Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-30
Äz országgyűlés képviselőházának ÈÔ. akik szintén munka nélkül állanak, nem kérek munkanélküli segélyt, csak a munka lehetőségének megadását. Amikor ilyen nagy vitát provokál az ipari munkásság számára adott 150.000 pengő munkanélküli segély kérdése, kénytelen vagyok ismét felvetni a Ház előtt azt a másik, több mint 150.000 pengőt, amely szintén végeredményben munkanélküli segélynek nevezhető, mert 150.000 pengőnél nagyobb az az összeg, amelyet ennek a Háznak régi tagjai és régi választott tisztviselői júliusi duplafizetés címén kaptak. En ebben az irányban az elnökség intézkedését kértem, választ nem kaptam, intézkedés nem történt, de nem történt semmiféle intézkedés semmilyen irányban soha a kormány részéről sem. Kértük felszólalásainkban a moratórium kiterjesztését a kisiparra és kiskereskedelemre. Kértük, hogy védjék azokat is, akik a gazdamoratórium kapcsán, mint hitelezők, bajbajutottak, de mint adósok, hitelezőiktől nem kaphatnak moratóriumot és így velük szemben, mint adósokkal szemben, a legszigorúbban, a legrigorózusabban, ta legkönyörtelenebbül járnak el. Kérnünk kell a kilakoltatás kérdésében is a kormány intézkedését, hogy télvíz idején ne legyen lehetséges, hogy az egy- és kétszobás lakásokból kitegyék az embereket, akik önhibájukon kívül kerültek a legszörnyűbb helyzetbe, viszont érthető a háziurak rigorozitása akkor, ha ugyanazon időben a háziurakkal szemben a kormány jár el a legkíméletlenebbül az adóbehajtások terén. Kértük a devizák és valuták forgalmának szabályozását, mert a jelenlegi helyzet tönkreteszi az egész kereskedelmet, megállítja az egész munkát és lehetetlenné teszi azt a forgalmat, amely nélkül egy állam gazdasági élete sem képzelhető el. Nyíltan kell beszélni erről a kérdésről. Métóztatnak valamenynyien tudni, hogy mesterségesen tudjuk csak fenntartani papíron azt a pengőmentést, amelyet folytatunk; nagyon jól méltóztatik tudni, hogy mialatt mi itt elméleti vitákat folytatunk, percről-percre esik minden érték, süllyed el az egész ország a szomorúságba, gyászba és megsemmisülésbe. Méltóztassék tehát intézkedni és útmutatást adni annak a magyar közvéleménynek, amely a leglehetetlenebb, legkétségbeejtőbb legrettenetesebb helyzetben van, különösen azon bizonytalanság folytán, amelyben a kormány hónapok óta állandóan benne tartja. Kérnünk kell a nyugdíj kérdésnek szintén olyan rendezését és megbeszélését, amely azt a nyugtalanságot, amelyet ennek a kérdésnek felvetése keltett, kikapcsolja a magyar közéletből. Nagyon helyes a nyugdíjak leszállítása azoknál, akik külföldön élnek és a magyar államtól húznak nyugdíjat, holott a magyar államhoz semmi közük és a magyar nemzethez semmi érzésük nincs. De lehetetlen a nyugdíjak leszállítása azokkal szemben, akik ugyanúgy, mint az életbiztosítást fizették be a maguk nyugdíjjárulékait, vagy vonták le azt a fizetésükből. Kérem tehát itt is, méltóztassék lehetőséget adni, hogy az a nyugtalanság, amelyet a nyugdíjkérdés felszínrevetése keltett, kikaocsoltassék és ne legyen lehetséges, miként a hadikölcsönöknél, a társadalom újra való tönkretétele és ne legyen lehetséges, hogy miként az árvák pénze elveszett, elvesszen az öreg nyugdíjasok és özvegyek pénze is és semmivé váljék. Kérnünk kell ezt azért, mert ez a magyar társadalom elvérzett a hadikölcsönön, elvérzett a takarékbetéten, elvérzett a zálogleveleken, kényszerkölcsönökön és biztosításon, lehetetlen ' ülése 1931 december 1-en, kedden. 