Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-41
Az országgyűlés képviselőházának ki. befolyásolhatja a külföldi hitelezőkkel folytatandó tárgyalásokat? 4. Fenn akarja-e tartani a pénzügyminszter úr a köztartozások után fizetendő 12% os kamatot? 5. -Képesnek tartja-e a pénzügyminiszter úr az ország gazdasági erejét arra, hogy a jelenlegi köztartozásokat elbírja? 6. Hogyan gondolja a pénzügyminiszter úr a hátralékos köztartozások behajtását azokban az esetekben, mikor éppen a hitelviszonyok nehézsége és az értékesítési lehetőségek hiánya következtében az egyes gazdaságok és üzemek lerombolása nélkül ez nem lehetséges? 7. Hogyan gondolja a pénzügyminiszter úr az autonómiák költségvetési egyensúlyát biztosítani? 8. Tekintettel arra, hogy az értékpapírok értéke ma nehezen áliapítnató meg, lesz-e intézkedés arra nézve, hogy a vagyonmérlegek megállapításánál milyen érték vetessék figyelembe?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A t. Ház szíves elnézését kérem azért, hogy néhány perccel megakadályozom a karácsonyi szünet megkezdését. Teszem ezt azért, mert annyira fontosnak tartom azt, hogy ma, amikor végre hónapok után az országnak legsúlyosabb gazdasági helyzetében pénzügyminisztere van, annak a pénzügyminiszternek ajkáról hivatalos helyen halljuk meg azokat a kijelentéseket, amelyekre az egész ország már hónapok óta hiába várt. Most nem akarok kitérni arra, hogy mennyiben adjon a kormány összefogó programmot, stb., de •kétségtelennek tartom azt, hogy az, ami a kormány pénzügyi programmja gyanánt ezideig előadatott, vagyis azok a kenetteljes kijelentések, hogy infláció pedig nem lesz, a pengő értékét tartjuk a végietekig, kelégítő kormányprogramként szerény nézetem szerint ma el nem fogadható. T. Ház! Néhány kérdésben akartam felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét azokra a problémákra, melyeket erről az oldalról már többen, többízben felemlítettünk, amelyekre azonban választ nem kaptunk. Értesülésem szerint özeknek a problémáknak egy része már érintve lett a 33-as bizottságban is, de tudomásom szerint megfelelő eredmény el f nem éretett. Már pedig véleményem szerint éppen a pénzügyi politikának nem nagy eredménye, amelyet ma látunk, oka annak, hogy a jövőre nézve kijelentéseket óhajtunk hallani. Egyik kérdésem a következő (olvassa): «Elegendőnek tartja-e a pénzügy m iiniszter úr a pénzforgalmi eszközök mennyiségét?» Itt nem akarom az infláció és a defláció kérdését egyelőre érinteni. En ezekre a pénzügyminiszter úr részéről várom a választ, aki e tekintetben mégis a jelen viszonyok között, és a mindenkori pénzügyminiszter a mindenkori viszonyok között kell, hogy erről a kérdésről magának véleményt alkosson, és szükségesnek tartom, hogy ezt a véleményt mi is megismerjük. Második kérdésem a következő volna (olvassa): «Megfelelőnek tartja-e a mai hitelviszonyokat arra, hogy a termelés zavartalan menetét biztosítsák? Ha nem, hajlandó-e megfelelő kísérletet tenni arra, hogy ezek j avulj a j nak?» Nem akarok elébe vágni annak, amit a pénzügyminiszter úr majd mondani fog, csak felhívom a szíves figyelmét arra, hogy naKÄpyisüöaizi NAPLÓ. ni. ülése 19S1 december Ê2-én, kedden. 