Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-40

496 Âz országgyűlés képviselőházának UÓ. ü Két példát fiogok felhozni, amelyek a maguk szinte sikoltó és megdöbbentő meztelenségükben tárják elő, hogy mik történnek és miknek nem volna szabad r történniök ia magyar nap alatt. Az egyik kérdésnél a bor és szén meghiúsult kiviteli csereüzlete kérdésénél már eleve hivatkozom Erdélyi Aladár t egységespárti képviselőtársamra, aki nemcsak törvényhozód minőségében, hanem lelkületéből fakadó önzetlenséggel tette magáévá ezt az ügyet és felháborodással konstatálta, amikor a kisemberek ügyét magáévá tette, hogy mennyire nem az igazság uralkodik Magyarországon, hanem más melléktekinteteknek az igazság érdeke és a hatalma fölé való terjeszkedése, amelyeikkel — erre példákat fogok felhozni — eddig a t. kormány sem tudott megbirkózni. A búza és a liszt kérdése összefügg azzaí. a rózsaszín, eozinált, denaturált búzából készült kenyérliszttel, amellyel Zala megyében lent, egy határ menti községben, a jugoszláv határtól pár kilométernyire, abban a kerületben, amely kerületet Csák Károly t.• íképviselőtársam képvisel itt a parlamentben, a Glaser-féle szeszkartellel rokon uradalomban konvenció járulék cimén etetik a cselédséget. (Zaj.) Az állati takarmányozás céljaira szolgáló eozinált búzát külföldre 6 pengő 40 filléres áron viszik ki; Magyarországon 11 pengős áron lehet hozzájutni. Első kérdésem: miért engedi a kormány, hogy csak egy deka — tehát nem vagonszámra menő — eozinált, denaturált búzát is kivigyenek külföldre takarmányozási célokra* amikor nekünk, hogy állattenyésztésünk rentabilitását fenntarthassuk, külföldről kell behoznunk takarmányt. (Lázár Miklós: Ebben nincs véleménykülönbség közöttünk, ebben mindnyájan egyetértünk! — Váry Albert: Ha igaz! — Lázár Miklós: így van! — Zaj.) Bocsánatot kérek, 50.000 mázsa takarmánybúzát vittek ki a múlt hetekben a Futura révén Bécsbe, állattakarmányozás céljaira (Lázár Miklós: így van!) és a felsődunántúli gazdaérdekeltség nem bírta megakadályozni ennek az üzletnek megkötését, mert a Futura nagyobb ihatalom volt még a földmívelésügyi minisztérium minden jóravaló szándékával szemben is, mintsem hogy ezt a ómagyar állattenyésztés érdekeire nézve vészedéi- • mes üzletet stornírozni lehetett volna. (Lázár Miklós: így van? — Váry Albert: Ha így van, •akkor osztom!) Itt van Alsólendvával, egy Zala vármegye szélén lévő határmenti várossal szomszédos községben a Glaser-féle szeszérdekeltséggel rokon uradalom, amely eozinált búzát etet a cselédséggel. Itt van a kenyér, amelyet ebből az eozinált búzából készítettek, itt van a pirosló liszt, leteszem a Ház asztalára, mint dokumentumot. (ZaíJ Felvetődik a kérdés, t. Képviselőház, hogy ebben az országban, ha állati takarmányról vagy emberek, szegény sorsban levő magyar testvéreink élelmezéséről van szó, már mindegy, hogy egy élő teremtményt állatnak vagy embernek neveznek? (Bródy Ernő: Hallatlan!) Mert az, hogy ez a búza, ez a liszt és ez a kenyér törvényes tilalom ellenére emberi táplálkozásra felhasználtassék, megakadályozandó vplna. Es mégis azt cselekedték, hogy a Glaser-féle uradalomban ezzel a kenyérrel, ebből a lisztből készült produktummal etetik a cselédséget. Az Omge. közgyűlésén maga gróf Somssieh László, az Omge elnöke sújtó ostorral vágott végig a mai rendszeren, amikor azt mondotta, hogy nem lehet tűrni, hogy a Futura állam legyen az államban, és nem lehet tűrni, hogy a Futura olyan privilégiumot