Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

Az országgyűlés képviselőházának Ifi. keket, amelyeket eddigelé külföldről impor­táltunk. Annál inkább is kérem ezt, nemcsak a magas kormánytól, hanem a t. Háztól, a t. nagyközönségtől és t. orvoskollégáimtól is, mivel ezeket a gyárakat momentán némi ve­szély fenyegeti, abból a körülményből kifo­• lyólag, hogy a külföldi hatalmas tőkékkel rendelkező nagy gyárak óriási propagandát indítottak meg mindenfelé termékeik értéke­sítésére, különös tekintettel egyes termékekre, amelyeket a külföldi nagy gyárak beszerzési áron bocsátanak forgalomba, ami esetleg a magyar ipart katasztrofálisan érintheti. Hogy ebbeli kérésemet alátámaszthassam, méltóz­tassanak megengedni, hogy röviden beszámol­hassak ezekben a gyárakban tett látogatá­saimról. A Chinoin-gyár, amely 500 családot lát el kenyérrel, egyike ma a legnagyobb gyá­raknak, különösen az orvosi gyógyszerek te­rén, amely chemicaliacat is termel. Ebben a gyárban, amelynek vezetése Wolff doktor ke­zében a legkitűnőbb kezekben van, ideális az állapot. Olyan viszonyt láttam ott a munkások és a munkaadó között, amely csak örömmel töltheti el mindenkinek a szívét. Ebben r a gyárban a munkás megbecsüli a munkaadót, a munkaadó megbecsüli a munkást. Évtize­dek óta vannak munkások a gyár alkalmazá­sában s én mondhatom, hogy mindenütt csak derűs munkásarcokat láttam. Ezek mellett vagyok bátor felhozni azt is, hogy e gyár ter­mékei teljesen egyenlő értékűek a külföldi gyárak termékeivel. E gyár alinja teljesen fedi a külföldi aszpirint, hasonlóképen szali­cilsav gyártása, olyan mértékben veszi igény­be a gyár működését, hogy ez a gyár, amely devizára nem szorul, külföldre exportál, te­hát devizát importál. A másik nagy gyár, amelyet szintén meg­tekintettem, a Richter-féle gyár, amelyben kü­lönösen az organo-therapiás készítmények vi­lághírűek, hiszen ez a gyár körülbelül 30 esz­tendő óta működik ezen a téren. Inzulinja és egyéb hasonló termékei annyira értékesek, hogy ebből ma neki óriási exportja van kül­földre. Kívánatos, hogy ezek. az értékes ható­anyagok továbbra is a magyar közönség ren­delkezésére állva, ő általuk, mint beteg által használtassanak fel. Ezek a termékek azon­ban azáltal lesznek különösen értékesekké, hogy a Magyar Közegészségügyi Intézet eze­ket márkázza; nagyrészben még ugyan nem, de az inzulint máris márkázza. így tulajdon­képpen garanciát nyújt az állam arra, hogy ezen termékek egyenlőek a külföldiekkel. Eb­ben a gyárban is mintaszerű fegyelem uralko­dik, mintaszerű baráti viszony a munkások és a munkaadó között. Ez a gyár 242 csalá­dot lát el és foglalkoztat. Az ott lévő munká­sok alkalmazása körülbelül 30—35 évet is ki­tesz. Mindenütt derült arcot látok, szinte iga­zán jóleső érzés, amikor az igen nehéz gaz­dasági krízis idején ismét olyan gyárral ta­lálkozunk, amely nem szorul devizára, sőt óriási tengerentúli exportja folytán devizát hoz be. Itt van a Wander-gyár, amelyet szintén megtekintettem. Ez inkább tápszergyár, amely­nek világhírű az Ovomaltine-készítménye. Éh­ből óriási exportja van, különösen a régi Osztrák-magyar monarfchia megszállott^ ré­szeire. Ez a gyár kezdetben egy vágón árpát dolgozott fel, most már kiváló igazgatójának, Ballá doktornak vezetése mellett száz vagon árpát dolgoz fel 360 munkásával. így succes­sive kiterjeszkedve, emelve az ő fogyasztási kontingensét, a mezőgazdaságnak is igen hasz­ülése 1931 december 22-én, kedden. 