Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-29
Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 19S1 november 27-én, pénteken. 49 figyelmét és pár javaslatot tehessek. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ezt a 6-os bizottsági jelentést^ abból a szempontból tettem vizsgálat tárgyává, hogy hol csípett le olyan tételeket, amelvek elsősorban a legszegényebb nép érdekeit hivatottak védeni. Igen t. Ház! Nemcsak az államháztartásban van itt deficit, van itt deficit az ország vezetésével szemben táplált bizalom terén is, (Ügy van! a baloldalon.) ennek a kiküszöbölése pedig talán égetőbb Kzáikség. mint a másik. (Ügy van! a baloldalon.) Nekem tehát az a tiszteletteljes véleményem, hogy ma, amikor a sorstól leginkább sújtottak még érzékenyebbek a velük szemben teendő intézkedésekkel szemben, akkor ilyen lépéseket éppen a köznyugalom érdekében nem szabad tenni. Összegszerűi eg talán kicsinyek és Jelentéktelenek ezek a törlések, de hatásuk talán mérgezőbb, mint a nagyobb tételek törlése. (Egy hang a baloldalon: Annál súlyosabb hiba!) A népjóléti tárca költségvetésében például csupán 20.000 pengő van előirányozva az ivóvízszerzés dologi kiadásaira, holott még a múlt költségvetési évben 150.000 pengő volt ilyen címen beállítva. A megfelelő ivóvízzel nem bíró falu sa.iát háztartásában nem tudja a kútfúrást eszközölni és most elesik az állami támogatástól. (Mozgás a baloldalon.) A háborúban elesettek árvái részére ösztöndíj címén beállított 30.000 pengőből 10.000 pengőt csíptek le. aminek következtében még az összes tiszta jeles tanulók sem részesülhetnek ösztöndíjban. A hadirokkantak újabb felülvizsgálatának mellőzése címén 42.966 pengőt töröltek, pedig sok olyan hadirokkant van, akinek a háborúban szerzett betegsége azóta rosszabbodott és ez az újabb esetleges vizsgálat nagvobb rokkantdíjat állapítana meg számára. (Ügy van! a baloldalon.) Ennek törlése igazán indokolatlan. (Egy hang a baloldalon: Méltánytalan!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A szociális missziótársulat részére beállított 50.000 pengőből 15.000 pengőt töröltek, tehát ennek az összegnek 30%-át, holott másutt csak 10% -ot töröltek. Éppen most itt állunk a tél küszöbén, amikor erre a szervezetre nagyobb és égetőbb szükség volna. A kultusztárcánál az egyetemi ifjúság és internátusok támogatására felvett összegből ugyancsak töröltek 25.000 pengőt ma, amikor köztudomású, hogy az egyetemi ifjúság milyen nagy nyomorral kénytelen megküzdeni. A földmívelésügyi tárcánál a földmunkások vállalkozó szövetkezetének támogatására felvett 2000 pengőből 1000 pengőt töröltek akkor, amikor a földmunkások a magyar társadalomnak, és sajnos, a magyar politikának olyan mostoha gyermekei. (Zaj a baloldalon.) Pedig az OKH mellett működő ez a szervezet a kiváló Steuer Györggyel az élén és kitűnő fiatal erők támogatása mellett hasznos és nagy szolgálatokat tett már a földmunkásság erkölcsi és anyagi életének. (Dinnyés Lajos: Túlteng a szociális érzés.) A belügyi tárcánál történt redukciók közt a legfájdalmasabb a községi jegyzői tanfolyamok részére beállított összeg törlése. Igaz, hogy a belügyminiszter úr volt olyan szíves a jegyzők országos gyűlésén kilátásba helyezni, hogy ez nem fog megtörténni és módot fog nyújtani arra, hogy ezek a tanfolyamok tovább is megmaradjanak, mégis bátor vagyok a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy