Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

520 Az országgyűlés képviselőházának hogy a mai nehéz, viszonyok mellett a megélhetés gondjaival ne küzködjenek. (Helyeslés,) A másik kérésem pedig az — ha tetszik, ha nem tetszik valakinek —, hogy gyors intézkedés történjék az iránt, hogy a fegyver használhatása legalább oly mértékben terjesztessék ki a rendőrség részére, mint ahogy az a csendőrségnél van. (Helyeslés a jobboldalon.) Teljesen tűrhetetlen és lehetetlen állapot az, 'hogy csak a Btk.-nak 76. §-át keljen alkalmazni a rendőrségre és ha az a rendőr, aki életének kockáztatása mellett védi ennek a városnak és az. országnak közrendjét és közbiztonságát, fegyvert alkalmaz, amikor saját élete mellett a közbizT tonság felett is őrködik, hosszú procedura alá vettessék, nem úgy, mint a csendőrségnél, ahol egy hadbíróságból alakult zsűri állapítja meg rövid 24, vagy 48 óra alatt, hogy az a csendőr jogosan használhatta-e a közrend vagy saját életének védelmében azt a fegyvert, amelyet használnia kellett. A rendőrnek ma hasonló esetekben hosszú procedúrán kell keresztülmemnie és. bár elismerem, hogy végül az, igazságos

1 bíróság dönt felette, de igenis az, a rendőr, akinek nincs felhatalmazása arra, hogy ezzel az eszközzel éljen, nagyon sokszor meggondolja azt, ha hivatását^ legmesszebbmenőiéi? teljesíti is, hogy használja-e azt a fegyvert, amellyel nemcsak saját életének biztonságát, ibaneni ennek^ az. országnak és a fővárosnak rendjét, szeimély- és vagyonbiztonságát van hivatva őrizni? Meggyőződésem szerint a Tendőrlegénységnek, amely, mint mondpttam, hivatásának magaslatán áll, mai létszáma nem egészen alkalmas arra, hogy az egész székesfővárosnak rendjét, közbiztonságát feltétlenül biztosíthassa. (Jánossy Gábor: Ügy van! Egyedül járnak a leggyilkosabb helyeken ! ) Amint méltóztatnak bölcsen tudni, 1925-ben a rendőrlegénység létszáma 4100 főben állapíttatott meg. A perifériákon, nemcsak Angyalföldön, — amely nem olyan rossz, mint ahogyan a közvéleményben elterjedt ennek a híre — hanem a Zuglóban, Kőbányán, Budán és általában a perifériákon 4100 rendőrrel még ilyen kiváló rendőrség sem tudja a közrendet úgy fenntartani, ahogy a város belső részeiben fenntartja. Ha tehát a kormányzat — nagyon helyesen — elmegy a ^takarékosság legszélső határáig és ha a kormányzat programmjának első céljául az államháztartás egyensúlyának biztosítását tűzte ki, szintén igen helyesen, ennek a kormányzatnak további, de egyik első intézkedése az kell legyen, hogy drákói és kegyetlen szigorral biztosítsa ennek az országnak és a főváros lakosságának személy- és vagyonbiztonságát az ország jól felfogott érdekében. Itt tehát takarékoskodni nem szabad, nem lehet, (Ügy van! Ügy van!) mert itt a takaiékoskodás mulasztással jár. Meg kell itt állapítanom még azt is, hogy nem is 4100 főnyi rendőrség biztosítja ennek a fővárosnak közrendjét, mert hiszen nem is 4100 rendőrről van szó, amennyiben 1924-ben a szanálás alkalmával a rendőrségről 200 díjnokot bocsátottak el, ennek a 200 díjnoknak a pótlására pedig berendeltek kiérdemesült és szolgálatban idősebb rendőröket és beosztották hivatali szolgálatra, mert a hivatalokban nem voltak nélkülözhetők. Ma már ott állunk, hogy ezzel a lecsökkent létszámmal kell és kötelessége a