Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

88 Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 19S1 december t-én, kedden. lési és érdekképviseleti hálózatokba, amelyekről majd szólni fogok, és ha művelője kellő szakműveltséggel rendelkezik és a háta mögött olyan gazdaságpolitika áll, amely védi a maga útjaival, vasútjaival, a maga külkereskedelmi eredményeivel, akkor a kisbirtok aránylag többet tud termelni, f mint a nagybirtok, eltekintve attól, hogy háromszor annyi embert tud eltartani. (Ügy van! Ügy van!) Ez a birtokreform ezer, vagy annál is több falu ' telepítését kell, hogy jelentse. Életérdeke ez az ipari munkásságnak is, r részben a rengeteg új munkaalkalom révén, részben, mert elhárítanék ezzel a falusi r munkanélkülieknek a városokba^ való tódulását és ennek munkabérrontó hatását. Ennek az átalakulásnak második alapfeltétele az, hogy a magyar agrárdemokráoiia és a magyar ipar, elsősorban a gyáripar ráeszméljen arra az elemi érdekközösségre, amely őket összeköti. A magyar gyáripar nemcsak Bécs miatt és nemcsak azért fejlődött betegen, mert újabb időben ott is érvényesül a vezetők kiválogatódása terén a kontraszelekció, hanem elsősorban és mindenekfelett azért, mert nem ágyazódott bele a magyar mezőgazdaságba, a magyar agrárdemokráciába, ellenkezőleg, olyan irányban fejlődött, amellyel akadályozta az agrárdemokrácia kibontakozását. Es mert közben egyre csökkent a fogyasztóképesség, ez a szorongatott helyzet vitte jórészt az ipart olyan csúnya, agrárellenes, privilégiumokat kereső gazdaságpolitika kierőszakolására, olyan kartellpolitikára, amely élesen szembeállította a magyar mezőgazdasággal, elsősorban a kisgazdával, a falu népével. Ennek a szorongatott helyzetbe jutott gyáriparnak végre rá kell eszmélnie arra, aminek némileg már kifejezést adott Fenyő Miksa t. képviselőtársam igazán szép beszédében, hogy létét csak az agrárdemokrácia kibontakozása mentheti meg és fejlődését csak viruló mezőgazdaság biztosíthatja. Az ezer új r falu és a ma munka nélkül ölhetett kezek, százezrek kezeinek megmozdulása adhat csaknem új injekciót, mint a mai _ priyilégiumos iparpolitika, hanem komoly új fejlődésii lehetőségeket a magyar gyáriparnak. Hogy a^ most induló agrárdemokráciának, a föld népének, a magyar mezőgazdaság gerincének ez a kibékülése, sőt összehangolódása a magyar gyáriparral megtörténhessék, ahhoz egy valóságos 67-es mintára szabott gazdasági kiegyezés szükséges^ bizonyos vonatkozásokban komoly és határozott lemondás az ipar mai gazdaságpolitikai privilégiumairól és arról a diktatórikus gazdaságpolitikai szerepről is, amelyet ma a magyar gyáripar és általában a magyar tőke a mezőgazdasággal szemben a szervezetlen gazdavilág rovására gyakorol- Mostanában egy rendkívül érdekes francia könyvet olvastam «A mai Franciaországéról. G. Welter írta, a francia külkereskedelmi nemzeti hivatal attaséja, tehát — mondjuk magyar nyelven — egy francia Gyosz.