Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

46 Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1931 november 27-én, pénteken. demokrata pártnak vezére, Hampel mostani költségvetési beszédében, amely november 24-én, tehát három nappal ezelőtt hangzott el, azt mondta (olvassa): «Amennyire Csehszlovákia állása Közép-Európában az utódállamok sorában tekintetbe jöhet, a mi közvetlen feladatunk az, hogy a gazdasági egymásrautaltságokat széles bázison megszervezzük és az egységes, gazdaságilag kölcsönösen egymásrautalt, Közép-Európát építsük ki.» En tehát úgy látom, hogy itten széles bázison indult meg Csehszlovákiában az abszolút megértés politikája Magyarországgal szemben (Egy hang a jobboldalon: Az a kérdés, őszinte-eí) és ugy látom, hogy Magyarország az, amely nem siet, hogy elfogadja ezt a békejobbot, holott tudván tudja a kormány, tudván tudja^ a parlament minden tagja, hogy az egymásrautaltságban, ebben a borzasztó sivárságban, a gazdasági és politikai csődnek a szélén milyen fontos Magyarországra nézve,, hogy meginduljon az az őszinte és lojális barátkozás, amely alapja lehet további hasznos, nagy együttes munkának is. Röviden kell szólanom arról, — sajnos nincs időm arra, hogy szélesebben beszélhessek a dologról — hogy nagyon lényegesnek tartom azt az indítványt, amelyet itt — azt hiszem, a szociáldemokratapárt részéről — egyik képviselőtársam nyújtott be a honvédelmi tárcánál 20 százalékos restrinkciója tekintetében. Mi — őszintén megmondom — igenis helytelennek tartjuk azt, hogy a győző államok a legyőzött államokkal szemben a leszerelés álláspontján állanak, míg ők maguk nem szerelnek le. Mi igenis, nagyon megértjük ezt. Ebben van valami elkeserítő, de ezzel szemben azt kell mondanom, hogy a szociáldemokratapártok — Franciaországban Léon Blum, Angliában Henderson és végig a nagy álla mokban mindenütt — -a leszerelés mellett vannak és ezért nekünk, szociáldemokratáknak itt is hangoztatnunk kell, hogy mai nyomorúságunk mellett, amikor 184 millió pengőt tesz ki évi budgetünkben a honvédelmi tárca kiadása, amely a költségvetésiben ki van mutatva, akkor nekünk igenis azt kell követelnünk, hogy ezt az összeget restringálják és a megtakarított összegeket fordítsák népjóléti kiadásokra (Buchinger Manó: Kenyérre!), ezeket az öszszegeket fordítsák arra, hogy a mai nyomorúságban az emiberek legalább enni tudjanak. T. Képviselőház! Beszélnem kell itt arról is, amit Pallavicini őrgróf úr említett volt és amire Buchinger képviselőtársam válaszolt is. Mindazonáltal olyan fontosnak tartom a témát, hogy újra beszélnem kell róla, mégpedig azért, mert ez is olyan eleme a mi politikai életünknek^ amely irritálja a belső politikai életet, de még jobban irritálja külpolitikai életünket. Ez pedig a Habsburg-kérdés. A mai kormány a Habsburg-kérdésben még nem nyilvánította ki, hogy mi a véleménye. Nálunk mindig az volt a baj, hogy akár a politikai felelősség dolgában, akár pedig a király, az államfő felelőssége dolgában tulajdonképpen soha semmiféle felelősségrevonás nem történt. Miniszterek felelősségrevonása mindig csak felülről történt, alulról soha. A királynál ez^ máskép volt, mert egyetlenegy esetben történt meg, mégpedig Debrecenben, amikor az 1849-i országgyűlésen Kossuth Lajos vonta felelősségre a királyt és detronizálták a Habsburg-házat. En nem tudom, mit akarnak önök ettől a Habsburg-kérdéstől. A magyar népnek még élénk emlékezetében van Kossuth Lajosnak, ennek a nagy, talán minden idők legnagyobb magyarjának debreceni beszéde, amelyben ő — szórói-szóra idézve a Képviselőház naplójából — a Habsburg-kérdésről a következőket mondja. (Olvassa): «Már most kérdem én: lehető-e ez, hogy pietással viseltessék a nép olyan uralkodóház iránt, mely a multaknak sok bűnei után legközelebb ellenünk mindazokat, amiket felsoroltam, elkövette. En ezt, Uraim, lehetetlennek tartom és azon a véleményen vagyok, ha valaha még ez a ház Magyarország felett uralkodnék, nem találkozhatnék bíró az országban, ki a gyilkost, a rablót, a tolvajt, a gyujtogatót büntetni merje, midőn a trónuson ül a rabló, a gyújtogató, a gyilkos és a tolvaj.» Elnök: A képviselő úr azzal, hogy felolvasta ezt az idézetet, nyilván azonosítja magát az elhangzott véleménnyel. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon! — Kertész Miklós: Nem lehet Kossuthot cenzúrázni! — Farkas István: Kossuth Lajossal lehet magát azonosítani. — Györki Imre: Tessék Kossuth Lajost a mentelmi elé utasítani !) Csendet kérek képviselő urak! (Kertész Miklós: Ez a hiperlojalitás !) Méltóztassék megengedni, hogy az elnök elmondja azt, amit óhajt. Azt óhajtottam mondani, hogy a képviselő úrnak jogában van természetesen idézni, de nem találom indokoltnak, hogy Kossuth Lajostól éppen a volt uralkodóházra sértő dolgokat idézzen. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon! — Farkas István: Szegyei je magát az elnök! A magyar törvényhozás elnöke ezt meri kijelenteni! — Szeder Ferenc: Cenzúrázzuk majd itt is Kossuth Lajost! Szégyen gyalázat!) Farkas István képviselő urat rendreutasítom, meri az elnökkel szemben sértő kifejezést használt. Ha folytatja, szigorúbban járok el. (Szeder Ferenc: Azért csináltak Kossuthnak olyan szomorú szobrot! — Zaj balfelől. — Farkas István: Azért, mert szégyenlik!) Büchler József: Hogy félreértés ne történjék, t. Képviselőház, — sohasem akartam és ma sem akarok citátumok mögé bújni — igenis azonosítom magamat azzal, amit Kossuth Lajos ebben a debreceni beszédében mondott. Elnök: A képviselő úr tehát magáévá teszi ezeket a kifejezéseket. Ezért rendreutasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Mentelmi elé Kossuth Lajost! — Szeder Ferenc: En is magamévá teszem. Mindnyájan magunkévá tesszük! — Kertész Miklós: Es még egy pár millió ember ebben az országban!) Büchler József: A debreceni orszáe-g'yülésben Kossuth Lajos már azt mondta, hogy a háromszázéves Habsburg-ház mindig esküszegő volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es mit beszéljünk és mit mondjunk a tizennegyedikről e sorban, aki a nemzetnek legjobbjait adta a hóhér kezérel Elnök: A képviselő úrnak beszédideje lejárt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most sietett az óra! — Malasits Géza: Jó megoldás! — Szeder Ferenc: Ha Hentzi-idézetet hozna, nem volna baj ! — Zaj.) Büchler József: T. Képviselőház! Azt tartom, hogy amikor itt nincsen kenyér az országban... (Kun Béla: A kérdést lehet vitatni, de a mai kormányrendszer a detronizáció alapján áll. Engedte a királyt elfogatni, kiadták az entente-nak! — Vázsonyi János: Az szólhat a védelem szempontjából, aki nem szavazta meg a detronizációt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A