Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

5i8 Àz országgyűlés képviselőházának Ul. ülése 1931 december 22-én, kedden. tudjuk, mit hoz!), ugyanakkor pedig a Képviselőház afelett vitatkozott, hogy négyelemis, vagy hatelemis kritériumhoz kösse-e a választói jogosultságot, ahelyett, hogy egyedül azzal a kérdéssel foglalkozott volna, hogyan, miképpen lehet csökkenteni és enyhíteni a nép nyomorát és rettenetes helyzetét. (Zaj.) T. Házi Ha bárkivel méltóztatnak beszélni ebben az országban, foglalkozási, társadalmi és osztálykülönbség nélkül, mindenütt egy rettenetes páni félelem üli meg a lelkeket a közelgő^ tél eljöhető katasztrófájával szemben. Ha végig méltóztattak nézni a munkanélküliek, félemetes felvonulását, meg kellett állapítaniuk, hogy nem lehet segíteni ezen, egyszerű szigorral, de nem lehet segíteni különösen oly módon, hogyha a közbiztonság már annyira leromlik, hogy nemcsak a polgárnak, de még a rendőrnek élete sincsen biztonságban a perifériákon. Szóvá kell ezt tenni itt a Képviselőházban, amikor a legutóbbi fővárosi közgyűlésen^ éppen a kettőzött őrjáratok • miatt interpelláció hangzott el és abban intézkedés nem történt, s/zóvá kell tenni nemcsak a polgárságnak, hanem a^ rendőrségnek érdekében, a közbiztonságnak és a vagyonbiztonságnak érdekében is. A nyomorúság már nemcsak a munkanélküliek körében van meg, a nyomorúság nemcsak azoknál él és virul, akiknek nincsen lakásuk, akiknek^ nincsen foglalkozásuk, nemcsak a munkásságnak, hanem a polgárságnak széles rétegeibe is legnagyobb részben beköltözött már a gond, nemcsak az egy szoba-konyhás, hanem a 3—4 szobás lakásokba is. Es ugyanakkor, amikor ezen segítendő szükséges volna a fővárosban a szellemi szükségmunka minél sürgősebben való megindítása, , mindezideig erre vonatkozólag semmilyen intézkedést nem láttunk, látjuk azt, hogy 20.000-en jelentkeztek az ezer helyre, de még ezren sem kaptak száraz kenyeret, hogy nagynehezen segíthessenek magukon a nyomorukban. (Mojzes János: A népjóléti miniszteri tárca betöltésére lenne szükség!) A fővárosi exisztenciákat a legnagyobb mértékben sutj t l 'ti /J adóknak az a súlyos terhe, amely állandóan erősebben és erősebben szorítja béklyóba a lakosságot, sújtja a lakbéreknek, a boltbéreknek és a műhely bér éknek kérdése. .Többszörösen kértük már .a t. Házban, méltóztassék ezt a kérdést bér egyezte tő-bizottságok felállításával rendezni és lehetővé tenni azt, hogy télvíz idején ne kelljen kilakoltatások sorozatát végignéznünk. Sújtja azonkívül a fővárosi lakosságot a deviza-kérdés, amelyről szintén szólni kell a kereskedelem érdekében. Amikor Németországban a Brüning-kormány olyan intézkedéseket tesz, hogy az adókat leszállít j ti - M kamatlábat leszállítja, .mindent olcsóbbá tesz, ugyanakkor az olcsóság által^ nagyobb fogalmat ér el, amire Magyarországon is volt példa, hiszen méltóztatnak még emlékezni Baross Gábor politikájára, aki az olcsóbbítás által több bevételt szerzett az államnak, ezzel szemben nálunk drágítási folyamat állt elő, annak ellenére, hogy sem a termelő, sem a fogyasztó nem gazdagszik ebből, és a termelőnek és fogyasztónak közös érdekei vannak szemben egy egész kis réteggel, azzal »a bizonyos kartellréteggel, amely lefölözi az ország minden belső jövedelmét azok előtt a milliók előtt, akik adófizetői a kartellek politikájának* T. Ház! A gazdamoratórium ellen nem óhajtok szólni fővárosi