Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 3U. jogosan, amikor a múlt kormányrendszer hibáit szintén jogosan, mint előző beszédemben említem, olvassuk a t. többség fejére, amikor nem látunk a t. miniszterelnök úrtól kibontakozási, gazdasági és termelési programmot, ha mindezt szóvá akarjuk tenni gyűlésen, de egyúttal azt is hangsúlyozva, hogy azért tartani kell a rendet, ne legyenek kilengések, senki se izgasson és lázítson, hogy a meglévőt el ne veszítse egy képzelt jobb reményében, amelyet nem bírunk, csak bírni akarunk, akkor ezzel szemben éppen az az izgató anyag, amelyet a t. miniszterelnök úr. a t. belügyminiszter úr és az egész kormányzat dob bele a magyar közéletbe, amikor a szabad szónak, a szabad' kritika jogának gyakorlásától is megfosztja az emberek egész tömegét. Az, amit a t. belügyminiszter úr mondott, arra vezet, hogy síri csend legyen ebben az országban. (Mojzes János: Temetői csend!) Igaz ugyan, hogy ezt a síri csendet az egységespártra is vonatkoztatja. Azt mondta az előbb, hogy nincs kivétel egyik pártra sem a gyűléstilalmi rendelet hatálya alól, tehát az egységespártnál sincs kivétel, nekik sem szabad gyűlésezni, nekik sem szabad a nép elé állani, hogy a tízéves rendszer alatt véghezvitt cselekedeikről és szerzett érdemeikről beszámoljanak. Ezt a kérdést nem taglalom tovább, méltóztassék a következtetést belőle levonni. (Pesthy Pál: Beszámoltak! Mindig beszámolnak; most is! Hólyag beszéd! — Büchler József: Ugy-e, hogy rossz az elnök jobb füle!) Milyen beszéd, t. egységespárti elnök úr? (Pesthy Pál: A levegőbe beszél! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget) Nem tudom, mi nagyobb hólyag, amelyet előbb-utóbb szét kell pukkantam, az-e, hogy a t. túloldalon felszólalt képviselőtársaim a vita alatt hibáztatták a múlt kormányzat intézkedéseit, tartottak itt ellenzéki beszédeket, amikor kifogásolták azt a gazdasági és pénzügyi tekintetben tíz esztendőn keresztül gyakorolt uralmat, aminek szomorú következményéül eddig jutottunk, (Eist lenmondások jobbfelől.) de mégis szavaznak mellette? Mi a nagyobb hólyag: továbbra is tartani mindezt, hirdetni az új rendszert, de amely tulajdonképpen a régi nyomdokain halad? Mi a nagyobb hólyag, nem az-e, hogy még önök azt sem tudják voltaképpen, hogy most Károlyi Gyula gróf vagy gróf Bethlen István háta megett állanak (Felkiáltások a jobboldalon: Az a mi dolgunk! Bízza ránk!) és nem tudják, hova orientálódnak a jövőben, vagy pedig az az igazság, amit én mondok. Amikor itt kifogásokat hangoztatok a t. kormány gyűléstilalmi rendeletével szemben, akkor ezt nem azért teszem, mert pártomat nagyobb arányszámban ezáltal szeretném érvényesíteni, hanem teszem abból a hazafiúi aggodalomból, — meg vagyok győződve, hogy az önöket is áthatja — amely nekem azt sugalja és amely engem arra kötelez, hogy a hatalommal szemben is nyiltan megmondjam az igazat, hogy nem jó úton járnak, mert ha így folytatják, akkor lehet, hogy a polgári ellenzéket nem engedik érvényesülni, de a saját maguk pártja is el fog veszni és uralomra engedik ebben az országban a szociáldemokratapártot. Elnök: Képviselő úr beszédideje lejárt. Kun Béla: Igen t. Ház! Végzem felszólalásomat. Az a hang, amelyet a t. belügyminiszter úrtól hallottunk, az elfogultságnak, a maradiságnak és a szűklátókörűségnek — nem vonom kétségbe, tisztes meggyőződés szerint, de szerintem, a nemzet jövőjére károsan — a ülése 1931 december 9-én

