Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-40
Az országgyűlés képviselőházának UO. ül egyoldalúan nem lehet viselni, hanem méltóztassanak egy kicsit jobban széjjelnézni, méltóztassanak felszólalásainkat, amelyek a kamarákban, a gazdasági egyesületekben és itt a Házban is elhangzanak, meghallgatni. Most jutott például tudomásomra egy igen érdekes adat és igen kérem a t. Házat, méltóztassanak erre figyelemmel lenni. Itt van például a szénkérdés. Tudvalevő dolog, hogy a széntermelés nálunk őstermelési ágnak van felvéve, éppúgy, mint a földmi velés. Ennek folytán az adózása is körülbelül olyan formában történik, csak természetesen nem a teherviselésnek ugyanolyan arányában, így például ami a földnél, a földbirtoknál a földadó, ugyanakkor ezt a szénterületeknél szénjogi térilletéknek nevezzük. Kérdem a t. Házat, mit méltóztatnak gondolni, hogy mivel itt is katasztrális holdanként van megállapítva ez a bizonyos szén jogi térilleték, és pedig nem a szén vastagságának arányában, hanem a terület felülete szerint van megállapítva. Hiteles adatok alapján megállapítom, hogy kat. holdanként fizetnek szénjogi térilletéket 16 fillértől progrès szíve 80 fillérig. Itt tehát igenis ' van' olyan terület, ahol a kormány megtalálhatja a fedezetet arra, hogy a költségvetés egyensúlyát helyreállítsa. (Ugy van! Ugy van!) Meg kell még említenem, hogy a közvélemény előtt sok tekintetben elferdítve állítják be a széntermeléssel kapcsolatban foglalkoztatott munkások számát. Legutóbb állapították meg a leghivatalosabb helyen, hogy most nálunk a széntermeléssel kapcsolatban 20.000 * munkáscsalád részesül munkában, illetőleg ennek révén ellátásban. Ez egyáltalán nem igaz, mert megállapítottuk azt, hogy a hazai széntermelésnél mindössze csak 2309 munkással dolgozik több, mint az elmúlt esztendőnek ugyanebben a hónapjában. Míg ugyanis 1930 októberében 30.000 munkás dolgozott, 1931 októberében 32.309 munkás dolgozott. Ugyanakkor, amikor a szénnek ilyen konjunktúrája van, a szénporlási elmélettel azt magyarázzák, hogy a szén árát nem lehet leszállítani, tehát a szén árát esetleg fel akarják emelni és akkor a kormánynak egyedüli tevékenysége az, hogy a szén árát nem engedi felemelni, hanem csak stabilizálni akarja a mai áriakat. Nekünk a gazdatársadalom nevében a leghatározottabban tiltakoznunk kell ez ellen az eljárás ellen és egyúttal követelnünk is kell, hogy adóterheket az r ország mai súlyos helyzetében egyenlő arányban hárítsák az ország lakosságára. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van! — Buehinger Manó: Vidáékhoz még sem fognak hozzányúlni, akármit beszélnek!) Itt van a brikett-kérdés. Éppen a szénporlási elmélettel kapcsolatosan a kereskedelemügyi miniszter úr is elismerte azt, hogy naponta 400 vágón brikettet termelnek ma, míg azelőtt a szénpor veszendőbe ment. De meg állapíthatjuk azt is, hogy míg 1930 októberében 14.000 tonna brikettet állítottak elő, ugyanakkor 1931 októberében 31.642 tonna került feldolgozásra, természetesen a munkások kárára, inert a brikettgyártás mechanizált üzemmé fej-* lődött ki és az árak tekintetében is valószínűleg ugy kalkulálnak, hogy a szénbányáknak, illetőleg a szénrészvény társaságoknak érdeke legyen a szenet brikett formájában hozni a piacra. De amikor a mezőgazdaságra hárítanak mindent, amikor a. cukorrépánál nagy százalékos a kincstári részesedés, ugyanakkor a szén ezt teljesen ingyen ússza meg, nem is beszélve arról, hogy a társulati adó révén menyKÉPVJSELŐHAZI NAPLÓ. III. se 1931 december 17-én, csütörtökön. 