Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

Az országgyűlés képviselőházának %i. ülése 1931 december 22-én, kedden. 519 dokló kereskedők számára azért, mert nem felforgató elemekről van szó, mert meg kell védeni egyszer azokat is, akik nem puccsot akarnak csinálni. T. Képviselőház! Legyen szabad ezzel kapcsolatban a közvélemnéyt, a főváros polgáraágát izgató néhány momentumra felhívni még a figyelmet, a múltkori^ interpellációval kapcsolatban, a puccs kérdésében. A honvédelmi miniszter úr azt mondotta, hogy ő óvta és figyelmeztette a szerencsétlenül járt tábornokot, hogy ne keveredjen bele ilyen dolgokba. S ekkor mi visszaforgattuk hat évvel a filmet és emlékezünk, hogy volt egy pénzhamisítási bünper, amelyben szintén óvtak és figyelmeztettek egy magasállású közfunkcionáriust és szomorúsággal látjuk a tragédiák megismétlődését. Amint abban az időben egy németországi börtönben halva találták reggél a cella lakóját, Schultze Vilmost, ugyanúgy halva találták egy reggel itt is a cella lakóját, Schill tábornok urat. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) S ekkor eszünkbe jut — amint feltétlenül eszébe jutott a honvédelmi miniszter úrnak is és ezért volt megrendülve, amikor felszólalt, — Hir György tragikuma is, aki halállal testében vánszorgott fel akkor a honvédelmi miniszter úrhoz. A honvédelmi miniszter úr azt mondotta, tudták, hogy mi van készülőben, csak várták az alkalmas pillanatot, hogy lecsapjanak rájuk, hogy rendet teremtsenek. A nyomorúság, a kisexisztenciák fuldoklása ügyében is tudja ia kormány, hogy mi a helyzet, tudja a kormány, hogy milyen a nyomorúság. Mikor tartja az időt alkalmasnak, hogy lecsapjon, hogy rendét csináljon és segítsen? Amikor karácsony előtt állunk, karácsony szent szeretetünnepén, én ezúttal nem a bűnösök, hanem az ártatlanok számára kérek amnesztiát, kérek kegyelmet és segítséget. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Homonnay Tivadar képviselő úr. Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a balközépen.) Egy párját ritkító, megrendítően tragikus eset az, amely felszólalásra késztet. Angyalföldön, kerületemben, Sinkó József rendőrtörzsőrmester, szolgálatának hű teljesítése közben mártírhalált halt. Az egész magyar közvéleményt mély megdöbbenéssel töltötte el ez a tragikus eset. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennél a megdöbbenésnél csak a részvét nagyobb, amelyet az egész magyar társadalom minden .egyes polgára érez, osztályra való > tekintet nélkül, a hátrahagyott özvegy és árvák iránt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mélyen meg kell hajolnunk a hős rendőr előtt, aki ennek a milliós városnak éjszakai nyugalma felett őrködött és annak a legnagyobb áldozatot hozta: életét adta oda. (Ügy van! jofbfelől. — Kun Béla: Kettős őrjáratnál nem kellett volna életét odaadnia! De arra nincs pénz!) Elismerésünket kell, hogy nyilvánítsuk az előtt a rendőrség előtt is, amelynek ilyen hős tagjai voltak és vannak. (Ügy van! jobbfelől.) Teljes elismerésünket kell, hogy kifejezzük az előtt a rendőrség előtt, vezetőség, beosztottak és az őrszemélyzet minden egyes tagja előtt, amely, amint a közelmúltban példával is igazolta, hogy világviszonylatban is a legelső helyen áll. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől. — Kun Béla közbeszól.) Elismerésünket kell kifejeznünk azért is, mert e rendőrség vezetői és beosztottai minden egyes alkalommal hivatásaik magaslatán állottak, e rendőrség vezetői és őrszemélyzete mindenkor maradék nélkül teljesítették kötelességüket a nemzetnek és^ e város lakóinak és a közrend biztosítása érdekében. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a tragikus esetet hasiználom fel, hogy a kormányzatot és speciálisan a belügyminiszter úr figyelmét felhívjam és intézkedését kérjem két irányban. Az egyik az, hogy a hátramaradt özveggyel és árvákkal szemben: teljesítse az állam kötelességét oly mértékben, amilyen ^ messzemenő áldozatot hozott ennek. a szerencsétlen családnak hőslelkű, mártírhalált halt fenntartója. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A másik pedig az, hogy a belügyi kormányzat gondoskodjék haladéktalanul és erélyesen az iránt, hogy ennek a városnak közrendje, vagyon-, sízemély- és közbiztonsága minden körülmények közt megóvásáét (Buchinger Manó: Különösen, ha éheztetik a munkásokat! A kormány politikája szaporít] cl £L bűnösöket! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Buchinger Manó: Szociálpolitikát csináljanak! így előzzék meg, ne kenetteljes frázisokkal, hazugságokkal! Ne hazugságokkal, kenyérrel előzzék meg ! — Jánossy Gábor: Ne zavarja a kegyeletet! — Buchinger Manó: Hazug frázisok! Ezzel jóllakott az ország! Kenyeret adjanak nekik! — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Buchinger Manó képviselő urat rendreutasítom. Malasits Géza képviselő úr, ebben a kérdésben Farkas István képviselő úr fog beszélni, tessék csendben maradni. (Buchinger Manó: Hazugságokkal traktálják az országot.) Buchinger képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Figyelmeztetem a képviselő urat, maradjon csendben. Homonnay Tivadar: Nem hiszem, fel se tételezem, hogy a szélsőbal oldal gyilkosokat véd. (Buchinger Manó: Maguk védelmezik! Politikájukkal szaporítják a gyilkosokat. — Felkiáltások a jobobldalon: A mentelmihez!) Elnök: Buchinger képviselő urat újból rendreutasítom. Figyelmeztetem, hogyha így folytatja, a mentelmi bizottság elé utasításra fogok javaslatot tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Homonnay Tivadar: Ami a prevenció kérdését illeti, méltóztassék tudomásulvenni . a muH tapasztalatai és bizonyítékai alapján, hogy mi, ez a két párt a szociálpolitikai alkotások terén többet tettünk, mint amennyit önök. (Zaj a, szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Ez azután merészség!^ — Malasits Géza: Komprom imitálták a szociálpolitikát!) Elnök: Kérem, maradjanak csendben a képvisel urak. Homonnay Tivadar: De nem akarok mellékvágányra térni. Amikor első kérésemet a belügyminiszter úrhoz intézem, meg kell állapítanom, hogy az 1912 : LXV. tcikkel szemben az 1930:XXVI. törvénycikk messzebbre megy ugyan azoknak biztosításában, akik a rendőröknek ilyen tragikus esetből < kifolyólag hátrahagyott özvegyei ós családtagjai gondoskodni' kíván aa ő megélhetésükről. Ez a kivételes, ez a tragikus eset azonban még messzebbmenő elbánást igényel. Kérem tehát az igen t. kormányzatot arra, hogy e fiatal korban, élete delén elhunyt és kötelességét életének egészen utolsó pillanatáig teljesítő rendőr hátramaradottjaival szemben, akik 119 pengő 88 fillért kaohatnak a törvény rendelkezései folytán, a belügyi kormányzat találja meg a módot és a lehetőséget arra — mert megtalálhatja és meggyőződésem szerint meg is fogja találni •—-,