517 nos és fontos tényezőjévé vált. Ez a gyár ideális szép gyár, amelyet mindenkinek, aki valóban szép gyáratakar látni, ahol megelége­dett, boldog arcok vannak, ahol a munkásság­nak minden, amit el lehet képzelni, megvan, megtekintésre ajánlok. A szociális igényeknek 'megfelelően, kiváló fürdő, kitűnő étkezőhelyi­ségek állanak a munkások rendelkezésére. A munkások viszonya a munkaadókhoz a kép­zelhető legjobb. Ez a gyár az, amely körül­belül olyan impressziót kelt' az emberben, ha bemegy, mintha egy Amerikába induló nagy luxusgőzösre szállna. Gépei mind gyönyörű­magyar gépek, remekül kiállítva és szerkesztve. Minden egyes berendezése kiválóan tiszta, tel­jesen megfelel annak az igénynek, amelyet ma egy munkás, azt hiszem, a legboldogabb időben és a legboldogabb országban is^ köve­telhet. Ennek a gyárnak különösen értékes készítménye az Erigon is, ' amely a versenyt minden más hasonló készítménnyel szemben felveheti. Itt van az Egger-gyár, amely ma nem áll ugyan állami kontroll alatt, de Vámossy professzor, e világhírű gyógyszerprofesszor vezetése^ alatt áll és annak «Revival» nevű készítménye teljesen jogosult, hogy a neosal­yarsant kiszorítsa. Ez a gyár óriásit r áldoz, hogy körülbelül 111 magyar munkását to­vábbra is, a mai nehéz viszonyok között is megtarthassa. E gyár gyógyszerkészítménye Vámossy profes&zor véleménye szerint olyan magas értékű, hogy teljesen nyugodtan fel­veheti a versenyt a külföldiekkel. Ha mindezeket a körülményeket figye­lembe vesszük, akkor azt mondhatom,^ hogy bátran felkérhetjük a magyar kormánynak megfelelő resszortminisztereit, akiknek ez a kérdés hatáskörükbe tartozik, hogy pártolják ezt az értékes és nemes ipart, amelyben nem­I csak a magyar munkás, a magyar ipar van igazán minden irányban értékelve, hanem az­zal, hogy a külföldről devizát nem igényel­nek, sőt devizát hoznak be, a magyar pen­gőt is javítják. Kérem tehát ennélfogva min­denki támogatását ezekkel az értékes gyárak­kal szemben, amelyeket megtekinteni, azt hi­szem, mindenkinek érdekébert áll. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik Vázsonyi Já­nos képviselő úr. Vázsonyi János: T. Ház! A Képviselőház állandó ülései az emberben aizt az érzetet kel­tik, mintha nem volna más ezeknek az ülések­nek tömege, mint egy . nagy panaszkönyv, amelyben minden egyes érdekeltség, minden egyes osztály, de minden egyes párt szem­pontjából is mindenki beírja a maga pa­naszát. Amikor a fővárosi kisexisizteneiák ne­héz helyzetét teszem szóvá, úgy érzem, hogy kötelességem beírni ebbe a panaszkönyvbe azoknak a nyomorúságát is, akik ma már a leglehetetlenebb és legrettenetesebb helyzet­ben küzdenek. Akkor, amikor az ország hely­zetét ismerjük és tudjuk annak nyomorúsá­gát, ismerjük és tudjuk a tömegek rettenetes lerongyoltságát, ugyanakkor pedig azt hall­juk a túloldalról még többször, hogy a titkos választójog időszerűtlen, az a kép jiut az em­ber eszébe, (Mojzes János: A túloldal még nem . érett meg rá!) mint 1918 előtt, amikor szin­tén ugyanúgy dübörgött a föld alattunk, mint ma, amikor szintén láva felett jártunk, mint ma, amikor szintén nem tudtuk, hogy mit hoz a jövendő és a legrettenetesebb, a legnehezebb tél előtt állottunk, (Mojzes János: Most már 75*

Next

/
Oldalképek
Tartalom