511 nyire ki tudnak bújni a részvénytársaságok az adózás alól. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van!) Hogy csak e»gy példát említsek meg, az örökösödési adónál a mezőgazdaság évente 30 millió pengőt fizet az országban örökösödési adó címén és ugyanakkor a részvénytársaságok teljesen kibújnak az adózás alól. (Ügy van! Ügy van!) Az inségadónál is 100%-kai van sújtva a mezőgazdaság, míg a társulati adó, vagyis a részvénytársaságok itt csak 15%-kai vannak megterhelve. Miért 15%, mikor ami terhünk 100%? (Farkasfalvi Farkas Géza: Minden téren, minden vonalon ugyanez van!) Ezeket azért voltam bátor megemlíteni, mert igenis szoros összefüggésben vannak azzal, hogy a dohánybeváltási árakat kénytelenek leszállítani, mert a kormány nem talál más módot az állami kiadások csökkentésére és azt hiszi, hogy a dohánytermelés olyan termelési ág, amely még produktív, amelyben még vannak lehetőségek, azért szállította le diktatórikus módon a beváltási árakat 20%-kai. (Klein Antal: Ez 300%-os jövedelemadó felemelésnek felel meg.) Ezzel kapcsolatban beszélni kell arról is, hogy a dohányjövedék gazdálkodása ellen is bizonyos kifogásokat kell tenni, mert ha nekünk szemrehányást tesznek, hogy nem termelünk jóminőségű dohányt és hogy sok dohányt termelünk, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül. Ha sok dohányt termelünk és fokozottan produkálunk, ez nekünk anyagi áldozatokba kerül, mert a jobb gazdálkodáshoz befektetés kell, jobb munkát kell végezni, műtrágyát kel] felhasználni és a közgazdaság, az okszerű gazdálkodás azt kívánja, hogy mentől kisebb területen, mentől jobb és mentől nagyobb mennyiséget állítsunk elő. Amikor a háborút követő években a földreformmal kapcsolatban szó volt a dohánytermesztésről és arról, hogy a dohánytermelés krízisben van, akkor a földbirtokreform alól bizonyos kivételeket is úgy engedtek meg, hogy több évre termelési '. szerződéseket kötöttek a gazdákkal, akik dohányt termeltek, azért, mert csak így tudta magának biztosítani a kormány a dohányszükségletet. En igenis kérdem a t. kormánytól: van-e szükség arra, hogy 21—24 millió pengő értékben hozzunk be külföldi dohányt akkor, amikor nekünk igenis van jó magyar dohányunk 1 ? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igenis a dohányjövedék a hibás, r hogy a publikumot olyan dohányfélék szívására szoktatta rá,ame-. lyekhez külföldi dohány szükséges. (Mojzes János: Kállay Tamás!) Itt van a t. miniszterelnök úr, aki a saját dohányát szívja. (Derültség.) Az igen t. képviselőtársam is nagyon ismeri a magyar dohányt és szereti is. (Mojzes János: Kállay Tamás külföldi dohányneműeket hoz be!) Ha a dohányjövedék azt a politikát folytatná, amelyet a háborúban is folytatott, akkor nem volna szükség arra, hogy a külföldnek dohányért évente 90^-25 millió pengőnyi összeget kiadjunk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. • Br. Vay Miklós: Kérek 10 perc meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Br. Vay Miklós: A külföldi dohány behozatala kérdéséiben felvetették már a dohánygyűlésen is azt, hogy a külföldi dohány beszerzéséhez is bizonyos érdekek fűződnek. A dohányjövedék errevonatkozólag azt mondotta, 74
