Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

90 Az országgyűlés képviselőházának lehessen nekünk magyaroknak hivatalosan is arra az álláspontra helyezkednünk, hogy életbevágó érdekeink, a német túlsúllyal szemben való természetes önvédelmünk minket its az osztrák-német Anschluss-szál szemben állók táborába utal? Arra kell tehát töreikednünik, hogy az amúgy is megcsonkított és csak a német területekre korlátozott Kis-Ausztria az ősi dunavölgyi tradíciók értelmében és a magyar árpádi gondolattal sem ellentétben, arccal a Duna folyása felé forduljon és belekapcsolódjék egy dunavölgyi konstrukcióba. A németség nyomása, amely az osztráknémetségen keresztül ér bennünket, olyan, amelyet el tudunk viselni, viszont egy nagystílű, de békés német európai politika számára kérdés, nem jelent-e többet Ausztriának belekapcsolódása a I>unavölgybe s ott jelentékeny szerepe, a német kultúra és gazdaság képviselete* kelet felé, mint egy olyan Anschluss, amelynek legtermészetesebb elemi következménye, hogy a dunavölgyi népek, élükön Magyarországgal, lezárják a kaput kelet felé a németek előtt? Elnök: Méltóztassék befejezni. (Zaj, — Elnök csenget.) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ez az érdekközösség, mely a Dunavölgynek, a Dunamedence népeinek öncélúságában, orosz és német túlsúllyal szemben való önvédelmiében a magyar és francia politika számára természetesen és megváltó zhatatlanul adódik, olyan bázis, amelyre állva nekünk ki kell bírnunk, ki kell böjtölnünk Franciaországnak mai egyoldalú, szinte már romantikus, valójában megbukott benesi középeurópai politikáját. (Gál Jenő: Jó, de a hitlerizmusból sem kérünk!) Franciaországnak előbb-utóbb rá kell ébrednie éppen a sécurité szempontjából arra a tényre, hogy a német és orosz vonzásnak gazdaságilag, eszmeileg és stratégiailag harapófogójába ékelt Csehország nem vethet a néimiet impér'um '

t keleti terjeszkedése elé komoly és állandó gátat. Es Csehország nem vezetheti e túlzottan függő helyzetében a dunamenti népeket, nem képviselheti a dunavölgyi népek Öncélúságát. Viszont más oldalról az Anschlussnak szerves és állandó jellegű megakadályozása elképzelhetetlen Magyarországnak és Ausztriának valaminő összekapcsolódása, illetőleg Ausztriának Magyarországon keresztül a Dunavölgybe való visszacsatolása nélkül. Nem a francia hatalomnak, a francia kontinentális és világpol'tikai túlsúlynak való alacsonv hízelgés tehát, hanem egy ezeresztendős történelmi! valóság, a magyar nemzetnek- a magvar államnak, .a magyar nemzeti és állami hivatásnak valósága az, amely ezt *a francia—magyar érdekp ár'huzamosságot megállapítja,. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Sajnálom, hogy nem tudom befejezni beszédemet. (Jánossy Gábor: Mi is sajnáljuk! — Magyar Pál: Jó házszabályok!) Elnök: Csendet kérek. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Azon a ponton kell félbeszakítanom, ahol az új magyar... (Friedrich István: Majd a napirendhez felszólal. — Szeder Ferenc: Megadjuk a halasztást!) Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Kérem a képviselő urakat, hogy a házszabályokat méltóztassanak egészen pontosan betartani. Nem lehet úgy tanácskozni, ha folytonosan sértik a házszabályokat és közbeszólá. ülése 1931 december 1-én, kedden. sokkal zavarják a szónokot. (Zaj.) Csendet kérek! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tisztelettel megjegyzem, hogy éppen velem szemben érvényesül ilyen nagyon szigorúan a házszabály ! (Nagy és élénk ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úrral szemben nem érvényesítettem a házszabálynak azt a rendelkezését, hogy a beszédet olvasni tilos. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezt is csak azért tettem, mert a házszabályok nem adnak módot arra, hogy az ember nyugodtan elmondja a beszédét. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék befejezni! (Friedrich István: Csak ő olvas? Más nem olvas? Mindenki olvassa! — Zaj.) Csendet térek! A napirend tárgyalására szánt idő letelt. A vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap^ délelőtt 10 órakor tartsa, annak napirendjére tűzessék ki a mai napirenden szereplő két tárgy együttes vitájának folytatása. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Vázsonyi János. Vázsonyi János: T. Ház! A legutóbbi ülések napirendi vitájánál... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Friedrich István: Múltkor Apponyi tovább beszélt!) Csendet kérek Friedrich képviselő úr. Vázsonyi János: ... Friedrich István és Eckhardt Tibor t. képviselőtársaim, akik a kormány gazdasági programmját tették szóvá s a mai nap során Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam szintén szóvátette azt <a ködöt és azt a semmit, amelyben mozognunk kell annálfogva, mert a kormánytól semmilyen útmutatást, semmilyen útbaigazítást nem kapunk gazdasági téren, s teljesen tájékozatlanok vagyunk minden tekintetben a kormány szándékai félő. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha valaki végigfigyelte azt a vitát, amely itt két hét óta folyik, annak Önkéntelenül eszébejut az a régi operettária: «A gróf, a gróf a vízbeíult, mentsük meg őt». A vitának ez a lényege. Tulajdonképpen nem a gróf fuit a vízbe, sem az előző kormány élén álló gróf, sem a jelenlegi kormány élén álló^ gróf, hanem vízbefulás előtt áll az egész ország gazdasági helyzete. Nagyon könnyű adókat kivetni, (Jánossy Gábor: Dehogy könnyű!) papirosintézkedéseket csinálni, de ugyanakkor szükséges volna a magángazdaság talpraállításával is törődni, szükséges volna azzal is foglalkozni, hogy miből és hogyan óhajtják ezeket-az adókat beszedni. Adókat kivetni lehet, de adóalanyok kellenek hozzá. Az adók behajtása csak úgy lehetséges, ha van és él még ebben az országban olyan osztály, olyan foglalkozási ág, amely adófizetésre képes, nem csupán az adóbehajtás, érdekében volna szükséges a kisexisztenciák segítése, azoknak a kisexisztenciáknak felsegítése, akikről az előttem szólott Zsilinszky képviselőtársam beszélt, nemcsak azért szükséges a kisexisztenciáknak megsegítése, hogy csak adót fizessenek, hanem azért is, hogy védjék azt a társadalmi rendet, amelyet a mai osztálypolitika és a mai érdekképviselet még képvisel, védjék azt a polgári rendet és azt a nemzeti gondolatot, amelynek utolsó bástyái éppen a kisexisztenciák, akik ma elsüllyedés előtt állanak. Nemrégen zajos vitát provokált ebben a Házban a munkanélküli segély kérdése. En az iparosok, kereskedők és lateinerek számára,