Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-30
Az országgyűlés képviselőházának 30. és állami berendezkedés is a nagy vagy ónok, a nagy jövedelmek, az oligarchiák szolgálatában áll. Itt van egy csomó olyan adat, amelyekkel én ezt bizonyítani kívántam (Halljuk! Halljuk!), de sajnos, aligha futja már az időből. (Jánossy Gábor: Futja kettőig!) De meg fogom találni az alkalmat arra, hogy ezeket az adatokat más formában juttassam a tisztelt Ház elé. A nagy átalakulás további alapvető elve: a magyar állam kibontakozása mai osztályjellegéből valóságos nemzeti állammá. Nincs és nem lehet elegendő belső ereje annak az államnak, amely gyökerét nem ereszti a nemzet lelkébe, történelmébe, a dolgozó osztályok érdekeibe, egy életképes és viruló termelő-társadalom gazdasági autonómiájába. Egy ilyen régimódi osztályállamnak nem is lehet olyan presztízse, amilyenre szükség van a kibontakozáshoz. Csak ha minden dolgozó réteg és dolgozó ember tudja, hogy a magyar állani őt védi minden igazságtalansággal, elnyomással és kizsákmányolással szemben, csak ha szabadul a magyar állam azoktól az osztály- és érdekcsoportmegkötöttségektől, amelyek ma erejét, pártatlanságát és presztízsét fogyasztják, csak ha felette áll minden egyoldalú osztályérdeknek, csak ha szervezeteiben egyesülni tud minden egyéni és osztályenergia, csak akkor beszélhetünk modern nemzeti államról. Csak ennek az új • és korszerű államnak lehet annyi belső szuggesztiója, hogy áldozatkészségre és Önkéntes engedelmességre tudja hangolni és egyesíteni r minden polgárát és minden erő megfeszítésére az egész társadalmat. ' Csak egy ilyen állam lehet betetőzése,' igazán védő és hatalmi szervezete az öntudatos és egységes szervezett nemzetnek. Ez a modern demokrata állam r azonban c c ak a politikai demokrácia érvényesülése útján jöhet létre, osa.k becsületes, tisztességes általános titkos választójog útján, (Üati van! Ügy van! half elöl. — Gál Jenő: Gyűlölködés nélkül!) mint a nemzeti önkormányzat hatalmi szervezete Az önkormányzat szelleme a gazdasági életben, a önkormányzat ősi gyökerű magyar szelleme az állam igazgatásában, a nemzeti önkor- . mányzat tiszta megnyilatkozása az állami élet legfelsőbb szervezeteiben, törvényhozásban és kormányzatban, ez a magyar történelem útmutatása és ez a kor útmutatása egyszerre._ ' S ahogy Mátyás birodalmát az előtte fölburjánzott oligarchia letörésére^ »alapította, úgy kell nekünk az új Magyarország életét a három oligarchia letörésére, a magyar dolgozó milliók szervezett osztályaira, ez osztályok összefogására és a szervezett nemzet társadalmi és állami önkormányzatára alapítani. E nagy és gyökerekig ható szervezeti' Teformok mellett — mert hiszen a magyar ^kérdés elsősorban és mindenekfölött organizációs kérdés — van még a nagy átalakulásnak egy döntői elentőségű politikai feltétele, amely azonban lényeg szerint szintén organizációs kérdés: az új magyar külpolitika. Amennyire ragaszkodom az olasz barátság gondolatához, amely nemcsak politikailag, de gazdaságilag is rendkívül fejlődésképes és bevált, mert hiszen pár esztendő alatt a magyar export Olaszországba majdnem semmiből, exportunk 12%-a fölé emelkedett, fölébe emelkedett a német exportnak, — annyira hibáztatnom kelL a mai hivatalos magyar külpolitika túlságos óvatosságát, amellyel a német birodalmi és magyar érdekel 1 entétek határozott kimondását kerülgeti. A sokat emlegetett barátságnak a p.