szempontból, de kénytelen vagyok hozzátenni azt, ,hogy egy egyoldalú gazdamoratórium feltétlenül válságba kergeti az ipart és kereskedelmet, és ha az ipar és kereskedelem nem is kér általános moratóriumot, de kéri a kímélet lehetőségét, kéri azt, amit Neumann Lajos Magyar Hírlap-beli kitűnő cikkében megírt, hogy a kereskedelmi • tartozások teljesítésére 12 hónapi törlesztéses fizetés legyen lehetséges. Szükséges ez azért, mert a kereskedőtől nem kívánható, hogy teljesítse kötelezettségét, amikor vele szemben azt senki sem teljesíti. Mert kik állanak szemben a kereskedővel, mint adósok? Adósa a moratóriumom gazdatársadalom, adósa a. tönkretett kisiparostársadalomi, adósa az agyonszanált köztisztviselői és levont nyugdíjú nyugdíjastársadalom, a létszámban csökkentett magántisztviselői társadalom és az elbocsátott munkásság tömege, valamint mindezek függvénye, a lateinertársadalom, amely a legnagyobb nyomorúságban él. Ha mindezek, mint adósok nem tudják teljesíteni kötelezettségeiket hitelezőikkel, a kereskedőkkel szemben, akkor azt sem lehet kívánni, hogy a kereskedelem teljesen odaadja mindenét és kiszolgáltassa magát a vele szemben legkíméletlenebbül fellépő hitelezőknek. De nem lehetséges ez azért sem, mert ha meg méltóztatnak vizsgálni a kérdést, azt méltóztatnak látni, íhíogy míg a háború előtt a magyar kereskedelem virágzó volt, szemben azzal a ma protekcionált gyáripari résszel, — mert nem iaz egész gyáriparról van szó — mely akkor a csőd szélén állott, addig ma a magyar kereskedelem áll a csőd szélén és a protekcionált gyáripar áll a legnagyobb magaslaton, mert nemzeti ajándékot kapott előbb a védvámos politikában, ma pedig egyrészt azzal, hogy az a) kategóriába tartozik a devizakiutalások terén és aranypengőértékben kapja a devizát és valutát, másrészt pedig azzal, hogy a külföldön beszerzendő nyersanyagok ára 40—50—60%-kai esett, amiből ő szintén előnyt húz, de amivel szemben a kereskedőnek úgy számlázza az árut, mintha diszázsióval kellett volna a valutát vennie, és mintha <a külföldi nyersanyagok ára egyáltalában nem esett volna, holott örömmel kell megállapítanunk azt is, hogy még a zugforgalomban is szilárd, emelkedő és erős a magyar pengő standardja. Amikor felvetik azt a kérelmet, hogy egy hitelező- és adósbizottság, úgynevezett Hab. állíttassék fel és az a kereskedő, akinek még nincs inzolvenciás kérelme, aki _ 150%-o s fedezettel rendelkezik, de nem tudja rendezni dolgait, forduljon ehhez a bizottsághoz: ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell azért, mert ez nem jelent egyebet, mint a teljes kiszolgáltatottságot, a teljes nyaktilót és ezért ezt a Hab.-ot minden habozás nélkül el kell utasítanunk magunktól. Tisztelt Ház! Az Országos Hitelvédő Egylet kimutatása szerint a novemberben bejelentett fizetésképtelenségek passzíváinak tőkeösszege 122%-kai több, mint az októberi paszszívák tőkeösszege. A múlt év novemberi kimutatással szemben viszont 300%-kai emelkedett az ezidei passzívák tőkeösszege. A múlt héten egyetlen napon 51 inzolvenciát jelentettek be az Országos Hitelvédő Egyletnél. Ilyen körülmények között nem általános moratóriumot, de kíméletet feltétlenül kérnünk kell a kiskereskedők és kisiparosok, a kiskereskedő és kisiparostársadalom, a nyomorban sínylődő kisexisztenciák számára. Védelmet kell kérnünk a közbiztonság és vagyonbiztonság számára, a kilakoltatás előtt álló iparosok és ful-