kormánynak a főváros nyugalmát, rendjét és^ közbiztonságát biztosítania. Kérem tehát az igen t. belügyminiszter urat, tegye meg a legmesszebbmenő intézke. ülése 1931 december 22-én, kedden. déseket, egyrészt az iránt, hogy ez a közrend és közbiztonság minden körülmények között biztosíttassék, másrészt pedig, hogy annak a hős és mártírhalált halt rendőrnek özvegye és árvája ne küzködjön, ne nyomorogjon, hanem a kormányzat szociálisan gondoskodó intézkedéséből kifolyólag neosak abban a 119 pengő néhány fillér havi ellátásban részesíttessék, hanem a kormányzat egy ilyen kiváló ember, egy ilyen kiváló testület mártírhalált halt kiváló hőse, özvegyének életfogytiglan tisztességes kultúrembérhez méltó megélhetését biztosítsa. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezt az alkalmat megragadjam és a kormány nevében mélységes részvétünket fejezzem ki Sinkó József rendőrtörzsőrmester hősi halála alkalmából. (Helyeslés.) Egyúttal meghajlok az előtt az áldozatos kötelességteljesítés előtt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelynek ez a rendőr ragyogó tanújelét adta akkor, amikor kötelességének szigorú teljesítése közben életét áldozta fel. Ami a képviselő úr által feltett kérdéseket illeti, legyen szabad csak egészen röviden megemlítenem azt, hogy az elhalt rendőr özvegyének és családjának megfelelő ellátása iránt a kormány már intézkedett. (Helyeslés a jobboldalon.) A kormány megfontolás tárgyává teszi és máris foglalkozik azzal, hogy a rendőrségnek fegyverhasználati joga törvénylhozási úton :a mainál megfelelőbben szabályoztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Végül a kormány a mai súlyos gazdasági viszonyok közepette is arra törekszik, hogy Budapest közbiztonsági ellátását a rendőrség létszámának esetleges felemelése árán is biztosítsa, (Helyeslés jobbfelöl. — Zaj a szélsőbaloldalon.) — Propper Sándor: Egy kis szociálpolitikával, munkával, kenyérrel tessék megpróbálni! — Szeder Ferenc közbeszól. — Malasits Géza: Megélhetést, munkaalkalmak teremtését kellene biztosítani. — Kun Béla: Nagyon rövid válasz volt! (Zaj!) — Elnök csenget. — Propper Sándor: Ha minden éhező mellé egy rendőrt állítanak, azt hiszik, el van intézve a dolog? Elnök: Schandl Károly képviselő urat il leti a szó. Schandl Károly: T. Képviselőház! Több száz falu kisgazdáinak kérelmére, felhívására hozok az igen tisztelt Ház elé egy sérelmet, amely innen a fővárosból talán a mindennapi élet egy kicsiségének látszik, azonban ott a falvakban nagyon súlyos, a mindennapi húsba és kenyérbe vágó sérelmet jelent. A falu kisgazdatársadalma ma a nehéz viszonyok között, főleg a kisebb gazdasági ágak jövedelméből tengeti életét; a tej, a baromfi, a tojás, a kisebb gazdasági ágaknak ezek a jövedelmei nyújtanak mindennapi életének folytatására lehetőséget. Ilyen körülmények között is él a falu gazdatársadalmában az a honpolgáxi kötelességtudás, hogy amikor a magyar állam a legnehezebb időket éli és az államháztartás egyensúlyának. helyreállítása országos közéírdek, akkor kötelességé ti teljesítenie kell és teljesíti is azt a végsőkig. A dunántúli vármegyék, amelyeket az állattenyésztés dekonjunktúrája, az állatárak zuhanása a legerősebben érintett (ügy van! ügy van! a jobboldalon) és olyan helyzetbe hozott, hogy ma mái'