érnetek részéről idáig a háború óta a világon semmi ülése 1931 december 1-én, kedden. 89 komoly jelét nem tapasztaltuk. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) A német birodalmi politikai és gazdasági szuggesztió és felsőbb irányítás alatt álló Ausztria minden skrupulus nélkül elfogadta és bekebelezte Nyugat-Magyarországot és a németségtől ennek a Nyugat-Magyarországnak egy részét fegyverrel kellett visszaszereznünk, a szövetségestől. Nemrég^ alig múlt két esztendeje, hogy Loebe úr, a német birodalmi gyűlés elnöke fulmináns beszédet mondott Kismartomban, igen erős éllel Magyarország ellen. Az a Stresemann, (Halljuk! Halljuk!) aki a német teljesítési politikának az atyja- és aki olyan hajlékony tudott lenni a győztes és világbíró francia hatalommal szemben, igen jelentékenyen pénzelte a «külföldi németek» szervezkedését és propagandáját itt Csonka-Magyarországon is. Es a német birodalom, amelynek igazán tiszteletreméltó és nagyszerű elnöke olyan gyönyörű szavakat talált köszönetének kifejezésére, egy magyar ezred tulajdonának az átadása alkalmával, az elszakított területeken a szegény, nyomorult magyarság ellen szervezi a német kisebbséget, finanszírozza a csonka országban Bleyer Jakab egységespárti képviselő úr (Zaj.) mesterkélt nemzetiségi szervezkedését és propagandáját, a már elmagyaresodott német tömegeknek visszanémetesítését, (Jánossy Gábor: De azok nem veszik be!) a magyarországi német kultúr egyesületet, mely sajtójában és nyomtatványaiban Klebelsberg volt kultuszminiszter úr díszelnöksége alatt Ofenpestnek titulálja Budapestet. (Pakots József: Nagyon szép ez a magyar kultúrpolitika! — Magyar Pál: Nem is annyira szép, mint szomorú! — Szeder Ferenc: Ügy látszik, minden kitelik az egységespártból! — Derültség.) Ez a német birodalom a maga példátlanul önző és apolitikus gazdaságpolitikájában 12 esztendő alatt egyetlen ténnyel, egyetlen barátságos gesztussal meg sem próbálta igazolni, hogy a magyarságot egy rettentő küzdelem és vereség szomorú tradíciói fűzik hozzá. Elmondhatjuk, hogy irgalmatlanabb gazdaságpolitikai eszközökkel egyetlen nép sem viseltetik velünk szemben, mint a német. Igazoljak ezt összes eddigi kereskedelempolitikai tárgyalásaink, (Ügy van! Ügy van!) de igazolja utolsó preferenciális szerződésünk is, amely a 25 márkával védett német búzával szemben nagy kegyesen 25% engedményt ad a magyar búza bevitelének, ami búzaexportunknak Németország felé való irányzódását továbbra is illúzióvá teszi, de 50%-os engedményt tesz ugyanakkor a román kukoricának. A magyarság történelmi és külpolitikaá érzékének szörnyű elsorvadását bizonyítja az, hogy mostanáig a magyar kormány nem vette magának azt a bátorságot, hogy kereken és világosan kijelentse, ami valósággal elemi igazság . . . Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát bestédét befejezni. (Zaj a baloldalon.) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: ...hogy az osztrák-német Anschluss legalább annyira nem magyar érdek, mint amennyire nem francia érdek. Ennek kijelentése még nem jelent németellenességet, csupán a helyzet konzekvenciájának, a valóságnak bevallását. Nem kívánhatja tőlünk senki, hogy mi magyarok nagyobb németek legyünk Bismarcknál, aki nagyon szépen össze tudta egyeztetni az egyetemes németség érdekeit azzal a ténnyel, hogy a keleti németség nem volt benne a birodalomban, hanem egy más barátságos birodalomnak volt egyik vezető nemzete. Miért ne 13*
