Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-29
Az országgyűlés képviselőházának Î9. képviselő urat kérnem kell, tessék beszédét befejezni. Büehler József: —félnie kell minden kormánknak attól, hogy valamiképpen ki fog robbani az az állapot, amely ma itt van. Éppen ezért azt kell mondanom: a kormány és főképpen az a politikai rendszer, amely a kormány mögött van, ne fenyegessen bennünket, .szociáldemokratákat és a munkásosztályt állandóan azzal, hogy fegyver van a kezükben. (Egy hang jobb felől: Ki fenyeget?) Számoljanak, t. uraim azzal, hogy ha a férfiak, a nők, a gyermekek, az öregek és a fiatalok azt látják, hogy nekik nincs kenyerük, nincs betevő falatjuk, — mert pontosan erről van szó — ha azt látják, hogyt választaniuk kell az éhhalál között és a között, hogy egy lendülettel megszerezhetik maguknak a kenyeret, megszerezhetik maguknak a tisztességes életet, akkor bizonyos, hogy ezt az utóbbit ifogják választani, és akkor el fog jönni az idő, amikor ezek az emberek igenis a forradalmat fogják választani. Paléologue mondotta, hogy a forradalmak majdnem mindig az elkövetett bűnöknek büntetései. Uraim! Adjanak jogot a népnek, hogy önöknek ne kelljen bűnhödniök. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Rakovszky Tibor. Rakovszky Tibor: T. Képviselőház! Kérném a t. Ház hozzájárulását beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbításához. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni 1 ? (Igen!) A képviselő úrnak tehát 30 perc áll rendelkezésére. Rakovszky Tibor: T. Képviselőház! (Halltjuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő kormányjelentéshez eddig már hozzászóltak agrárius és merkantilista, kapitalista és szocialista, kormánypárti és ellenzéki oldalról. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy én egyszerűen magyar szempontból szóljak hozzá. (Helyeslés a balközépen. — Györki Imre: A többi kirgiz^ szempontból szólt hozzá? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem szerint ugyanis az országot ebből a súlyos 'helyzetéből nem egyoldalú pártszempontok és nem egyoldalú érdekszempontok fogják és tudják kiszabadítani. A gazdasági életnek az egész világon történt ebbe a zsákutcába* jutottsága szerintem azért van, mert egész gazdasági életünk, sőt egész gazdasági rendszerünk hibás váltóra volt beállítva. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Az «gesz termelési rend nem az emberen, hanem a számokon nyugodott. A számoknak áldozták fel az embert, az eszközért a célt. Pedig az egész termelés, sőt a jövedelemeloszlás is egyedül az emberen, mint a termelés koronáján nyugodbatik Hogy mennyire a számok uralkqdnak^ az egész világon, hogy mennyire a fejetetejére van állítva minden itt és körülöttünk, igazolja az, hogy 'ebben a par excellence 'agrárországban a kartellekbe tömörült nagyipar diktálja a tempót. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A szomszédunkban levő indusztriális Csehországban pedig az agrárblokké, az agráriusoké a döntő szó. Az egész világon ' merev autarchiára rendezkedtek be, pedig már az első kereskedelmi iskolában is azt tanítják, hogy úgy a magángazdaságban, mint a világgazdaságban is egyedül racionális a munkamegosztás elvének keresztülvitele. Az «gyik ország mezőgazda, a másik iparos, a harmadik kereskedő, tehát ezeknek speciális érdekei kell, hogy érvényesüljenek, hogy az egész világ gazdasági gépeülése 1ÙSÎ november 27-én, pénteken. it zete helyesen működjék. Nemcsak közgazdasági, hanem természetjogi követelmény is az, hogy egy közületben a többség prosperitásából fakadjon az általános jólét és ne megfordítva. (Helyeslés a balközépen.) Magyarországra vonatkoztatva ez a tétel úgy hangzik, hogy Magyarországon az agrártársadalom boldogulása vonja maga után az egész ország jólétét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) Aranyigazság az a német közmondás, — nálunk fokozottan az — hogy «Hat der Bauer Geld, hat es die ganze Welt». Nálunk pedig az a helyzet, hogy a gazdának van a legkevesebb pénze, sőt a gazdatársadalom fele túlontúl el van adósodva. Fellner Frigyes egyik munkájában a 16 millió kat. holdat kitevő magyar föld értékét körülbelül 11 milliárd pengőre becsülte 34 pengős búzaárak mellett. A mai búzaárak mellett a magyar föld hozadéki értékét 3'5 milliárdnál többre alig lehet becsülni, sőt ha nagyon óvatos akarnék lenni, azt kellene kijelentenem, hogy a magyar földnek ma hozadéki értéke nincs is, mert hiszen sokkal többet követelnek tőle, mint 'amennyit megterem. (Ügy van! a balközépen.) Az ország agrárlakossága ma három malomkő között őrlődik, pedig ebben a súlyos világgazdasági helyzetben egy malomkő is teljesen, sőt túlontúl elegendő volna számára. Az egyik malomkő az, hogy alacsony mezőgazdasági árak mellett sem tudja értékesíteni termeivényeit, a második az, hogy e mellett itt vannak az iparcikkek indokolatlanul magas árai, a harmadik pedig a túlzottan magas agráradé- Egyes számítások szerint a magyar mezőgazdaság által ebben az évben a piacra vihető termények, állatok stb. értéke 900 millió pengő, amint azt Eber Antal t. képviselőtársam mondotta, én azonban inkább Gallasz Rezső igen t. barátom számításával azonosítom magamat, mert hiszen ezekben a számokban benne van az e cikkek többszöri feldolgozás utáni érték is, tehát 600 milliónál többre tenni nem igen lehet. Ha most vesszük azt, hogy a magyar mezőgazdaságot mintegy 2 milliárd pengő adósság terheli, ha ennek csak a régi tartozások után az államhatóságilag megállapított 8%-os kamatát számítjuk, akkor az évi kamat kitesz 160 millió pengőt. A magyar földet tehát évenként 160 millió kamat és 600 millió adóteher, vagyis összesen 760 millió pengő terheli akkor, amikor a mezőgazdaság bruttó bevétele 600 millió pengőt tesz ki. Tisztelettel kérdem, hol van az a finánczseni, aki 760 millió pengőt 600 millió pengőből ki tudna fizetni 1 (Ügy van! a balközépen.) Most már az a kérdés, hogyan lehetne ezen segíteni? Bölcsen tudom, hogy a termelés értékesítésére stb.-re vonatkozó nagyvonalú tervek megvalósítása hosszabb időt vesz igénybe, már pedig az agrártársadalomnak ma sürgős, nagyon sürgős segítségre van szüksége. (Ügy van! a balközépen.) Nekem az az elgondolásom, hogyha itt az ország közvéleménye azt kívánja és joggal kívánja külföldi hitelezőitől, hogy a mai szorult helyzetben és a nehéz gazdasági körülmények között moratóriumot kapjon, akkor az a magyar gazda is,^ amely ezer éve becsülettel, verejtékével munkálja ezt a földet, ezzel parallel kívánhatja azt, hogy ő is kíméleti időben részesüljön. (Elénk helyeslés balfelől — Vázsonyi János: Ezt a kisiparra is terjesszék ki!) Ezek után még egy lépéssel tovább lehetne menni. Csak a földre betáblázott követelések