531 gyón sok termelő ágnak különböző képviselői szerint a mai hitelviszonyok mellett megfelelő termelést sem megindítani, sem fenntartani egyáltalában nem lehet. Ilyen kamatlábbal, 12%-os kamattal egyfeiől, másfelől a hitelkereteknek általános korlátozásával, amit a legutóbbi időben tapasztalhatunk, semmi esetre se lehet a termelés megindítását várni. Talán lenne a pénzügyminiszter úrnak módja, hogy itt nyilatkozzék. Ezt azért gondoltam lehetségesnek, mert hiszen a pénzügyminiszter úr, mint a Pénzintézeti Központ vezetője, bizonyos fokig foglalkozott a gazdasági és a hitelélet körébe tartozó kérdésekkel, bár igaz, hogy ez a működés, melyet a pénzügyminiszter úr a Pénzintézeti Központ élén kifejtett, nem volt mindig olyan, amely teljes megnyugvást nyújtott volna. Azonkívül megtörtént az is, hogy a pénzügyminiszter úr a Pénzintézeti Központ élén nagyon sokszor talán diplomata múltjából vett át bizonyos símulékonyságot az adott viszonyokhoz, úgy, hogy amikor a Pénzintézeti Központ dolgait kapcsolatban egyes más ügyekkel, a bizottságban tárgyaltuk, felvetődött az, hogy ezek a kérdések diszkrécióval kezeltessenek. Azt hiszem, mindig jobb, ha bankdolgokat, pénzbeli dolgokat nem kezelünk diszkrécióval, mert a legjobb biztosíték mindig az igazság és nyilvánosság; legalább is nagyon régi, elsőrangú banktekintélyek és bankárok, különösen Angliában, évszázadok óta hirdették, hogy a banküzlet a nyilvánosságtól ne féljen. Harmadik kérdésem az: Nem gondolja-e a pénzügyminiszter úr, hogy a magas kamatláb esetleg kedvezőtlen befolyást gyakorolhat a külföldi hitelezőkkel folytatandó tárgyalásikra? Arra óhajtanám felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy mi történik, ha mi kamatredukciót kívánunk 1 , esetleg tőkeredukciót? Ezek a tárgyalások ma még folyamatban vannak, eredményt nem tudunk, csak a-lapok* ban vannak bizonyos allúziók a moratóriumrendelet kibocsátásáról. — Erre különben majd még vissza fogok térni. — Azt hiszem azonban, ha a külföld azt látja, hogy ebben az országban a legmagasabb intéző körök a termelést úgy látják biztosítottnak, ha magas kamattal dolgoznak, ha itt a belföldi tőkének, illetőleg a még ittlévő külföldi tőkének biztosítva van a jó kereseti lehetősége magas kamat mellett, akkor bizonyos fokig felmerülhet az is, hogy a hajlandóság esetleges redukciókra és engedményekre nem lesz olyan, mintha nyílván látnák azt, hogy itt teljesen a depresszió mélyén lévő gazdasági helyzet van, amelyben még a legalacsonyabb kamat mellett sincs termelés, vagyis ahol a termelés — mint ahogy, tényleg így is van — megállt. Egy másik kérdés, amelyet nem elősiür teszek szóvá ebben a Házban, az: fenn akarja-e tartani a pénzügyminiszter úr a köztartozások után fizetendő 12%-os kamatot? En X-esetben hangoztattam már, hogy nem fog jó eredményre vezetni, ha az uzsora terén a magyar állam jár elől. Hiszen évtizedeken Keresztül törvényhozásunk szükségesnek tartotta azt, hogy a kamatot 8%-ban maximálja, a köztartozások után fizetendő kamat pedig még alacsonyabb volt; most pedig, amikor a legkritikusabb a gazdasági helyzeti a kormány bölcsesége a 12% -os kamat for szír ozásával^ véleményem szerint az egész vonalon drágította a pénzt, mert hiszen a törvény intézkedései azért váltak többé-kevésbbé illuzórikusokká, mielőtt ezt jogszabállyal is hatályon kívül helyezték, mtert, 77
