Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

252 Az országgyűlés képviselőházának szél az úton vagy az utcán, ez még nem gyűléstartás, ezért azok ellen az emberek ellen nem kell eljárást indítani. Az alantas hatóságok ugyanis szinte buzgalomból és szolgálatkészségből e gyűléstilalom alapján voltaképpen torz intézkedéseket tesznek és így okoznak a polgárságnak kellemetlenségeket: Azt is mondotta a miniszter úr: nem lehet, hogy ebben az országban izgassanak és az izgatás lehetősége nyílik meg a gyűléseken. Azzal az izgatással szemben, amely gyűlésen megtörténnék, vannak törvényes rendelkezések és van megfelelő eljárás: a felelősséget a fennálló rendeletek értelmében az ilyen gyűlések tartásáért négy embernek vállalnia kell, másfelől van a' belügyminiszter úr rendelkezésére elég karhatalom, hogy mindenféle excesszusokat a gyűléseken megakadályozhasson. Méltóztassék elhinni, nagyobb izgatás az, ha látják azt, hogy itt a kisemberek adóját, akik nem bírnak fizetni, felemelik; (Ügy -van! Ügy van! a baloldalon.) nagyobb izgatás az, hogy a kisemberek utolsó exiszteneiális lehetőségét is elveszik; nagyobb izgatás az, amikor itt ülnek egyesek a hatalmon és irányítanak a nélkül, hogy bármilyen koncepciót is tudnának felmutatni és bizalmat tudnának kelteni az ország hajójának irányítása tekintetében és a legnagyobb izgatás maga ez a gyűléstilalom. Itt van a kezemben például az állami tisztviselők egyes csoportjainak a felszólalása is. A legnagyobb izgatás az, amikor az emberektől elvesznek mindent, egyiktől adóban, a másiktól fizetésben és még csak azt sem engedik nekik, hogy kritizálhassák ezeket az intézkedéseket és felszólalhassanak az ország ilyen közállapotai ellen. (Büchler József: Még jajgatni sem szabad!) Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminiszter urat nekünk nem sikerült meggyőzni. Mi a magunk részéről lelkiismereti kötelességünknek kétségtelenül eleget^ tettünk. Végtelenül sajnálnék, ha az, amit érzünk, be fog következni, de be fog következni (Felkiáltások a jobboldalon: Micsoda? 19189 — Zaj.) és akkor nem lesz meg a levezetése annak a természetes elkeseredésnek, amely elkeseredés nemcsak kirobbantja, hanem teljesen enerváLhatja is a magyar nemzeti társadalmat. Végtelenül sajnálnók, ha a polgári alapról nagyon, de nagyon sok polgár elmenne más táborba. Mi megtettük kötelességünket s kérjük, hogy a belügyminiszter úr is tegye meg a kötelességét. Elnök: Dinnyés Lajos képviselő úr viszonválasza következik. Dinnyés Lajos! T. Ház! Mivel a belügyminiszter úr válasza alapján még csak remény sincs arra, hogy a gyűléstilalom mielőbb meg fog szűnni, a választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. Ház! A belügyminiszter úr együttesen válaszolt az interpellációkra, én azonban külön-külön^ fogom szavazásra feltenni minden interpellációra^ vonatkozólag a kérdést. Kérdem tehát, méltóztatnak-e tudomásul venni a belügyminiszter úrnak Sándor István képviselő úr interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem? fTnen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni! (Megtörténik.) Többség. (Dinich Ödön: Ellenpróbát kérünk !— Zaj.) A Ház a választ tudomásul vette. Kérdem, méltóztatnak-e tudomásul venni a belügyminiszter úrnak Szakács Andor képviselő úr interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik \. ülése 1931 december 9-én

} szerdán. tudomásul veszik, szíveskedjenek . felállani! (Megtörténik.) Többségi A Ház a választ tudomásul vette. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak az összkormány nevében is Kun Béla képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérdem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. (Dinich Ödön: Ellenpróbát kérünk!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Mit hajlandó tenni a m. kir. kormány az utóbbi esztendőkben elburjánzott álíáshalmozások gyökeres niegszüntetése tárgyában, mely a magyar közéletet erkölcstelenségével megfertőzi, ós mind veszedelmesebb szociális közviszonyokat teremt?» Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: ÎT. Ház! Az elmúlt rendszer a kultúrfölény jeligéje alatt a főiskolákat, az egyetemeket a legszélesebb rétegben kibővítette és hangzatos jelszavak alatt a magyar ifjúságot jóformán odacsalogatta az egyetemekre és főiskolákra, gyönyörű perspektívát mutatott a jövőt illetőleg, egy szebb és boldogabb jiöven- • dőt, kenyeret, otthont, mindent. És a magyar ifjúság a nagy nyomor és szenvedések árán is ment és tanult az egyetemeken és főiskolákon. » T. Ház! Beszélünk itt munkásnyomorról, beszélünk itt minden nyomorról, s mégis itt, a Házban nagyon kevés szót hallottunk a diáknyomorról, pedig ez a nyomor szociális szem pontból van olyan súlyos, van olyan nehéz, van olyan kétségbeejtő, mint a többi más sajnálatos jelenség. Itt, Budapesten vannak olyan tömeglakások, ahol 8—10 egyetemi hallgató egy szál gyertya mellett tanul. Lyukas cipőben járnak az egyetemre, könyöradományokat kapnak és kénytelenek elfogadni a jószívű emberektől, vagy menzáktól, de tanulnak becsülettel, igaz hittel! S amikor odaérnek arra az állomásra, hogy diplomát kapnak, amikor odaérnek, hogy most már boldog otthont tudnak létesíteni, amikor azt hiszik, hogy most elkezdhetnek dolgozni, szertefoszlik ez a bűbájos délibáb, az ígéret földje eltűnik ,s ottmarad a sivár jelen! Az a diplomás magyar férfiú házról-házra kilincselhet, nem tud elhelyezkedni és ott van a bizonytalanságban, a legnagyobb kétségbeesésben! Szomorú statisztikát gyűjtöttünk össze e téren, kétségbeejtő adatok tárulnak a szemünk elé,amik:or diplomás orvosok, mérnökök, vagy jogászok, vagy bármi más egyetemi végzettségű emberek, csakhogy mindennapi kenyerüket megszerezzék, és az éhenhalástól megmentsék magukat, el kell, hogy menjenek havatlapátolni, el kell nekik menniök — ha