-ember. Ajánlom minden magyar gyáriparos és főleg gyáripari vezető férfiú figyelmébe. Ebben a könyvben Welter, miközben megállapítja az újonnan szerzett területek révén nagy lendületre kapott új francia kapitalista fejlődést, a francia külkereskedelem új kibontakozását, a francia gyáripar új lehető°égeit és eredményeit, óva inti nemzetét és a tőkés világot attól, hogy : letérjen a francia gazdasági fejlődés ősi természetes útjáról, amely Franciaországot mindenek felett agrárius államnak tudja és vallja. Óva inti a francia tőkés világot a francia ipar túlfejlesztésétől és különösen a francia mezőgazdaság érdekeinek háttérbe szorításától. Holott Franciaország csak 45% -ban falusi állam. Magyarország pedig 58%-ban földmívelő állam! T. Ház! Franciaország egész gazdasági élete ési mai csodálatos egészsége és egyensúlya az erőteljes francia kisgazdára van felépítve. Ipara és kereskedelme is. A magyar gyáripar, ha élni és fejlődni akar, csak ezt az utat választhatja: le kell bontania 'a maga privilégiumait és segítenie kell az agrárdemokrácia kiépülését, hogy a gazda is élhessen és fejlődhessék. A nagy átalakulás harmadik szervezeti feltétele az, hogy a nemkapitalista termelés, a mezőgazdaság és a kisipar megépíthesse a .maga termelési autonómiáját. Egyáltalában a bolsevisták és szociáldemokraták államszocianémet exportnak — annyira hibáztatnom kell H erőlködésekkel szemben a helyes középutat kell választani, a gazdasági életnek a nemzet egyetemes érdekeibe való tökéletesebb beleillesztését,, ezen belül azonban teljesebb autonómiáját. Ma a mezőgazdaság és elsősorban a kisbirtok azért olyan tehetetlen, mert minden kisbirtok egyedül áll. A termelési autonómia az elhagyott kisgazdaságok, kisüzemek termelési összekapcsolódását, megszerveződését, újjászerveződését jelenti, hatalmas szövetkezeti, elsősorban termelő és értékesítő^ és nem fogyasztási szövetkezeti hálózat kiépítését, községi takarékpénztári hálózat kiépítését. Nélkülözhetetlen a nagy átalakuláshoz a, ma még teljesen szervezetlen dolgozó osztályoknak, elsősorban a föld népének, de a kisiparosságnak is, de a szervezettségben sajnosán újabban visszaesett ipari munkásságnak és középosztálynak is teljes érdekképviseleti megszervezkedése. Ha osztályok nem volnának, valósággal teremteni kellene őket, hogy egy szerves felépítésű társadalomban és államban közvetítsenek az egyén és az egyetemes nemzeti közösség között. Helytelen és ósdi dolog, amikor a polgári társadalom tagadja az osztályok létét és jogosultságát. Osztályok vannak és kell, hogy legyenek, és éppen azért kell, hogy a dolgozó osztályok a szervezett oligarchiákkal szemben hasonló szervezett erőt tudjanak állítani. (Helyeslég balfelől.) Az egész agrárius és gyáripari kiegyezés semmit sem ér, ha ezt alá nem támasztja a mezőgazdaságnak, főleg a falvak népének komoly érdekképviseleti kiépítése. A nagy átalakulás egy további mellőzhetetlen alapelve a magyar társadalomnak és államnak a kisemberek milliói érdekeinek szolgálatába való állítása. Ha ma Franciaország a világ ura, akkor nagyrészben annak köszönheti pozícióját, hogy meg tudta találni a politikai demokráciának összehangolódását a gazdasági demokráciával (Ügy van! Ügy VOM!) s mezőgazdaságát, iparát és kereskedelmét egyaránt a kisemberek érdekeire állította. A modern kapitalizmus nem kevés nagytőkéből, hanem rengeteg apró kis tőkéből tevődik össze — itt nagyon kudarcot vallott Marx jóslata — és a francia társadalom és állam meg tudta találni a módjait és eszközeit annak, hogy a leghatalmasabb kapitalista organizációk is — a mai fejlődés fokának kereteiben — aránylag becsületes kezelői és fejlesztői legyenek ezeknek a kistőkéknek. Nálunk úgy a kapitalizmus, mint általában a gazdasági élet, de az egész társadalmi