91 tehát, hogy újabb és újabb intézkedésekkel pontosan azt a társadalmi réteget tegyék tönkre, amely legtöbbet áldozott a múltban és a nemzet oltárán. T. Ház! Semmilyen irányban nem kapunk a kormány részéről felvilágosítást és útbaigaj zítást, ezért egy állandó ködben élünk, állandó köd vesz körül bennünket *és nem csodálható az, ha a ködben a sötétség lovagjai is, felütik fejüket. En arról a kérdésről, amely ma itt aHáz elé került, mint puccskísérlet, nem akarok szólni azért, mert személyes szempontok tartanak ettől vissza és ildomtalannak tekinteném a magam személyében, a múltra való tekintettel, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Egyet azonban meg kell állapítanom, hogy azoknak legnagyobb része, akik ebben a puccskísérletben benne vannak, azok közé tartoznak, akik a «Vannak szervezeteink» című rendszernek kedvencei voltak. Nem akarok túlzott jelentőséget tulajdonítani egyáltalán ennek a kísérletnek, csak hozzá kell tennem azt, hogy amikor ezzel^ kapcsolatban Györki Imre igen t. képviselőtársam komolyan szólott hozzá a kérdéshez, annak tágabb teret adva, akkor megakadályoztatott abban, hogy beszédét folytathassa, amire az egész vita során eddig példa nem volt, mert mindenki megkapta a meghoszszabbítást, ha kérte, ami által tehát a szólásszabadságon is sérelem' esett és sérelem esett ismét azon, hogy a világosság teljessé váljék bármilyen kérdésben. Maradjunk tehát f továbbra is a ködben, ez jött ki ebből az intézkedésből is. (Jánossy Gábor: Nem az jött ki!) T. Ház! Napirendi vitánál nem szokás azt kérni és indítványozni, mert nem szükséges különben, hogy a miniszterelnök úr legyen kegyes és a napirendnél végre szólaljon fel saját másra is, adjon programmot és útmutatást számunkra- Nem szükséges ezt külön napirendi indítványban előterjeszteni, miután azonban arra az ellenzék hiába vár, de nemcsak az ellenzék, hanem az egész ország is hiába vár, kénytelenek vagyunk hangot adni annak a követelménynek, hogy méltóztassék jogbiztonságot teremteni és azt alátámasztani gondolatokkal, koncepcióval ési elgondolással és azzal, hogy mindennek -hangot méltóztatik adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Képviselőház! Figyelemmel kísérve az előttem szólott t. képviselőtársam és barátom felszólalását, én is ahhoz akarom fűzni a magam napirendi felszólalását. Elsősorban is kitérek arra, mintha itt Magyarországon a konszolidáció nem volna tökéletes, a jogrend nem volna tökéletes és a kormányt bármiféle mulasztás terhelné 'ebből a szempontból. Az egész puccskísérletet figyelemmel kísérve, az egész országnak elismeréssel kell adóznia a kormány iránt, amely már preventive olyan előzetes intézkedésekkel akadályozta meg az esetleges későbbi veszélyeket, hogy ezért nem hiszem, hogy bármely párt is a kormánynak szemr eh anyást tehetne. (Szeder Ferenc: Lesz-e amnesztia részükre, vagy nem? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Létay Ernő: A mindnyájunk által elítélt kísérletben olyan egyének vettek részt, akiknek származási bizonyítványát reklamálják ma tőlünk. Ezzel mi közösséget semmiképpen nem vállalunk. (Fábián Béla: Ki nevezte ki őket állami tisztviselőkké? Talán mi neveztük ki őket?) ;.,•;„_