} szerdán. 251 kripta-hangja volt. Kriptából beszélt a t. belügyminiszter úr. Mi életet akarunk, jobb jövendőt, a közszabadsági jogok teljes érvényesülése alapján a nemzetnek. Nem veszem tudomásul a választ. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Hegymegi Kiss Pál képviselő urat illeti meg a viszonválasz joga. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, engem végtelenül meglep, hogy az egységespárt igen t. elnöke, akivel együtt és még egy másik képviselőtársammal éppen ilyen óvintézkedések megszüntetése céljából voltunk egyszer régebben az ország akkori miniszterelnökénél, s aki akkor a maga részéről is türelmi szempontokat hangsúlyozott, most erre a vitára, amely vitában mi csak a kérelmünket terjesztettük elő a tizenkettedik órában, olyan kritikát használ, hogy: hólyag beszéd. (Propper Sándor: Magasabb parlamenti iskola! — Gr. Ráday Gedeon: Majd maguktól tanulunk parlamenti iskolát! Éppen onnan! — Propper Sándor: Csak biztassa! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: A pártvezért nem szabad rendreutasítani! — Zaj.) Hegymegi Kiss Pál: A magam részéről csak őszinte sajnálkozásomat fejezem ki e felett. (Tankovits János: Ma azt mondták, bogy kutyakötelessége a miniszternek itt lenni! Nem azt mondták, hogy miniszteri kötelessége. Mi azért nem háborodtunk fel. — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy a belügyminiszter úr felszólalásának egypár megjegyi zésére érdemben reflektálhassak. Azt mondotta a miniszter úr, hogy akár van gyűléstilalom, akár nincs, földalatti izgatás mindig folyik. (Felkiáltásdk jobbfelől: így is van!)

1 En erre azt jegyzem meg: hát földalatti izgatások, ha azokat pénzelik valahonnan vagy serkentik valahonnan, — mint ahogy tudok ilyen földalatti izgatásról, hogy annakidején serkentették (Dinich Ödön: Es most is van!) — kétségtelenül folynak. (Farkas István: Például a puccs is így készült!) En azonban azt tartom, hogy okos meggyőzéssel, t az emberek szívére, lelkére és magyar érzésére appelai va, sokkal könnyebben el lehet járni e földalatti izgatással szemben, mint egy olyan Trepow-módszerrel, amely csendet parancsol mindenütt és hagyja működtetni a karhatalmi közegeket olyan irányban, amely irányban nem volna szabad, mert akkor a földalatti izgatás nemcsak azokra a rétegekre terjed ki, amelyeknél eddig kulminált, hanem szélesebb rétegekre is ki fog terjedni. Azt ígéri a belügyminiszter úr, hogy a maga részéről abban a pillanatban, mihelyt ezekről a dolgokról tudomása lesz, intézkedni fog, ha tudniillik ez a miniszter úrnak rendes formában tudomására jut. Méltóztassanak megengedni: ilyen kérdésekben preventive kell intézkedni. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Az ilyen kérdésekben utólagosan, represszíve intézkedni^ és eldönteni a kérdéseket akkor, amikor már ezeken túlvagyunk, nem lehet, tehát^ voltaképpen mi a belügyminiszter úr biztatásában semmit sem találunk, mert ennek következménye az lesz, hogy a belügyminiszter úr csak akkor fog ezekben a kérdésekben konkrété intézkedni, amikor az egyes esetekben konkrét panasz kerül hozzá. Sokkal inkább tanácsolnám a belügyminiszter úrnak, hogy méltóztassék például már előre megállapítani, hogyha egy ellenzéki képviselő két emberrel beOD