éllése 1931 december 17-én, csütörtökön. vezzen, amelynek révén a magyar mezőgazdasági élet jogos igényei háttérbe szoríttatnak. Amikor ebbe a lenti községbe, ahol a szeszérdekeltséggel rokon Glaser-uradalom ebből a denaturált, eozinált, a törvény által _ emberi élelmezési célokra eltiltott búzából adja a kenyeret konvencióképpen a cselédségnek,'lement egy laptudósító és egy gyereket megszólított (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.), aki ebből a kenyérből eszik, a gyerek így köszöntötte: Dicsértessék a Jézus Krisztus! A felelet az volt rá: Mindörökké Ámen. — Vagy igaz ez a szónak eszményi értelmezésében, vagy nem igaz. Az «Amen»-t a t. földmívelésügyi kormányzat nem mondhatja rá erre az általam idehozott kiáltó és rikoltó esetre, amely ellenkezik a humanizmussal, az. altruizmussal és mindazokkal a krisztusi fogalmakkal (Igaz, Ügy van!), amelyeikről nekünk éppen karácsony ünnepe előtt be kell számolni, nemcsak egymásnak, hanem az ország népének is. Az egyik oldalon van a vallás, az Istenféleleni, a tekintély tisztelet, a másik oldalon - az üres, korgó nyomor és a kenyérkérdés; Hát kérdezem, hol a kiegyenlítés? Az eozinált, denaturált takarmánybúzában, amelyet a cselédséggel, az alkalmazottakkal etetnek meg? Minderre nincs meg a kiegyenlítés? Hát mi választja el, t. Képviselőház, ezt a tényt attól a megállapítástól, hogy aki ezt tűri, vagy tűrni engedi, az már nem is ember, hanem nlinden jóravaló szándéka ellenére az állatembert engedi érvényre és hatalomra jutni az altruizmus és a krisztusi szeretet felett! (Ügy van! a baloldalon.) Amikor megkérdezték azokat a szegény cselédeket, akik ott, abban az uradalomban denaturált, eozinált búzából kapják konvenciójukat, — én személyeskedésekbe nem megyek bele, azt sem tudom, hogy ki az a Glaser-cég, csak annyit tudok, mint mondottam, hogy a szeszérdekeltséggel összeköttetésben van — azt felelték, hogy aki nem veszi igénybe ezt az eozinált búzát, annak az uradalom intézői azt mondták, hogy elmehet, kívül tágasabb. (Zaj ) T. Képviselőház! Méltóztatnak tudni, hogy a törvény szigorú erejével kell rácsapni azokra, akik az eozinált, tehát takarmányozási célra különválasztott búzakontingenst emberi élelmezés céljaira használják fel. (Igaz! Ügy van!) Hát hol van a törvénynek sújtó ereje? Eljártak már Glaserékkal szemben? Megindult már a kihágási eljárás? Van-e valami foganatja? Teljes eréllyel kész-e a kormány érvényt szerezni annak a nagy igazságnak, hogy minden melléktekinteten és érdeken felül megoltalmazza és megvédje a közérdeket, éppen a karácsonyi ünnepek előtt, amely ünnepnek a nagy társadalmi ellentét és megélhetési nehézség dacára a szeretetnek, a kibékülésnek és a lelkek összetartozandóságának jegyében kellene lefolynia a magyar ég és a magyar nap alatt. Ugyanakkor történik azonban az is, hogy a liszt és a búza kivitelénél ausztriai vonatkozásban az exportőrök éles hartíban vannak a maloimérdekeltségekkel. Generális elv az, hogy külföldre csak lisztet szabad kivinni, hogy korpa itt maradjon takarmányozási célokra. Most, amikor az Ausztriába kivihető búzaíkontingens kifogyott kereskedelmi szerződésünk értelmezéseképpen, akkor miért történik erre nézve vita, miért lehet ez dilemma kérdése, hogy amikor még nekünk lisztkontingensünk kivitelre készen van, malmaink, tudnak produkálni, akkor az exportőrök, akiknek egyébként kereskedelmi jogos érdekei mellett és mindenkor hajlandó vagyok felszólalni és állástfoglalrii, ami-