőknek rendelkezésére állani. Legyenek itt a miniszter urak, ezt követeli az ő közjogi állásuk, ezt követeli a parlamentarizmus. Ismétlem, nem véletlenség az, hogy az interpellációs jog bekerült a Parlamentarismus attribútumai közé. Az 1848. évi III., tcikk 29. §-a azt mondja (Olvassa): «A miniszterek az országgyűlés mindegyik táblájánál annak kívánatára megjelenni és a kívántató felvilágosításokat előadni tartoznak.» Az interpellációs jog kérdéséből eredő kötelesség egy része tehát a képviselőket illeti, akik azonban, ha ezzel élni akarnak, igen sokszor beleütköznek a kormány kötelességmulasztásába. Tessék elképzelni annak a képviselőnek helyzetét, aki az élettel kapcsolatot tartván, az élet problémáit megfigyelheti és bizonyos kérdéseket ki- ' ülése 1931 december 12-én, szombaton. van a Képviselőház .színe előtt, tehát az ország színe előtt tisztázni. Tessék elképzelni annak helyzetét, aki szorgalmasan összehordja az anyagot, az adatokat s amikor közérdekből idetárja, várja rá a megnyugtató felvilágosításokat és tátongó miniszteri székeknek kénytelen beszélni. : Ha a kormány és a kormányzó párt a maga ténykedéseivel, cselekvéseivel, a maga merev ragaszkodásával az álparlamentáris rendszerhez is, arról tesz tanúságot, hogy antiparlamentáris alapon áll, tessék megengedni azt és tessék örülni annak, hogy van még ebben az országban réteg, amely parlamentáris alapon áll, amely bízik abban, hogy talán forradalmak nélkül is, parlamentáris, törvényes alapon is lehet ebben az országban előrejutni és bizonyos igényeket érvényre juttatni. Tessék örvendeni annak, hogy van még ilyen parlamentáris felfogás, ha önök antiparlamentáris alapon állnak is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne tessék ezt a maradványát p, parlamentarizmusnak, t könnyelműségből, hány avetiségből, hanyagságból vagy nem tudom micsodából tönkretenni és a tömegek hitét megrendíteni a parlamentarizmusban. Nem mi vagyunk hivatva utolsónak állani a gáton és védelmezni a parlamentarizmust. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék önöknek első kötelességüknek elismerni a parlamentarizmus védelmét, annak szükségét és nem olyan módon bánni az interpellációs joggal, . ahogy azzal december 2-án a mélyen t. kormány tagjai elbántak. Elismerem, hogy a rákövetkező interpellációs napon, december 9-én, talán az én szerény észrevételemnek hatása alatt, valamennyire javult à helyzet. Több miniszter úr megjelent a december 9-iki interpellációs napon és volt kegyes az előterjesztett interpellációkra válaszolni. Ez azonban nem kegy, és nem^ előzékenység az interpelláló képviselők számára, ha a miniszter urak kegyesek válaszolni. Tessék ezt a: törvénynek és a törvény intenciójának megfelelően kezelni és ne kelljen külön szóvátenni az interpellációs jog tiszteletbentartását, hanem méltóztassék azt elsősorban a kormánynak tiszteletben tartani. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Ne kelljen ilyen tárgyú interpellációkat bejegyezni, hanem ettől teljesen függetlenül, a kormány mint kötelességet ismerje el az interpellációs jog tiszteletbentartását és az interpellációkra a válaszok megadását, mert ezért adatnak elő az interpellációk. Mi még ebben a pillanatban, mélyen t. Képviselőház és igen t. kormány, komolyan vesszük képviselői hivatásunkat és arra^ kell kérnem ennek a» interpellációnak '• kapcsán a mélyen t. kormányt, — ez interpellációm tulajdonképpeni célja —• hogy szintén legyen olyan szíves, vegye komolyan az internellációs jogot, tartsa ezt tiszteletben, és necsak ilyen felszólalásokra, hanem saját maguktól is tegyenek eleget a t. kormány tagjai ennek a kötelességnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Ház! Az interpelláló Propper Sándor képviselőtársam interpellációjára van szerencsém a következőkben válaszolni. Mindenekelőtt visszautasítom azt, mintha a korinány részéről, akár az én, akár pedig a minisztertársaim részéről bizonyos lekicsinyléssel kezeltetnének a képviselő urak interpellációs joga. A kormány igenis megtartja a házszabá-