Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

53â Az országgyűlés képviselőházának hl az államnak ez aa intézkedése volt az első, amelyet ezen a téren életbeléptettek. Egy másik kérdés, amelyre nagyon szerettem volna, ha a pénzügyminiszter úr válaszol, mert hiszen ez a kérdés tulajdonképen egész pénzügyi politikájának kardinális kérdésévé fejlődött: képesnek tartja-e a pénzügyminiszter úr az ország gazdasági helyzetét arra, hogy a jelenlegi köztartozásokat elbirj a. (Magyar Pál: Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem.) A pénzügyminiszter úr optimista. Optimista kijelentések hangzottak el ezelőtt többízben is azok részéről, akik a pénzügyminisztériumot vezették, arra vonatkozólag, hogy ezek a prognózis sok reálisak, hogy mindaz, amit a Népszövetség kiküldötteivel együtt megállapítottak, az, mint valószínűség vehető számításba, hogy ezek a köztartozások be fognak folyni, hogy az ország ezeket a köztartozásokat ki fogja majd izzadni. Azt hiszem, hogy ha ez a pénzügyminiszter úr felfogása, akkor a pénzügyminiszter úr nem csinál helyes- diagnózist és túlbecsüli a magyar gazdasági élet teherviselőképességét. Mert nem akarok Cassandra-jóslásokba bocsátkozni, de meggyőződésem, hogy ezeket a köztartozásokat — és itt nemcsak az állami költségvetésről beszélek — még az átmeneti időben sem fogják tudni biztosítani. Egy további kérdés, amelyet a pénzügyminiszter úrnak óhajtottam feltenni, az, hogyan gondolja a hátralékos köztartozások behajtását azokban az esetekben, amikor a hitelviszonyok nehézsége és értékesítési lehetőségek hiánya következtében az egyes gazdaságok és üzemek lerombolása nélkül ez nem lehetséges? És itt most nem tisztán a mezőgazdaság szempontjából nézem a helyzetet, nézem az öszszes termelési ágak szempontjából (Magyar í?ál: Sajnos, itt egység van!) és azt mondom, hogy amikor éppen felső iniciatívára, vagy legalábbis a legmagasabb intézőkörök tűrése mellett nincsen meg a lehetősége annak, hogy még azok i«, akiknek,a fizetési hajlandósága megvan, eleget tehessenek normális módon a köztartozások teljesítésének, mert hiszen a mai viszonyok között még azok is, akik a legjobbak foonítás szempontjából, hitelhez nem jutnak t

— ez áll általában a földbirtokosokra, áll a háztulajdonosokra, áll a gyárosokra, mert, kivételes helyzet, hogy valaki ma a legszerényebb keretek között is új hitelhez jusson —, a hitel korlátozása feltétlenül kihatott a kereskede: lemre is,-,sok tekintetben kihatott általában a fogyasztóra is, úgyhogy eladási lehetőségek szintén nincsenek. Ma tehát a hátralékos köztartozások irgalmatlan behajtása lehet, hogy pénzügyileg talán indokoltnak látszik, azonban kétségtelenül nem vezetne másra, mint nagyon sok esetben . az egyes üzemeknek — és itt megint nincsen különbség atekintetben, hogy milyen üzemekről van szó — leállítására, likvidálására, amely likvidálás véleményem szerint, nem lehet célja sem egy pénzügyi po'itikának, sem pedig egy józan gazdasági politikának. Már most hogyan gondolja a pénzügyminiszter úr az autonómiák költségvetési egyen-, súlyát biztosíthatni?- Most tulajdonképpen csak meg kell ismételnem azt, amit most már innenonnan kilenc év óta hangoztatok a magyar törvényhozás termében, hogy hamis addig minden Jbeá'Iítás, amely a költségvetés egyensúlyafél ."Jjesjzél* amíg nincsen egyensúlyban az autonóhiiák^ háztartása, mert az állami költségvetés egyensúlya tulajdonképpen még nem mond ülése 19êl december Êê-én, kedden. semmit; hiszen lehet az autonómiáknak, a törvényhatóságoknak, de más autonómiáknak is, így az egyházi autonómiáknak költségvetése is olyan, hogy ezeket az adóalany egyáltalában nem bírja meg. Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr is tudja, vagy legalább is majd a minisztériumában informálhatják, hogy ma hogyan történik az egyes törvényhatóságokban a tisztviselői fizetések kifizetése, hogy egyes vármegyék — és azt hiszem, ma már azt mondhatjuk, hogy mindig több és több vármegye — kénytelenek minduntalan a minisztériumokhoz szaladgálni, hogy valamiképpen módot nyújtsanak nekik arra, hogy a hónap elsején a legsürgősebb fizetéseket eszközölhessék. Egy kérdés, amely szerintem éppen az új év felé aktuális, az, hogy tekintettel arra, hogy az értékpapírok értéke ma nehezen állapítható meg, (Mojzes János: Értéktelen papírok!) lesz-e intézkedés arra nézve, hogy a vagyonmérlegek megállapításánál milyen érték vétessék figyelembe? Azt hiszem, ez ismét egy olyan kérdés, amely • nemcsak a pénzügyi igazgatást kell hogy érdekelje, hanem kell hogy érdekelje általában a közgazdasági életet is, de az egész országot is, mert végeredményében valami támpont, valami irány, amely után el lehessen indulni, mégis csak szükséges. Az, amit eddig láttunk, szerintem nem volt megfelelő. Kérek öt nerc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Ipen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. (Friedrich István: A többség megadja!) Farkas Tibor: Mindenesetre szerettem volna, ha ezekben a kérdésekben közvetlenül a pénzügyminiszter úrral intézhettük volna el azokat a vitás pontokat, amelyek esetleg felmerülhettek volna, de tulajdonképpen ezt a megoldást is akceptálom, mert véleményem szerint az interpelláció, amelyre választ kapunk, (Mojzes János: Most már rendes szokás! Ez a rendszer!) semmi esetre sem a legautentikusabb. Nem vonom kétségbe, megvan a lehetóVég a házszabályok szerint, hogy esetleg az államtitkár úr válaszoljon, de mindenesetre olyan kérdések is merültek volna fel, amelyekre az államtitkár úr éppen a köteles tisztelet folytán, amellyel minisztere iránt viseltetik, nem válaszolhatott volna és az államtitkár úr semmi esetre sem adhatott volna felvilágosítást a legjobb akarat mellett sem atekintetben, hogy tulajdonképpen mit jelent az, amiről a lapok olyan sokat írtak, de aminek magyarázatát nem adták meg, mit jelentenek azok a külön kikötések, amelyek kvázi teljhatalmat, t bizonyos diktatúrát biztosítottak volna a pénzügyminiszter részére. A múltban is kifogásoltam, — azt hiszem, joggal — hoary nagyon sok esetben nem volt vagy elég befolyása, vagy elég ereje, vagy talán — ne méltóztassanak félreérteni — elég gerince a pénzügyminiszternek arra. hogy a pénzügyi kérdéseket az or

c

zág érdekének megfelelően oldja meg. Merit azt hiszem, a múltban azzal a nagy költekezéssel, mondjuk, a^zal a nagy rendetlenséggel. .. (Kabók Laios: Windischgraetznek nyugdíjat akarnak adni! Még mo=t is pazarolni akarnak!) amelyet tapasztalhattunk, mindenesetre szükség lett volna arra, hogy a pénzügyminiszter úr energikusabban helyezkedjék szembe minisztertársaival. Ha ez értetik az újabb rendszer alatt, akkor, azt hiszem, ez megnyugvást fog Kelteni, de eset-