itt 200—300 huszonöt év körüli fiatalember exisztenciájáról van szó, akik ma ott ülnek a községházán és hivatva vannak arra, hogy a nyugtalankodó népet lecsillapítsák akkor, amikor ők maguk nvugtalanságban tartatnak ilyen intézkedések által. Ezek volnának a legkirívóbb tételek, amelyek éppen a legszegényebb és a támogatásra leginkább rászorult osztályok érdekeit érintik. Honnan vegyük erre & fedezetet? Nagvon könnvű és egyszerű a válasz. Itt van mindjárt a külügyi tárcában annak sajtóalapja, amely 100.000 pengős redukció után is még mindig 400.000 pengőt tesz ki. (Strausz István: Titkos alap az is! — Lakatos Gvula: Bár kétszerannvi lenne!) Ugyanily külföldi sajtószolerál at címén a redukció után is még mindig 620.000 pengő marad, tehát két hasonló célt szolgáló alap, illetve szükséglet 1,020.000 pengővel van dotálva. Innen 120.000 nen^őnyi csökkentés még mindig bőven kitelnék. De törölni, illetve az általam kifogásolt törlések pótlására felhasználni lehetne a Magvar Tudományos Akadémia segélve címén a törlés után is fennálló 90.000 pengőt is, amire a Vigyázó-féle vagyonnal rendelkező Akadémiának ma kevésbbé lehet szüksége, mint a rokkantaknak, vagy hadiárváknak, vagy az egyetemi ifjúságnak. (Ügy van! half elől.) litvánnak azután az úgyneveze+t kiküldetési költségek. Vettem magamnak fáradságot s összeadtam ezeket a tételeket, kijött 4.455.000 pengő, amiből töröltek 380 000 pengőt, ami ennek az összegnek mintegy 9%-a. Ezeknél a tételeknél bátor vagyok a t. 6-os bizottság figyelmébe ajánlani, hogy a vörös ceruzát kicsit erősebben is megnyomhatná a többiek javára. Nagy vita tárgya volt az egyetemek kérdése is. Méltóztassanak megengedni, hogy itt csak a pécsi egyetem ügyével foglalkozzam, amely egyedüli egyeteme a Dunántxxlnak és nekünk dunántúliaknak .szívünkhöz nőtt. Pedig ezt is meg lehetne menteni a következő módon. A pécsi egyetemen az évi tandíj átlag 242 000 pengő, amiből csak 25% a kincstáré, a többi pedig a tanároké. Az alapvizsga-, szigorlati és avatási díjakból befolyik 123.000 pengő. Ha tehát a két összeget átmenetileg az államkincstár szedné be és az egyetemi tanár urak — akikben egészen biztosan megvan az az önzetlen munkakészség és szeretet almamaterük iránt — átmenetileg lemondanának ezekről az összegekről, akkor 300.000 pengő volna itt az államkincstár részére felhasználható. A pécsi egyetem kiadásai a fizetéseken kívül 1,400.000 pengőben vannak megállapítva, amiből mintegy 500 000 pengő megtérül az ápolási díjakból. Ha tehát ehhez még hozzávesszük az előbb említett 300.000 pengőt, összesen 800 000 pengővel kevesebb kellene — mintegy 600 000 pengő — az egyetem fenntartására. ' Ha azonban még tovább megyek és vizsgálom, hogy milyen sokat tesz ki az orvosprofesszoroknál az a mellékjövedelem, amely abból származik, hogy a betegek, különösen a különszobásak állami gyógy- és kötszerekkel, villanyárammal, röntgennel kezeltetnek, aminek fejében a professzor annyit térít meg, amennyit akar és ami miatt sok a torzsalkodás az egyéb és az orvosprofesszorok között — akkor azt kell mondanom, hogy ha e tekintetben valami szabályt állítanának fel. szintén nagy megtakarítást lehetne elérni és így ez az 'egyetem mintegy 350—400 000 pengő igénybevételével megmenthető volna. A pénzügyi jelentés 12. oldalán a következőket olvasom (olvassa): «A jelenlégi probléma mind külső, mind belső viszonylatban súlyos
